https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Juhász Gyula: A koldusnak

    A koldusnak, ki áll az utca sarkán
    S kinek vállán egy élet terhe roskad
    És vak szemében egy világ halála,
    A koldusnak egy rongy papírt vetettél
    És azt gondoltad, hogy most jószívű vagy.

    Koldus előtt én röstelkedve állok
    És nem tudom, hogy mit mondjak neki,
    Szeretném homlokát megsimogatni,
    A derekát szelíden átölelni,
    A szívemet a kalapjába tenni
    És engedelmet kérni tőle szépen,

    Hogy én még látó szemmel baktatok
    Az örömök útján a sír felé,
    Hogy én még nem görnyedtem meg a sorstól
    És úgy szeretném biztosítani,
    Hogy én is, én is oly koldus vagyok
    Testvére és bajtársa, szenvedő,

    Mert boldogabb és szabadabb jövőt
    Neki már nem merek ígérni én se,
    Mert neki megváltója a halál lesz…

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig

  • Sárhelyi Erika: Hangodért

    Hangod ma úgy jött át az éteren,
    Mint nyugodtan áradó, lassú folyó.
    Belemerítkeztem, s hagytam,
    hadd járjon át hús hullámként a jó.

    Nem várt nyugalmadba kapaszkodva
    Hullott le rólam lelkem rozsdás lánca,
    S én ernyedten, hálásan hallgattalak,
    A feloldozásra várva.

    Nem volt rá szükség, hangod elárult.
    S én úgy szerettelek, mint ájult
    Nyári mező az életet adó esőt,
    Mint félholt aléltan tikkadó füvek.

    Ma csak ennyiért,
    Ma a hangodért szerettelek.

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig

  • Pilinszky János: Elég

    A teremtés bármilyen széles,
    ólnál is szűkösebb.
    Innét odáig. Kő, fa, ház.
    Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.

    És mégis olykor belép valaki
    és ami van, hirtelenül kitárul.
    Elég egy arc látványa, egy jelenlét,
    s a tapéták vérezni kezdenek.

    Elég, igen, egy kéz elég amint
    megkeveri a kávét, vagy ahogy
    „visszavonul a bemutatkozásból”,
    elég, hogy elfeledjük a helyet,
    a levegőtlen ablaksort, igen,
    hogy visszatérve éjszaka szobánkba
    elfogadjuk az elfogadhatatlant.

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig

  • Várnai Zseni: Boldog Új Évet!

    Álmodtál egy boldog évről,
    Reménykedtél, igaz szívből.
    A remény mára tovaszállt,
    Az álmod is már messzejárt,
    de vár az Újév ismét téged,
    Reményt hoz és büszkeséget.

    Vágyat ébreszt, s újra éltet,
    Boldogabbá tehet téged.
    Életed még meseszép lehet,
    Boldog Újévet kívánok neked!

    Te Új Világ, jóra törekvő,
    bár te lennél az a régvárt,
    békét hozó, csodás esztendő,
    mely az Idők méhében érik
    talán már évmilliók óta…
    s most a mi Századunk tüzében,
    most válik nagy, igaz valóra…,
    Boldog új évet, emberek!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Fagyöngyök

    Ha könny a gyöngy:
    A fagyöngyök az erdők könnyei,
    Parányi könnyek, mozdulatlanok,
    Fák sudarára fagyott sóhajok,
    Az erdő gyöngybefagyott bánata,
    Élősködők, mint minden bánat,
    Amely az élet ütőerére támad
    És lassan, észrevétlen
    Felszürcsöli vérét a büszke fáknak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: A mi Násznagyunk

    Lagzink előtt a Násznagyunk jön
    Rigmusos, órjás harcsa-szájjal
    S egy fölpántlikázott kaszával.

    Szól a Násznagy: »Már régi mátkák,
    Ideje őket összeadni,
    Lekaszálni és megsiratni.«

    »Keresem az öröm-szüléket.
    Hol, merre vannak, merre látták?
    Keresem szívük régi vágyát.«

    Csönd van a lakodalmas házban,
    A vendégek csak isznak, esznek
    És néha nagyokat nevetnek.

    S aztán lép a Násznagy kevélyen
    Fekete leples tíz szobán át
    S hetykén pengeti a kaszáját.

    S egy koporsóban kéken-sárgán
    Ott fekszünk mi egymással telve
    Végre, örökre egybekelve.

    Forrás: Arcanum

  • Ady Endre: A te melegséged

    Miért próbál kép vagy szobor
    Lelkemből kilopni téged?
    Elevenek vagy hidegek:
    Ki tudja nekem adni még
    A te egyetlen melegséged?

    Minden csókomban meghalok
    S ajkaidon kelek újra,
    Asszony-szirokkó száz jöhet:
    Sorvasztó, édes melegét
    Énreám már hiába fujja.

    Halottak és elevenek
    Hiába hűtnének téged,
    Nincs más meleg, mint a tied.
    Ki tudja nekem adni még
    A te egyetlen melegséged?

    Forrás: Arcanum

  • B. Radó Lili – Bűvös kör

    Véresre zúzhatod az öklöd rajta.
    Ha rugdosod, a lábad lesz sebes.
    Repülnél? bénán hull le a szárnyad,
    könnyedtől ázhat, nem olvad meg soha.

    Nincs menekvés, nincsen kiút belőle.
    Legyen bár éles, mint a sasé, szemed,
    át nem látsz rajta, el nem nézhetsz fölötte.
    Eléd mered, fejed fölé magaslik,
    merev, mint a fal s áthatolhatatlan
    a bűvös kör, mit végzeted vont köréd
    világrajöttöd első pillanatában,
    s amit úgy hívnak: „Asszonynak születtél.”

    Forrás: margitanyakepeslapjai.bloglap.hu

  • B. Radó Lili – Kit érdekel, ugyan kit érdekel…

    – hacsak nem a férget a föld alatt,
    mely széjjelmarja majd az ajkadat –
    hogy ember akartál lenni, hű, derék,
    s asszony lehettél csak, semmi egyéb.

    Kit érdekel, kit érdekelhet már ma
    lázadásod s bús éjszakáid száma?
    Hajad, ha őszül, s nem karcsú már bokád,
    a lelked senkit sem érdekel tovább!

    Kit érdekel, hogy sohse voltál boldog,
    mert gyarlóságod szégyenkezve hordod?
    Vétked lemosni nincsen mód, se vegyszer.
    Asszony lettél: véged, ha megöregszel!

    Forrás: margitanyakepeslapjai.bloglap.hu

  • B. Radó Lili – Fogócska

    Egy pillanatra, Uram, Isten,
    egy pillanatra engedj pihennem!
    Minek e hajszás, szívszorító,
    véres játékban benne lennem?

    Elfáradtam e nagy fogócskán,
    Uram, úgy únok felnőtt lenni,
    engedj egy kicsit visszamenni
    húsz év előttre, kisgyereknek,
    sírni, amin a többi sírhat,
    s nevetni, amin ők nevetnek.

    Uram lásd, sohse voltam boldog,
    nézz le egyszer ezer sebemre,
    amit szívem helyében hordok.
    Simogass engem síma kézzel
    s mert hangom halk s az űrbe vész el,
    Te szólj helyettem a fogóknak:

    ó Kínom, Könnyem, Kétkedésem,
    hajszás Harc és ezernyi Verseny,
    gyötrött Dalom, sok véres Versem,
    Féltés, Gond, ájult Szerelem,
    ne játsszatok többé velem,
    nem ér a nevem.
    Kiállok a sorból.

    Forrás: margitanyakepeslapjai.bloglap.hu