https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Csukás István: Helyetted élek, azt hiszed?

    Helyetted élek, azt hiszed?
    Azt képzeled, hogy helyetted él
    a költő? Szememmel nézel,
    fülemmel hallasz, orrommal
    szimatolsz, tüdőmmel lélegzel?

    Együtt ejtjük teherbe a Múzsát,
    szuszogva, lihegve a kuplerájban,
    de a nemibeteg-gondozóba
    már egyedül járok? S ha náthás
    vagyok, rosszkedvű, vagy eliszom
    az eszemet? Akkor is velem
    repülsz? Egészen a pocsolyáig?

    Esendő vagyok, mint mindenki,
    s nem biztatlak semmire,
    mint az öntapadós Isten.
    A költő nem művese,
    s nem lélegeztető gép.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Csukás István: Hagymaillat, por, beethoven-szimfónia

    Hagymaillat, por, Beethoven-szimfónia
    dől be az ablakon, az ajtóba vágott levélrésen
    festményeket dobál be a postás, a bélyegen
    nagy költők lepecsételt arca, a cigaretta
    dobozán Kossuth Lajos, a pénzen Petőfi,
    kiretusálták szépen József Attila keserű
    fintorát, Ady Endre is a Nemzeti Banké,
    Csontváry a mozikban kétóránként megőrül,
    Berda neve kocsmacégér, Vörösmarty
    haboskávéban fuldoklik, Erkel vezényli
    az ötórai táncot, Rákóczi túróst reklámoz,
    Dózsa focicsapatot edz, Hunyadi hashajtót
    árul, fia, Mátyás ugyanolyan ízű sört,
    Kosztolányit épp most preparálják,
    talán tökmagot lehetne elnevezni róla,
    s hogy ne duzzogjanak a többiek sem,
    lehetne még Bartók-ropi, Kodály-keksz,
    Árpád-csülök, Arany János-hurka, Krúdy-szörp,
    Jedlik Ányos-kása, Kőrösi Csoma-fédervájsz,
    Babits-lepény, Kassák-kolbász, Rippl-Rónai-
    cipőhúzó, Bem-fagyi és Szent István-mézesmadzag.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Csukás István: Ez a csöpögős orrú ősz

    Ez a csöpögős orrú ősz itt ért utol Szárszón,
    a postára ballagtam éppen a napilapokért.
    – Szia! – köszöntem neki. – Szia, ősz! Hogy vagy?
    – Szcsrr! – szörcsögött bánatosan, és tény, hogy
    csöpögött minden lukból, menekültek a kutyák,
    a macskák kényesen mosakodtak, a rigók pislogva
    a fejükre húzták a fészküket, csak én és
    a vasúti sín nem bújtunk sehová, vonultunk
    hármasban, párhuzamosan, ki-ki elmerengett
    a saját baján, a vasúti sín az elgurult
    fejű költőn, a csöpögős orrú ősz, hogy
    mennyi a sírnivaló, én azon, hogy miért
    halunk meg egy kicsit minden ősszel.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Csukás István: Elég egy oldalpillantás

    Elég egy oldalpillantás,
    s eltűnik a nyár,
    ősz kapaszkodik vérző körmökkel
    a ház falán,

    a borostyán közt bogárhulla,
    madármúmia,
    tudja jól a nyári sereg,
    hogy el kell múlnia,

    de kinőtt, röpült, mászott
    mégis boldogan,
    mert e kurta végtelenben
    neki dolga van.

    Rábiccentek megnyugodva,
    mint egy imára,
    én is ilyen árnyat vetek
    az idő falára,

    ha majd egyszer oldalt pillant
    lustán az Isten,
    recehártyájára ég
    a testem.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Buda Ferenc: Vonatok

    A vonatok. A vonatok. Az érkezők.
    Az indulók. Az újságot, vígságot
    hozók. Égő szemmel az éjben vágta-
    tók, zakatolók. Világos ablaksorok.
    Fénylő sínek. Mormogó, piros, meleg,
    nagy mozdonyok. Pőrekocsik. Vagonok.
    Vashidak. A szemafor épp pirosat
    mutat. Fék nyikorog, zökken, meg-
    áll a vonat. Vár, vesztegel. Vár,
    vesztegel. Órák, napok, századok
    vesznek el. Rándulva, lódulva
    indul, füttyent, tolat, sínt vált
    a vonat. Visz-hoz valakit. Vala-
    kiket. Indul, megáll. Indul, meg-
    áll. Fölszáll, leszáll a tömeg,
    tolongva a csarnokon áthömpölyög.

    Hol járhatunk? Vajon hol járhatunk?
    Szemünk ki a sötétbe mered.
    Ellankadunk. Dülöngve bóbisko-
    lunk. Utunk – örök. Váltókon,
    végtelen vágányokon kattog a
    kerék, hidakon átdörög. Meddig?
    Hová? Melyik állomásra szól a jegy?
    Van-e jegyünk? Lehet-e igazunk?
    Talán nem is mi utazunk? Hisz
    messzire, jaj, messzire mindig
    csak mást visz a vonat, s míg
    végképp nyoma vész túl a kanya-
    ron, árvultan intünk utána
    a kiürült peronon.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Choli Daróczi József: Elvitték a cigányokat

    A sok cigányt mind elvitték,
    nagy árkokat ásni vitték.
    A nagy árok lassan mélyül,
    víz bugyog fel a mélyérül.

    Szegény fiúk, mind mifajták,
    a csendőrök űzik-hajtják,
    verik őket, kapják kézre,
    lemaradót puskavégre.

    Az a nagy árok minek kell,
    a fekete, feneketlen?
    Nem tudják, honnan is tudnák,
    csendőröktől meg nem tudják!

    Ha tudnák, hogy minek ásnak,
    hogy maguknak, hogy nem másnak,
    maguknak, a többieknek,
    asszonyoknak, gyerekeknek.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Choli Daróczi József: Ima

    Szent Mária, Szűz leány,
    Jézus anyja!
    Júdások között,
    jászolnyi csillag kíséretében.
    Pilátus előtt,
    maroknyi feszületszeggel,
    arcodról szökő fényben állok,
    egyszál magam,
    egyszál magam,
    mint Jézus a kereszten.

    Hontalan lelkem kér bebocsátást hazádba,
    könyörülj rajtam,
    Jézus anyja!
    Sugaraiddal tisztíts meg,
    add rám áldásodat.
    Ámen.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Choli Daróczi József: Óda

    Segítsd, Isten a cigányt,
    Lelhesse meg a hazát.
    Segítsd meg a nemzetét,
    Amíg a világon él.

    Bejárta a világot,
    Nem talált csak bánatot.
    Az élete csak a gyász,
    Segítsd, Isten, a cigányt.

    Bejárta a világot,
    Hosszú út volt, meg átok.
    Hosszú út volt, hideg sár,
    A szívében csak a gyász.

    A bűn, ha elkövette,
    Azt már rég megfizette.
    Megfizette szívével,
    Tiszta piros vérével.

    Gyertek, gyertek cigányok,
    Leljük meg az országot.
    Leljük meg azt a helyet,
    Ahol nem hullnak fejek.

    Segítsd, Isten, a cigányt,
    Békét leljen és hazát.
    Segítsd meg a gyermekét,
    Lelje meg a nemzetét.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Choli Daróczi József: Istenáldott akarat

    (Joca homloka mögé)

    Nem magamért, magadért,
    tűzben születő fiadért, mélyen
    megsértett jövődért, Krisztus
    kiömlő véréért,
    Anyám – Nagyanyád színéért,
    Apám mosolyáért.
    Ha kell:
    csillagokat cenzúrázni,
    ha kell:
    a mindenségbe belelátni,
    ha kell:
    az égen új utakat vágni,
    ha kell:
    emberként mindent megcsinálni,
    élni, élni, így lenne jó!
    Ne mástól várd
    sorsod jobbítását,
    nálad már ne legyen ébredés. Aki
    várja, hogy jöjjön a hajnal, sötéten
    borul csak rá az ego.
    Ha együgyű a jóhiszeműséged,
    elveszik gyermeked, s feleséged.
    Nem virágos réten nyári szellő,
    nem lágyszirmú illatos ibolya,
    nem pisztrángot termő hegyi csermely, nem
    villám, nem mennydörgés, nem orkán:
    Istenáldott földi akarat.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Choli Daróczi József: A megbélyegzett

    Kenyérsirató esteken,
    mikor a macskák holdat lopni jártak,
    a fal tövébe kuporodva
    soroltuk egymásnak
    félig kitalált álmainkat,
    jól kicifrázva, hosszan, sóváran
    (jó álomfejtő suhanc nem volt közöttünk).
    Tréfát űztünk a szegénységből,
    keserű szájjal trágárkodtunk,
    csámcsogtunk száraz torokkal,
    kegyetlenül.
    Ha meguntuk egymás álmait,
    Seherezádénk, a púpos Vak Kucsi
    meséit hallgattuk félálomra dőlve.
    Szavára ültünk,
    fényes ruhában hasítottuk az eget,
    kényesen.
    És jött a reggel!
    Lábszárunkra zuhant a vályoggödör,
    csillogó bogárhátunkra szakadt.
    A perzselő nap tarkónkra csapott,
    harangzúgást toborzott körénk
    nem jött az ebéd!
    Szeretőnk mellettünk vágta a sarat,
    ő sem ismerte a konyhaillatot;
    hideg sóhaját csak éjjel hallatta,
    mikor már a mese is valósággá vált.

    Forrás: Magyarul Bábelben