https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Juhász Gyula: Dionysos borából

    A szőlőhegynek ormát
    Újhold sarlója vágja
    S a fanyarzöld borostyán
    Bús homlokomra kúszik…
    Távol kékes ködéből
    Vonatok integetnek
    Mámorpiros szemekkel,
    Óbor dalol szívemben
    És új igékre várok.
    Nunc est bibendum! Itt van
    Az ihlet drága perce,
    A röppenő, örök perc.
    Napoleont ilyenkor
    Csókolja homlokán a
    Nikészárnyú szerencse,
    Goethét a múzsa és lány,
    Ilyenkor forr a vér és
    Fogan az áldott csíra,
    A jövendő. A kalmár
    Aranya most gurul és
    Én most kezdek dalolni!

    Forrás: www.eternus.hu / Juhász Gyula: Dionysos borából

  • Juhász Gyula: Nagyvárad

    A Körös menti Párizs régi fénye
    Felém ragyog az emlék rőt ködén,
    Egy ifjúság reménye és regénye
    Ott álmodik a szőlőhegy tövén.

    A szőlőhegy tövén a régi kocsma,
    A piros abrosz és piros borok,
    Fiatalságunk bátor indulója,
    Fölöttetek fekete gyász borong.

    Redakciónk, ahonnan sírva, zengve
    Világnak indult ifjú Ady Endre,
    Rozoga asztal, most ki írja sorsát,

    Ki virraszt most melletted, régi asztal,
    Hogy megterülj csodával és malaszttal,
    Dallal, mitől fölzengjen Magyarország!

    Forrás: www.eternus.hu / Juhász Gyula: Nagyvárad

  • Vörösmarty Mihály: Az őszről

    Eltűnt a nyárnak hévséges színe előlünk,
    Jóltevő jelei kár, hogy enyészni tudók.
    Őszre kerülünk már, mely csak változni szokott bár,
    Mégis hasznos idő, mert hozza a jókat elő.
    A szőlő tőkék meg lévén rakva fejekkel,
    A vagyonost hozzák nem kis örömbe kivált.
    Végre a szőlő leve hordókba töltetik, és itt
    Tisztán megforrván, bor nevezetre kerül.
    Mindeneket most már télre készítve behordanak
    Egy bizonyos helyre – s eddig az őszi idő.

    Székesfehérvár, 1816

    Forrás: www.eternus.hu / Vörösmarty Mihály: Az őszről

  • Szombati-Szabó István: Erdélyi szüret – Borköszöntő

    Ki bort csak máséból iszom,
    Kinek hordóm sincs, pincém sincs, pincémben nincs hordó,
    S hordómban nincs egy hörpintésnyi borom se:
    Köszöntöm a bort, minden Nedvek Királyát
    S magyar sírva-vígadók szent italát.

    Köszöntöm a bort, akivel
    Barátosan kínál meg kedv-szomjú bortalant a boros.

    Köszöntöm a bort: sorsvert, gondűzött emberek menedékét,
    Akitől meghősödik a gyáva,
    Tervet koholnak a tervtelenek
    S bársony-párnát álmod magának a földönfutó hajléktalanság.

    Köszöntöm a bort: költők keresztvizét,
    S bú-rozsdás lelkek gépolaját,
    A bort, akiben lakik a kedv, a barátság meg az igazság.

    Köszöntöm a bort: nóéi örökünket,
    Akitől hamujában fellobban a bírhatatlan isteni virtus,
    A bort, aki ha levert: fölemel a Gondok hekatombáján
    A jó Mindent-feledés szűz alpesi fokára.

    Köszöntöm a bort,
    Akitől Isten színéhez emeli fel
    Véres, tiport és megalázott emberi homlokát a halandó
    S Istennel koccintani az égre nyújtja szívét
    S emeli bátran remegő, csordúltig keserű szív-bitlikomát Ahhoz,
    Aki a napot: arany ivópoharát
    Színültig töltve víg áldomásra nyújtja felénk.

    Köszöntöm a bort:
    Éljen a bor,
    Amíg él Isten és emberek élnek e nyomorult világon!
    Evoé!

    Forrás: www.eternus.hu / Szombati-Szabó István: Erdélyi szüret

  • Kölcsey Ferenc: Bordal

    Igyunk derűre,
    Igyunk borúra,
    Úgyis hol kedvre,
    Úgyis hol búra
    Fordul az élet.
    Kedved a jó bor
    Jobban éleszti,
    Búdat a jó bor
    Messze széleszti,
    S elmúlat véled.

    Minden por, álom,
    S füst e világon;
    Mi haszna gázol
    A boldogságon
    A hír barátja?
    Ha dob riadt a
    Harc reggelére,
    Patakban omlik
    Hullámzó vére,
    S bérét más látja.

    Békételen, bús,
    Senyved magába,
    Kétség s remény közt
    Vár s fél a kába
    Percet s esztendőt.
    Miért törődöl
    Szűk életeddel?
    Napod ma mit nyújt,
    Köszönve tedd el,
    S hagyd a jövendőt.

    Reggel vagy estve,
    Szélben vagy csenddel,
    Eljön magától
    Sorsod mit rendel:
    Miként nyár és tél.
    Ernyőt keress, ha
    Készül borulni,
    Szenvedj, ha nem tudsz
    Hová vonulni,
    Fordulhat a szél.

    Éld a jelenlét
    Percét s óráját,
    Együtt lefutja
    Jó s rossz pályáját,
    S együtt húny véled.
    Igyunk derűre,
    Igyunk borúra,
    Úgyis hol kedvre,
    Úgyis hol búra
    Fordul az élet!

    Forrás: www.eternus.hu / Kölcsey Ferenc: Bordal

  • Lendvai István: Bordal magamnak

    Adott a sorsom még egy pincét,
    Gondzápor elől ereszem, –
    Öreg boroknak egy jó pintjét
    Itt gyertyalángnál beveszem.
    Lehet, hogy ott fönn a Nap lángol,
    Égen repülő ifjú ficánkol,
    Merészen szálldos föl meg alá:
    Majd visszatalál a humusz alá,
    Ad néki a sorsa síri pincét.

    De lehet: éjfél van javában,
    És fénylőbb ez a dohos lebuj, –
    Csontos remete ül magában,
    S a bősz Oroszlán félrebúj:
    A sárgasörényű éhes Óra
    Nem mordul rá a szelíd ivóra,
    Ha víg a vér: nem néz időt,
    Dalol, akár ha a világ kidőlt.
    Lehet, hogy éjfél van javában.

    Itt pókfiak légyen vitáznak,
    Az ászokfában sürgöl a szú, –
    Mind gócok ők, örülnek a láznak,
    De szótlan érik a nemes aszú.
    Egy bordalt ám én is dúdolnék,
    Valami góc csak én is volnék,
    Bennem is van Nyár egynehány:
    Hol Istent vívtam, hol leányt.
    (A pókfiak légyen vitáznak.)

    Nem kell izgulni minden tréfán,
    A bornak is íze néha fáj,
    De szép, hogy minden múlik mélán,
    Síró esőn elúszik a táj,
    A szűz almája őszire lágyul,
    Szeme marad borús világul:
    Csókcsillagból hű kutyaszem, –
    S a bor ne hagyjon el sohasem,
    Hogy el ne vérezz e világi tréfán.

    Forrás: www.eternus.hu / Lendvai István: Bordal magamnak

  • Komócsy József: Bor

    Jár a pohár kézről kézre;
    Mámorának tiszta méze
    Altasson el minden gondot!
    Hogyha borban fürdik ajkunk,
    Nem fog ki a bánat rajtunk;
    Bölcsesség van a pohárban,
    Ne vesszen egy csöpp se kárban:
    Derüljön ki minden homlok!

    Édes mámor, rózsafelleg,
    Szívet és főt mely ha ellep,
    Múltat, jövőt elfelejtünk;
    Fölgyúl a vér ereinkben,
    Ifjúság kél szíveinkben;
    Földi láncát mind lehányja,
    Kedvből támad égi szárnya:
    És magasra száll fel lelkünk.

    Édesebb a csók a borban,
    Mely elringat jobban-jobban,
    Mint a gyermeket a dajka;
    S pohárcsengés közt a dalban
    Sokkal szívhez szólóbb hang van:
    Föl a pohárt! … Végső cseppje,
    Az csak legédesebbje:
    Aki józan, lelke rajta!

    Forrás: www.eternus.hu / Komócsy József: Bor

  • József Attila: Hymnus a borhoz

    Bor, te dús örömelixír,
    Bor, te táltos rőt pogány,
    Csók az Élet ajakán,
    Kedvesemnek várva vitt hír.

    Vérem forrjon véled össze,
    Bor, te férfikor teje,
    Mindeneknek elseje,
    Torkom érced hadd fürössze.

    Bor, te ünnep ékes gyolcsa,
    Május hímes köntöse,
    Víg tüzek víg kürtöse,
    Őserők tűz-istenkorcsa.

    Bor, ma téged megrabollak,
    Mellem érted döng s tüzel,
    Bor, téged vasárnapollak.

    Bor, ó, égjünk, égjünk együtt el!

    Forrás: www.eternus.hu / József Attila: Hymnus a borhoz

    József Attila, Hymnus a borhoz, bor, életöröm, szenvedély, ünnep

    József Attila: Hymnus a borhoz

    Bor, te dús örömelixír,
    Bor, te táltos rőt pogány,
    Csók az Élet ajakán,
    Kedvesemnek várva vitt hír.

    Vérem forrjon véled össze,
    Bor, te férfikor teje,
    Mindeneknek elseje,
    Torkom érced hadd fürössze.

    Bor, te ünnep ékes gyolcsa,
    Május hímes köntöse,
    Víg tüzek víg kürtöse,
    Őserők tűz-istenkorcsa.

    Bor, ma téged megrabollak,
    Mellem érted döng s tüzel,
    Bor, téged vasárnapollak.

    Bor, ó, égjünk, égjünk együtt el!

    Forrás: www.eternus.hu / József Attila: Hymnus a borhoz

  • Ady Endre: Fuimus

    Nem voltam én mindig
    Ilyen csendes ember,
    Sokszor talált ébren
    A pirkadó reggel.
    Sokszor ráragyogott
    A hajnal sugára
    Egy-egy nekibúsult
    Jó kompániára.

    Eltemetni való
    Mindig akad bánat.
    Hejh! volt akkor dolga
    A boros pohárnak!
    Szomorú szíveknek
    Szép szomorú nóta
    És gyöngyöző bor volt
    A meggyógyítója.

    Könnyen jött még akkor
    S könnyű volt a bánat,
    Könnyű volt elűzni
    A boros pohárnak.
    Talán a bánat is
    Könnyen indult útra,
    Mikor az indulót
    Gyurka cigány húzta.

    Mintha más törvénye
    Volna a világnak,
    Nem olyan, mint régen.
    Nehezebb a bánat…
    Mint egy titkos erő
    Uralkodik rajtam,
    Elnémítja, mikor
    Panaszra nyíl ajkam.

    Hiába fojtanám
    Tivornyába, borba;
    Nem válik el tőlem,
    Hozzám van láncolva!
    Hejh, most a szívemről
    Nem száll el a bánat,
    Ha megiszom borát
    Az egész világnak!…

    Forrás: www.eternus.hu / Ady Endre: Fuimus

  • Morócz Jenő: Eső esik

    Eső esik, megeredtek
    Az ég csatornái,
    Lesz alkalmunk néhány napig
    Térdig sárban járni.

    A szabadban csak kocsival
    Járhat most az ember,
    Mert ottan a lotyogó sár
    Valóságos tenger.

    Jól esik az utasoknak
    Csárdába betérni,
    Olyan pompás a rossz időt
    Az ablakból nézni.

    Hamar múlik az unalmas
    Idő a bor mellett,
    Mert az velünk esőt, sárt és
    Mindent elfeledtet.

    Forrás: www.eternus.hu / Morócz Jenő: Eső esik