Érzelmid’ soha el ne áruld.
Csak csöndesen, csak csöndesen légy!
Minek biznád az emberekre
Szived üdvösségét, keservét?
Fájdalmadban nem vesznek ők részt,
Örülni véled sose fognak.
Nyisd meg szived’ inkább az égnek,
Napnak, virágnak, csillagoknak.
Nap, ég, virág, előbb megértik
Szivednek titkos gerjedelmét.
Azért, ha emberek között vagy,
Gondolj reám és csöndesen légy!
Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek
Hallgat.
Hallgat néha hosszú órákon át.
Akár a kő.
Akár a fa.
Akár a hó.
Akár a hóvirág.
Hallgat.
Én e hallgatás irígye vagyok.
Bár nyugtalanít ez a hallgatás
Néha.
Mert hátha befelenőtt panaszok,
Megkövült jajok, elhalt sóhajok,
Fínom kéreggel fedezett sebek,
Alíg kinyílt apró virágfejek,
Szorongó, örök, nagy – nagy aggodalmak
Lappanganak kő, fa, hó, hallgatás alatt.
Én azt hiszem, hogy ismerem.
És mégse ismerem.
És ma sem tudom, miért hallgat,
Csak e hallgatás irígye vagyok.
Azután szégyellem,
Jaj, nagyon szégyellem,
Mindíg, amikor szemben ül velem,
Fecsegésben szétszórom magamat,
Hogy szóltam, szóltam, szólnivaló nélkül,
Aprópénzként elszórtam magamat.
Ő ült, és hallgatott,
S mint foghatatlan súlyt
Éreztem lelkében az aranyat.
Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek
Fejem fölé a csillagok
jeges tüzet kavarnak,
az irgalmatlan ég alatt
hanyattdölök a falnak.
A szomorúság tétován
kicsordul árva számon.
Mivé is lett az anyatej?
Beszennyezem kabátom.
Akár a kő, olyan vagyok,
mindegy mi jön, csak jöjjön.
Oly engedelmes, jó leszek,
végig esem a földön.
Tovább nem ámitom magam,
nincsen ki megsegítsen,
nem vált meg semmi szenvedés,
nem véd meg semmi isten.
Ennél már semmi nem lehet
se egyszerűbb, se szörnyebb:
lassan megindulnak felém
a bibliai szörnyek.
Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek
Karinthy Frigyes (1887. június 25., Budapest – 1938. augusztus 29., Siófok)
Foglalkozása: író, költő, drámaíró, publicista, humorista
Anyja neve: Engel Mária
Múzsa: Böhm Aranka (második feleség), továbbá a nyelvi humor, az irónia és a korabeli irodalmi élet figurái
A Nyugat első nemzedékének egyik legsokoldalúbb alkotója, aki a magyar irodalmat a modern humor, a groteszk és a nyelvi játék új szintjére emelte. Az Így írtok ti paródiasorozatával máig páratlan műfajt teremtett: úgy figurázta ki a kortárs írókat és költőket, hogy közben pontosabban értette őket, mint bárki más. A Tanár úr kérem és a Utazás a koponyám körül szerzőjeként generációk alapélménye lett, szatírái és versei mögött pedig gyakran mély emberi szorongás és finom önirónia húzódik. Élete utolsó éveiben agydaganattal küzdött, amely végül legyőzte.
Parti Nagy Lajos (1953. október 12., Szekszárd – )
Foglalkozása: költő, író, drámaíró, publicista
Anyja neve: Szücs Julianna
Múzsa: a nyelv játékossága önmagában, valamint groteszk és parodisztikus alakjai
A kortárs magyar irodalom egyik legnyelvjátékosabb, legeredetibb hangja. Költészetében és prózájában a groteszk, a paródia, a fonetikus bravúr és a megcsavart mindennapiság rendszeresen központi szerephez jutnak. Szövegei feszegetik a nyelv határait, miközben mélyen emberi és gyakran társadalmi kérdéseket mozgatnak. Műfajilag sokoldalú, a modern magyar nyelv egyik legnagyobb „újraírója”.
Choli Daróczi József (1939. május 5., Tiszabura – 2018. április 12., Budapest)
Foglalkozása: költő, műfordító, pedagógus, a roma irodalom kiemelkedő alakja
Anyja neve: Daróczi Teréz
Múzsa: gyakran édesanyja alakja, a „roma anya”, valamint a közösség sorsának kollektív tapasztalata
A magyarországi cigány/roma irodalom első nagy nemzedékének egyik meghatározó hangja. Jelentős szerepet játszott a lovári irodalmi nyelv megteremtésében és a roma kultúra irodalmi megjelenítésében. Verseiben a fájdalom, az identitás, az anyavesztés és a közösségi történelmi trauma erős, képi nyelven jelenik meg. Műfordítóként is úttörő munkát végzett, a Biblia roma nyelvű fordításának egyik vezető alakja volt.
Zelk Zoltán (1906. december 18., Érmihályfalva – 1981. április 24., Budapest)
Foglalkozása: költő, író, műfordító
Anyja neve: Singer Tóbiás Eszter
Múzsa: Ilona (több versében Iloba, Ilonka, feleségei emlékei és alakjai)
A két háború közti magyar líra egyik legmeghittebb hangú alakja. Gyerekkora szegénysége és a zsidótörvények miatti üldöztetések életműve mélyén állandó fájdalommá és érzékenységgé értek. Költészete egyszerre személyes, zenei és szelíden melankolikus, gyakran a magány, a félelem és a szeretet köré rendeződik. A diktatúrák korában többször gyanú alá került, mégis következetesen az emberi tartás mellett maradt.
Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor,
válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától,
a cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét
cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét,
meleg asztalszél szórja szét prüszkölve és kacagva,
az ágyban, a nyárban és a nyárban,
az éjszakától,
s nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától,
szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost,
majd és kifőznek, irkába papirost.
Vedlik a nyár, szívem, lenyergelt vattapóni,
na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni,
pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát,
na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát,
kis ródlizó anyák, kis kölykök a szája
fulladás-kapkodás,
az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen,
mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen,
hol forrón és puhán kering a vattazápor,
s válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától.
Forrás: Magyarul Bábelben
Hát hazajöttél, hát haza, hát,
kivilágíthatnánk a kupolát,
de tegnap, tegnap leeresztett,
beállt egyszerű mennyezetnek,
nagyon fáradt vagyok ma,
verset szöszöltem fogvacogva,
kabátom sem, pokrócom sem plakát,
ki semmi sem dobol, csak a vers, csak a vers,
ha rájövünk, ha ráfigyelnek, ha nagyon, ráfigyelt,
hát
csapatát,
mind strandra ment, én csak tudom,
elbabráltam fürdősapkáikon,
míg málé ottavák és méla tercinák
csak rágcsálták a főtt kukoricát,
láthattad őket, tőlem mentek el,
azt fütyörészték, hogy rímelni kell,
bár úgy csörtettek, mint a csorda,
mindent össze enjambement-ozva,
nézz csak körül, nézd, csupa kuszaság,
hátha az asztalom, papírom
(ki háthassz, hideg jött,
de világ?)
alágyújtasz a tegnapi teának,
a plafon szépen visszapúposodik kupolának,
és a csúcsában kerek égre lelsz,
ha ráfigyelsz, ha nagyon ráfigyelsz.
Forrás: Magyarul Bábelben
Cigány asszony monológja
(Az 1. felvonás 1. jelenetéből)
Társszerző: Nagy Gusztáv
Onnan indultam
én is:
a vadvirág-lángokban rejtőző
árvák földjéről,
hol szomorú tüzekre olvassák
bánataikat az anyák
mellükön éhes csecsemőkkel,
suttogva Mária nevét,
vándorolva
márványfagy telekkel
nyöszörgő keréknyomnyi hazákban,
csillagfény-ázzománcos hajolva
éjjel sátrakban
rejtőzve,
kuporogva várva
a Megváltót.
Mi lesz
velünk, Uram,
a jövendők mit hoznak?
Angyalaid
csendőr-éveket
hoznak?
S mi lesz
teveled, Uram,
neked az évek mit hoznak?
Kereszteket
ácsolnak,
Uram?
S mi lesz
a kis
népekkel,
koponyaheggyé,
Auschwitzi hamuvá
válnak, Uram?
S az emberiséggel
mi lesz,
Uram?
Milliárdoknak
a jövendő ezredek
mit hoznak?
Forrás: Magyarul Bábelben
