https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Jékely Zoltán – Lidérc-űző

    Kancsi cigánylány, tündéri dúvad,
    Jaj, ne riszáld, ne dobáld magadat!
    Sárga szemeddel szemem be ne fald,
    Csábíts gazdagot, vagy fiatalt!
    Kásmir szoknyád, a rózsa-lugast,
    Ne sodorítsd rám s ne mutogasd.
    Eljárt felettem a huncut idő,
    fogam kicsorbult s rendre kidől.
    Hagyd csak aludni a testi gonoszt,
    kísértésbe újra ne hozd.
    Vadszagú kebled arany parazsát
    Arcom előtt, jaj, ne harizsáld!
    szád eleven csupa-hús hasíték,
    perzsel, ahogy buja száj soha még:
    félek a csóktól, nyálkás puha rém,
    szörnyű betegség s mit tudom én,
    mily bonyodalmak tömkelege –
    Ebből elég volt, már elegem!
    S a combod, a talpad, az inda, a kacs,
    undorító s be mohó, be makacs!
    Vén vagyok én már, gyatra öreg,
    tán a halálba szorít az öled.
    Iszonyú erdő mélyire csalsz,
    ott megölelsz, kirabolsz, bekaparsz…

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Dsida Jenő – Dal az elmaradt vallomásról

    Úgy vágyna hozzád
    ezer puha szó,
    ezer csudaszó,
    színes, szomorú
    szerelemmel lázadozó.
    Úgy beborítna,
    mint földet az ég,
    mint fénnyel az ég
    a remegő rózsát,
    mely lengve, lobogva ég.
    s meghal mind, mire
    kinyíló ajkamhoz ér,
    mosolygó ajkamhoz ér,
    csomóba alvad,
    mint fagyban a földön a vér.
    S megkopva lassan
    megyek egy hűs gödörig,
    megyek a sírgödörig
    s a vallomás is
    fakul és üszkösödik,
    csak mélyül a csend
    s őszibb lesz mind a vidék,
    november lesz a vidék
    s az egyetlen szép szerelemre
    késik a bizonyíték.
    Míg aztán én leszek
    fölötted a reggeli fény,
    fürtödön alkonyi fény,
    szó, ami néma
    és mégis költemény,
    minden magam leszek,
    emlék és friss levegő,
    szentség és tág levegő
    s az édesbús öröm,
    a testeden átremegő,
    házad fölött a csillag,
    mely álmaidba rezeg,
    csillog és szívedbe rezeg,
    szerelem, szerelem,
    karácsonyfádon gyertya leszek.
    Viharban dörgés,
    mely lángoló csodákra hív,
    háborgó csodákra hív
    s egy világnak zengi, mire
    kicsi volt s gyönge a szív,
    Karom a földre cikázik
    haragos villám gyanánt,
    csattanó villám gyanánt
    s lesújt körülötted
    mindenkit, aki bánt…

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Kányádi Sándor – Kérdések

    Feküdtél-e már késeken,
    háltál-e jégen meztelen,
    hagyott-e már úgy el a vér,
    öntött-e már úgy el a vér,
    hogy ne hallj, ne láss?
    Borult-e rád már óceán,
    nyelved volt-e már celofán,
    robbant-e szét már szemgolyód,
    mint a mélyvízből kifogott
    halaké?
    Voltál-e lábon égetett,
    tépték-e ki a gyökered,
    faragták-e a csontodat,
    millió tonna súly alatt
    nyögtél-e már?
    Vertek-e földbe, mint karót,
    rügyezett-e már két karod,
    hullattál-e már lombokat,
    voltál-e üresen maradt

    fészek a fán?

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Reviczky Gyula – Néma vád

    A szemem is lehúnyom,
    Ne lássam bánatát,
    Akiért annyi bú nyom:
    Ugy gondolok reád.

    Szeretlek sírva téged,
    De nem te okozád
    A kínt, mely engem éget.
    Ugy gondolok reád.

    Neked jutott a bánat,
    Nekem egy néma vád,
    Amelyre nincs bocsánat;
    Igy gondolok reád!

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Reviczky Gyula – Csöndesen légy!

    Érzelmid’ soha el ne áruld.
    Csak csöndesen, csak csöndesen légy!
    Minek biznád az emberekre
    Szived üdvösségét, keservét?

    Fájdalmadban nem vesznek ők részt,
    Örülni véled sose fognak.
    Nyisd meg szived’ inkább az égnek,
    Napnak, virágnak, csillagoknak.

    Nap, ég, virág, előbb megértik
    Szivednek titkos gerjedelmét.
    Azért, ha emberek között vagy,
    Gondolj reám és csöndesen légy!

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Reményik Sándor: Hallgat

    Hallgat.
    Hallgat néha hosszú órákon át.
    Akár a kő.
    Akár a fa.
    Akár a hó.
    Akár a hóvirág.
    Hallgat.
    Én e hallgatás irígye vagyok.
    Bár nyugtalanít ez a hallgatás
    Néha.
    Mert hátha befelenőtt panaszok,
    Megkövült jajok, elhalt sóhajok,
    Fínom kéreggel fedezett sebek,
    Alíg kinyílt apró virágfejek,
    Szorongó, örök, nagy – nagy aggodalmak
    Lappanganak kő, fa, hó, hallgatás alatt.
    Én azt hiszem, hogy ismerem.
    És mégse ismerem.
    És ma sem tudom, miért hallgat,
    Csak e hallgatás irígye vagyok.
    Azután szégyellem,
    Jaj, nagyon szégyellem,
    Mindíg, amikor szemben ül velem,
    Fecsegésben szétszórom magamat,
    Hogy szóltam, szóltam, szólnivaló nélkül,
    Aprópénzként elszórtam magamat.
    Ő ült, és hallgatott,
    S mint foghatatlan súlyt
    Éreztem lelkében az aranyat.

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Karinthy Frigyes – életrajzi szilánk

    Karinthy Frigyes (1887. június 25., Budapest – 1938. augusztus 29., Siófok)
    Foglalkozása: író, költő, drámaíró, publicista, humorista
    Anyja neve: Engel Mária
    Múzsa: Böhm Aranka (második feleség), továbbá a nyelvi humor, az irónia és a korabeli irodalmi élet figurái

    A Nyugat első nemzedékének egyik legsokoldalúbb alkotója, aki a magyar irodalmat a modern humor, a groteszk és a nyelvi játék új szintjére emelte. Az Így írtok ti paródiasorozatával máig páratlan műfajt teremtett: úgy figurázta ki a kortárs írókat és költőket, hogy közben pontosabban értette őket, mint bárki más. A Tanár úr kérem és a Utazás a koponyám körül szerzőjeként generációk alapélménye lett, szatírái és versei mögött pedig gyakran mély emberi szorongás és finom önirónia húzódik. Élete utolsó éveiben agydaganattal küzdött, amely végül legyőzte.

  • Parti Nagy Lajos – életrajzi szilánk

    Parti Nagy Lajos (1953. október 12., Szekszárd – )
    Foglalkozása: költő, író, drámaíró, publicista
    Anyja neve: Szücs Julianna
    Múzsa: a nyelv játékossága önmagában, valamint groteszk és parodisztikus alakjai

    A kortárs magyar irodalom egyik legnyelvjátékosabb, legeredetibb hangja. Költészetében és prózájában a groteszk, a paródia, a fonetikus bravúr és a megcsavart mindennapiság rendszeresen központi szerephez jutnak. Szövegei feszegetik a nyelv határait, miközben mélyen emberi és gyakran társadalmi kérdéseket mozgatnak. Műfajilag sokoldalú, a modern magyar nyelv egyik legnagyobb „újraírója”.

  • Choli Daróczi József – életrajzi szilánk

    Choli Daróczi József (1939. május 5., Tiszabura – 2018. április 12., Budapest)
    Foglalkozása: költő, műfordító, pedagógus, a roma irodalom kiemelkedő alakja
    Anyja neve: Daróczi Teréz
    Múzsa: gyakran édesanyja alakja, a „roma anya”, valamint a közösség sorsának kollektív tapasztalata

    A magyarországi cigány/roma irodalom első nagy nemzedékének egyik meghatározó hangja. Jelentős szerepet játszott a lovári irodalmi nyelv megteremtésében és a roma kultúra irodalmi megjelenítésében. Verseiben a fájdalom, az identitás, az anyavesztés és a közösségi történelmi trauma erős, képi nyelven jelenik meg. Műfordítóként is úttörő munkát végzett, a Biblia roma nyelvű fordításának egyik vezető alakja volt.

  • Zelk Zoltán – életrajzi szilánk

    Zelk Zoltán (1906. december 18., Érmihályfalva – 1981. április 24., Budapest)
    Foglalkozása: költő, író, műfordító
    Anyja neve: Singer Tóbiás Eszter
    Múzsa: Ilona (több versében Iloba, Ilonka, feleségei emlékei és alakjai)

    A két háború közti magyar líra egyik legmeghittebb hangú alakja. Gyerekkora szegénysége és a zsidótörvények miatti üldöztetések életműve mélyén állandó fájdalommá és érzékenységgé értek. Költészete egyszerre személyes, zenei és szelíden melankolikus, gyakran a magány, a félelem és a szeretet köré rendeződik. A diktatúrák korában többször gyanú alá került, mégis következetesen az emberi tartás mellett maradt.