https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Juhász Gyula: Krisztus a vargával

    Mikor a szamárnak hátán a szent városba tartott,
    – Az üzletek bezárva, virágosak a parkok –
    Ott állt Ahasvér varga a nép első sorába,
    És tele tüdejéből rikoltozott: Hozsánna!

    Mikor vörös gúnyában a nép elé vezették,
    – A virgácsok bíborral borították a testét –
    Ahasvér varga ott állt, és mint a bősz szelindek,
    A csőcselékkel együtt ordítozott: Feszítsd meg!

    Mikor a föld megingott, az ég kárpitja megnyílt,
    A százados megbánta az Ember Fia vesztit,
    Ahasvér varga ott állt – sápadt a Nap, a Hold –,
    És mellét verve bőgte: Ez Isten Fia volt!

    Mikor, nagy néha, árván, e rossz világba téved
    Valaki, aki bátor, igaz, jó, és az élet
    Hozsánnával, kereszttel és pardonnal fogadja,
    Butaság, mindig ott vagy, mint Krisztussal a varga.

    Forrás: Lélektől lélekig


  • Weöres Sándor: Csend

    A félig nyitott ablakon
    behajol a szél a szobába,
    a világűr csendje, magánya.

    A bútor szögletétől
    a légi fellegekig
    és az égi csillagokig
    a csend vonulása lakik.

    Rozsdája
    a lárma.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baka István: Alkony

    A rókabundás alkonyat
    most lendül át az égi partra,
    s csillag-sövényen fennakad
    bozontos, rozsdaszínű farka.

    Kitépi és tovább szalad,
    nyomára forró vért csöpögtet,
    és mint pityergő vadnyulat,
    kiejti szájából a földet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fecske Csaba: Egyedül

    Ködöt szitál az alkonyat,
    tüsszent a girhes, ritka lomb.
    Mellemet túrja, döfködi
    szívem, e szorgalmas vakond.

    Zokon ma semmit sem veszek;
    vesém pamutgombolyag, hagyom,
    macskaként játsszon még vele
    a bársonyos talpú fájdalom.

    Gőzölgő, langy mocsár a park,
    az idetévedőt elnyeli.
    A vén idő zokog; peregnek
    a berkenye piros könnyei.

    A ködön áttűnő lámpafény,
    mint borzas, ormótlan ecset,
    sárgára festi a padon
    szomorú, kihűlt helyemet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nagy László: Alkonyat, virradat

    Felleg úszik: sajgó hattyú,
    napnyugat: vörös koporsó,
    eljön a hold: síró asszony,
    haja világra leomló.

    Csavarodok holdsugárba,
    állok tornyas kék sisakban,
    nap születik forró ágyon,
    meghalok a virradatban.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kassák Lajos: Harangszó

    Feltámadott, mondják a népek és megsüvegelik
    nevét a názáretinek, ki az ács fia volt,
    s megenyhült már a szél is, s a rügyek kisarjadtak.

    Kétezer éve látják őt a vének és a gyerekek,
    amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget,
    s alszik a tengerre szállt halászok bárkájában.

    Én is emlékszem rá, mint az egykori játszótársra,
    s ti is, útszéli csavargók és mesteremberek,
    akik hű követői vagytok valamennyien
    a nincstelenségben, az útban és az igazságban.

    Igen, igen, az Ő árnya és visszhangja vagyunk mi,
    s bár nem ízlelhetjük a húsvéti bárány húsát,
    mindennapi kenyerünkben s vizünkben dicsérjük,
    hogy vérünkből való, s meghalt értünk a kereszten.

    Forrás: Lélektől lélekig


  • József Attila: (Az Isten itt állt a hátam mögött…)

    Az Isten itt állt a hátam mögött
    s én megkerültem érte a világot

    …………………………….

    …………………………….

    Négykézláb másztam. Álló Istenem
    lenézett rám és nem emelt föl engem.
    Ez a szabadság adta értenem,
    hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

    Úgy segített, hogy nem segíthetett.
    Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
    Ahány igazság, annyi szeretet.
    Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.

    Gyönge a testem: óvja félelem!
    De én a párom mosolyogva várom,
    mert énvelem a hűség van jelen
    az üres űrben tántorgó világon.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Xénia

    Megtörténik velem az élet,
    és az élettel megtörtének.
    Eldönthetetlen: melyikünkben
    lesz nyomtalanabb ez a történet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: A sors

    Cserélnél-e sorsot valakivel?

    Szeretnél gazdag lenni? A milliárdossal elcserélnéd vagyonodat, de nem a sorsodat. Szeretnél népboldogító lenni? A királlyal vagy népvezérrel elcserélnéd hatalmadat, de nem a sorsodat. Szeretnél szent lenni? A szenttel elcserélnéd fejlettségi állapotodat, de nem a sorsodat.

    Mindenki csak a saját sorsát bírja elviselni; a másé alatt összeesne. A sors mindenkinek az egyedül megfelelő táplálékot nyújtja; de aki nem tud minden zamatot egyformán kedvelni, az egyik ételt elégedetten csámcsogja, másiktól émelyeg; s egyik ételt azért emészti nehezen, mert mohón habzsolja, másikat azért, mert kiköpni kívánná.

    Forrás: Lélektől lélekig


  • Zelk Zoltán: Rokoni hívás

    Az innenen már túl, de még a földön
    van egy kiégett lankás, hol a vének
    lábuk áztatva napfény-pocsolyában
    nevetnek csak, nevetnek nappal-éjjel.

    Nem alszanak, nem esznek, csak nevetnek,
    azon mulatnak, hogy ami mögöttük,
    az nincs, mert elmúlt. És ami előttük,
    az sincs: mert nem lesz.

    Lám, mi vígan vannak!

    Ülnék közébük vigadozni én is,
    ha otthon tudnám feledni magam,
    de fekszem csak, s mintha rokoni hívást
    hallgatom, ahogy ablakomba hordja
    nevetésük avarát a szél.

    Forrás: Lélektől lélekig