https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Bella István: Hallasz-e engem?

    Miért tündöklenek a téli ágak?
    – Az ónlemez levegő megfényesül,
    ágak tükrében te futsz ruhátlan,
    gyümölcsöt eszel meztelenül.

    Bezárt házak: rügyek csüggnek a fákon,
    te laksz mindben és te nyitsz ablakot,
    s te hajolsz ki mindből fehérruhásan,
    a levegő zúgását hallgatod.

    Hallasz-e engem? Mint a fű, olyan csöndben
    növök körötted, meg is halhatok –
    Azt is hihetnéd, ha nagyobbat zökken
    szívem: kavics sír, félős fény vacog.

    Látsz-e még engem? Gyökereidben alszom.
    Tél fed, de lélegzetem átüti
    a föld kérgét is, a hóba jeleket rajzol.

    Olvasd el betűit.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Mi mit nyom?

    Mostanában
    ha balra fordulok az ágyban
    derekán az éjszakának,
    nem tudom, mi mit nyom jobban:
    a szívemet az ágy – vagy
    a szívem az ágyat?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kányádi Sándor: Ha a napnak

    Ha a napnak lába volna,
    bizonyára gyalogolna.
    Ha pedig keze is lenne,
    akkor ő is cipekedne,
    s leülne, ha elfáradna,
    ide mellénk, a kis padra.
    Kérges kezét térdre ejtvén,
    merengne a holdas estén.
    Úgy várná be, szépen ülve,
    hogy őt a föld megkerülje.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Pilinszky János: Passió

    Csak a vágóhíd melege,
    muskátliszaga, puha máza,
    csak a nap van. Üvegmögötti csöndben
    lemosdanak a mészároslegények,
    de ami történt, valahogy mégse tud végetérni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: ZUHANÁS A SEMMIBE

    Most szeretnék egy förtelmest zuhanni
    A Semmibe
    S minden készet nemesen másnak hagyni.

    Úgyis halál volna egyetlen szépem
    S késlekedik,
    Mint vicinális sötét, kis vidéken.

    Felkínálom, két nyult karom föltartva,
    Életemet,
    De az a gúnyos Sors nem akarja.

    Hát én legyek magamnak durva őre
    És a Halált
    Én invitáljam előbb és előre?

    Gyönyörködöm ma is az őszi Napban
    És örülök,
    Hogy, úgyahogy, de élőn megmaradtam.

    Gyönyörködöm a földi gyönyörökben
    És utamon
    Szabad az út, csak jönnének még többen.

    Én egyre vágynék: förtelmest zuhanni
    S mégis élve
    Semmisülni élni, vágyni és kapni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Az utolsó találkozás

    Hideg eső. Benn gyászposztós falak,
    ravatal, tele szalaggal s virággal.
    A koszorúk felett megláttalak.
    Láttam: találkoztál a szabadsággal.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Minden

    Minden vagy ami nem lehetsz
    egyre ragyogóbb egyre szebb
    kirajzolódó mint a seb
    amit farkasok ejtenek
    a szívemen s ha nem lehet
    akkor sem tudok véremet
    veszítve élni csak veled.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Farkas István: Otthon

    Szemedben lelkem,
    szívedben szerelmem,
    tenyeredben testem
    lakik.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila: Kedvesem,

    Bizony a szirmok összeborulnak este.
    Nem akartalak megcsókolni se,
    Csak hogy kicsit itt érezzelek mellettem,
    Mint kisgyerek az édesanyját.
    A vackorfa a beojtott ággal összenő,
    Én is jobb vagyok, hogy beojtottál csókjaiddal,
    Én kedvesem,
    És szebb is vagyok, miként az éjszaka
    A számlálhatatlan csillagoktól.

    Meleg vagy: esőt hozó tavaszi szél,
    Mely fogócskára tanítja a gyerekeket
    És fölkelti a sáros füveket.
    Régóta várt mellem bozontos rengetegje,
    Hol éhesen, meg félfagyottan
    Indulatok aggancsos csapata öklelődött
    És most, íme, Békén legelgeti liliomszavaidat
    Meg a violákat.

    Mert megjöttél, hisz meg kellett jönnöd,
    Én kedvesem.

    Még sötét van,
    Leheletünk se látszik,
    De ablakunkon ragyognak már a jégvirágok,
    Odaki hajnalodik
    S én még mindig csókokat beszélek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: EGY VÉGSŐ KÉRDÉS

    Mért van az, hogy a
    rosszra bőven jut szavunk;
    a jóra: alig?

    Forrás: Lélektől lélekig