https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Fodor Ákos: HATÁROK

    Van határ, ami attól van,
    hogy meghúzzák, kijelölik.
    Van természetes határ
    ___________________ – még az sem
    változhatatlan.
    És van, ami csak akkor és attól,
    de attól fogva mindörökre létezik,
    hogy megsértettük:
    magunkban.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Arany János: ÉL-E MÉG AZ ISTEN

    Él-e még az Isten… magyarok Istene?
    Vagy haragra gerjedt népének ellene,
    És elhagyta végkép,
    Hogy rabló, zsivány had, bérbeszedett csorda
    Égesse, pusztítsa, öldökölje sorba
    Régi kedves népét?

    Él-e még az Isten – az az Isten él-e,
    Ki e dús Kanaán országba vezérle
    Mint Izráelt hajdan,
    Hozván őseinket füstnek fellegében,
    Égre felpirosló tűz-oszlop képében,
    Véres viadalban?

    Él-e még az Isten, – az erős, hatalmas,
    Aki elleninken adott diadalmat
    Száz-meg-száz csatákon?
    Aki ujjainkat kardhoz egyengette,
    Nevünket dicsővé, félelmessé tette
    Széles e világon?

    Él-e még az Isten, ki erős karjával
    Megtartott, megőrzött ezer éven által
    Egész mostanáig?
    Ki annyi veszély közt nem hagyá elveszni,
    Töröknek, tatárnak martalékul esni
    Árpád unokáit?

    Él még, él az Isten… magyarok Istene!
    Elfordítva sincsen még e népről szeme,
    S az még, aki régen:
    Harcra hát, magyar nép! Isten a vezéred:
    Diadalmat szerez a te hulló véred
    Minden ellenségen.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: CREDO & SUMMA

    A személyiség lényege a határtalanság; a csoporté a határoltság.
    A szerelem lényege a határtalanság; a házasságé a határoltság.
    A hit lényege a határtalanság; a vallásé a határoltság.
    A lélek lényege a határtalanság; a testé a határoltság.
    A létezés lényege a határtalanság; az életé a határoltság.

    A határtalanság: erő. A határoltság: hatalom.
    A hatalom kézzelfogható és mulandó;
    az erő megfoghatatlan és örök.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: A nagy posványon át

    Szaladjunk hát a nagy posványon át,
    Vannak lyányok és vannak még csodák.
    Hiúk is vannak és vannak szegények
    És vannak még túl-ifjasan legények.

    Vagyunk még mindég dölyfös vénhedők,
    Kik nem hajolnak az Idő előtt.
    Kik hajlottan, posványon is úgy járunk:
    Egy-egy leány a lépésünk, az álmunk.

    Magyar honunkban sok-sok a csoda,
    Életünk: fölfalt életek soka.
    De világot okozunk a világnak:
    S mégis hozzánk jönnek mind, akik látnak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csukás István: Fura elszámolás

    Néha rajtakapom magamat, hogy
    fukar s irigy vagyok, mint a vének,
    dühödten tékozolva mutatok fityiszt
    ilyenkor a vénség kísértetének.

    S belegabalyodom e fura elszámolásba,
    mintha tartoznék, s aki leszek, követelhetne!
    Szinte látom leforrázva, hogy néz minket
    a kölyök, aki voltam, gúnyosan nevetve.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nemes Nagy Ágnes: [Elveszett hangok ülnek itt]

    Elveszett hangok ülnek itt
    apró bokrokban, szárazon,
    egy hangot adj, egy hangot adj,
    szikkadtan is felfuttatom,
    egy jerikói-rózsa-hang,
    egy reszelős ördögszekér,
    egy szürke, fekete, szürke, zörgő
    szakadt gubanc-gyökér,
    szakadtan is csak karikázzon,
    szálljon, kerek tövis-köteg,
    zizegje szét avar csomókkal
    az elnémult természetet –

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nagy László: Ó, csodálatos jégvirág

    Ó, csodálatos jégvirág,
    táncolva megdermedt leány,
    fátyolos, csipke-kombinés,
    napvilágomnak ablakán.

    Csillag-kripta a két szeme,
    kialudtak a csillagok,
    lángudvarukba éjjelre
    meghíva nem ballaghatok.

    Ó, csodálatos jégvirág,
    mi lesz így velem s teveled?
    Ha rádlehelek: tovatűnsz,
    ha megbűvölsz: megdermedek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Egy Molnár-aforizma

    Tökéletesen mindegy, ki hozza a rossz hírt,
    csak az a fontos, hogy ne közölje.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: MOZDULATLANSÁG

    A levegő most megmeredt,
    mint a kocsonya vagy a jég.
    Ha kézzel ráznám meg a fát,
    se moccantaná levelét.

    Hangok, miket a villamos
    ver vagy a döcögő kocsik
    vagy játszó gyermekek hada,
    mely százrétűn kiáltozik:

    úsznak a csönd-víz tetején,
    s bukkannak, buknak, mint a nagy
    tavak tetején zuhogó
    napban a jókedvű halak.

    A levegő most megmeredt;
    nem lélegzik a föld, az ég.
    Úgy megmeredt a levegő,
    mint a kocsonya vagy a jég.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Dsida Jenő: Csonka koldús

    Öreg vagy. Hiányzik a jobb kezed.
    Az ócska szandálból kilógnak
    lábujjaid.
    Ilyenkor, mikor beköszönt a szeles időszak,
    kegyetlenül fázól, köhögsz
    s reszketegen gyűjtöd a kopott garasokat.
    De a szemedben mégis derű van
    s az apostolok örömével
    kívánsz ezerannyit.
    Házról-házra jársz és hírdeted,
    hogy milyen nagy
    és dicsőséges a nyomorult ember.

    Forrás: Lélektől lélekig