https://verskucko.com

Kategória: Szerzők

  • Fodor Ákos: Dallamka

    Őszt ígér a nyár:

    most szeretem.

    Szeretetre vár

    a szerelem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Petőfi nem alkuszik (részlet)

    „Gyermek: sohasem fogom megérteni, hogy ezt a címet a felnőttek számára nem olyan kivételesen adják, mint az aranygyapjas rendet. Petőfire hiába keresnék az összes nagy szótárú nyelvekben több és nagyobb jelzőt: gyermek. Viszont nincs is e joggal megbírálható teremtésnek, világnak, életnek különb, istenibb produktuma, mint a gyermek. A gyermek az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: Hajnali látomás

    Hajnalig néztem az eget:
    ezer szeme észre se vett.

    Pedig rám nézett szüntelen
    s szinte kacérkodott velem,

    hogy oly nagy, oly gyönyörü-szép
    az öröktünde régiség.

    Hajnalig néztem az eget;
    ezer szeme észre se vett,

    bár csöndben megfordult, ahogy
    a csigalassu csillagok

    (száz egybezárt-nyilt végtelen)
    keringtek bennem-kívülem.

    Hajnalig néztem az eget
    és lassankint elrémitett,

    hogy e szárnyas gyöngy-állatok
    rajzása úgy halványodott:

    társtalan ültem s üresen
    a rámszürkülő semmiben.

    Hajnalig néztem az eget,
    s akkor a húspiros Kelet

    hirtelen elhúzta az ég
    maradék csillagfüggönyét, –

    szivemben arcod nevetett:
    csordultig megteltem Veled.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Ki számol el

    Mit ér a legszentebb erény, ha
    bűnnek láthatja bárki azt?

    Ki sziklával rombol – mit ér, ha
    belőle vizet is fakaszt?

    Ki szabja meg a lét határát
    s halált erénnyé ki avat?

    Ki számol el a világgal,
    hogy adós sehol nem marad?

    Ki? Mit? Miért? Mivégre? Meddig?
    A kérdések mentsége véd,

    hogy ki ne egyezzen az ember
    saját magával semmiképp.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Mánia

    Én mégis várom, hogy a vízözönben
    – míg bárkám alján reszketek alant –
    lecsendesül az örvénylés köröttem,
    s az olajággal megjön a galamb.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: A félelem dalai

    Vigyázva számolja ujjait
    a fűszálakat négyszögbe rakja
    kérdezget
    és közben édes tejre gondol
    leguggol
    arcát elrejti titkolón
    vigyázva számolja ujjait
    sötét szobában
    megindulnak a tárgyak
    lépnek
    lépnek katonásan
    csak ő nem mer mozdulni
    nem mer
    sötét szobában
    testének meztelen szépségét
    ruháján keresztül
    meglátták idegen szemek
    piruló bőréről
    örökre el akar szabadulni
    a mindent látni engedő ruha
    várt
    hátha leveszi róla valaki
    akinek igazán megmutatná
    testének meztelen szépségét
    ifjú éveim fiatal fája
    évgyűrűk kúszva befonnak
    félek
    jaj félek
    engem is megvár a halál
    széles kapukat tárok
    hogy mindent befogadjak
    ha kéritek
    kincsemet elosztom
    mindent nektek adok
    csak engem hagyjatok meg
    önmagamnak

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Élőpont

    Kiemelsz a veszendőség tengeréből
    és felmutatsz.
    Kiemellek a veszendőség tengeréből
    és felmutatlak.
    Egymás kezében ragyogunk; szorongunk
    és ragyogunk.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Óvaintés

    Ha fölfedeztél
    bármit, bárkit: ne hidd, hogy
    csak azóta v a n .

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rákos Sándor: Igazság két irányból

    a fal
    kívülről ellenállás
    belülről védelem

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bodnár Éva: Furcsa vallomás

    Lehet, hogy taszítanak dolgok…
    Sok minden, mit más fontosnak tart,
    engem hidegen hagy.

    Nem hat meg a felszíni csillogás,
    nem érdekel a külcsín – az csak máz.
    Attól a hideg is kiráz.

    Nem vagyok népszerű? Na és!
    Nem építek légvárakat,
    nem gyűjtök csillogó aranyakat.

    „A tudás hatalom” – olvastam valahol.
    A szerénység: erény.
    Kincseimet ezekben mérem én.

    Vannak barátaim, kik jók és igazak.
    Velük vagyok még gazdagabb.

    Hogy mi a fontos? Az, hogy élek,
    és van még, amin kacaghatok.
    S ha elfogynak a vidám percek…?
    Akkor meghalok.

    Forrás: Lélektől lélekig