https://verskucko.com

Kategória: Versek,

  • Bede Anna: Teremtés

    Tudom, hogy lehetetlen.
    Azért csinálom!
    Légvár – bevehetetlen.
    Halálos álom.

    Tudom, hogy megtorpanok.
    Erősebb nálam.
    Tengerre szállnék gyalog,
    lehúz az áram.

    Szemembe árad a fény,
    igéz a Minden;
    szavakba hogy önteném?
    Messze van innen,

    hol renddé rendeződik,
    mi volt s mi lesz még,
    s az ég leér a földig…
    Tenni szeretnék!

    Teremteni világot,
    egyet az Egyben.
    De térdig sárban állok.
    Ki húz ki engem?

    Istennek sem volt tréfa,
    pedig ő isten…
    Megingok nagyon néha
    erőben, hitben.

    Lehetetlent akarok
    esztelen áron.
    Tudom, hogy belehalok.
    Azért csinálom.

    Forrás: Art-Poétika

  • Bella István: Hívogató

    Madaram, madaram,
    hova hullsz, hova szállsz,
    mi ez a magasan
    sólymozó zokogás,

    mi ez a hajnalig
    vetkező vízesés,
    élni se, halni se,
    szakadó szívverés,

    nézem az arcodat,
    s kétkedve kérkedek,
    széthulló arcomat
    tartja-e még kezed?

    Madaram, madaram,
    hova hullsz, hova szállsz,
    mi ez a magasan
    sólymozó zokogás?

    Barnuló, nagy rögök,
    szemem földje helyett,
    lennék kék örömöd,
    szitakötő szemed,

    elmásolnám magam:
    ne legyek barna lomb,
    megmásítnám magam:
    csak nézz rám, hajnalodj!

    Madaram, madaram,
    hova hullsz, hova szállsz,
    mi ez a magasan
    sólymozó zokogás?

    Takard be szememet,
    vakságom bevakold,
    félelem fenyeget,
    véremmel hál a hold.

    Itt vagyok, itt vagyok,
    szálló mezőtüzed.
    Szíthatod, szidhatod,
    kihalok nélküled.

    Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia

  • Székely János: Kétely

    (1962)

    Van értelme a képtelen malomnak,
    mely körülöttünk kattog konokul?
    Van értelme a fának és a lombnak,
    hogy újra s újra virágba borul?

    Van értelme az eleven csírának,
    mely átvonul a nemzedékeken?
    S hogy értelemmel próbáljuk lemérni
    az esztelent – van abban értelem?

    Van értelme loholni, futni annak,
    kit körbe hajszol egy komisz varázs?
    Van értelme leírni azt a verset,
    melyet nem olvas soha senki más?

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Székely János: Altató

    Ma ismét nem tettél semmi rosszat.
    Térj ágyadba, szegény gyerek!
    Pillád alatt már kék álmok boroznak:
    koros szatírok és
            becsípett istenek.

    Ma ismét nem tettél semmi rosszat.
    Aludj szelíden. Lomha tenyerét
    arcod köré új alkony bíborozza,
    körmödre fúva már
            éltető melegét.

    Várd meg: tán megjön majd a holnap,
    és kedved szerint játszani
    újra elmehetsz, ártatlan tolvaj,
    kinek valódi, nagy
            zsiványok társai.

    Várd meg: csak megjön már a holnap!
    Nézd: égre száll szelíd ígérete.
    – Ott künn a csöndben mély órák dobolnak,
    s folyik tovább az éj
            különös élete.

    (1949)
    Forrás: Kedvesch versek – Index Fórum

  • Székely János: Dal

    Fölém borul a lisztes ég
    pokróca, hallgatom az estet,
    s a lassú hóhullás neszét.
    Kabátom, gőgöm szertefeslett.
    Üzend, dal, dúdold szenvedés,
    bukfencet hányó gyermekeknek;
    jaj annak, aki szeret, és
    jaj annak, aki nem szerethet.

    Forrás: Szívzuhogás

  • Pablo Neruda: Száz szerelmes szonett – 8

    Ha nem volna ilyen holdszínű a szemed,
    s ily napszínű, miközben agyag, tűz s munka formál,
    ha nem lakozna benned a lágyan libbenő lég,
    s nem lenne az egész hét ámbra-illatú tőled,

    ha nem volnál magad a tündöklő, arany perc,
    mit vadszőlőivel az indás ősz befuttat,
    s a kenyér is, mit az illatozó hold
    dagaszt szitáló lisztjéből az égen,

    ó, akkor nem szeretnélek, szerelmem!
    Mindent ölelek, ha téged ölellek,
    fövenyt, időt, a zápor nyurga fáját,

    s azért él minden, hogy én élve éljek:
    hogy mindent lássak, nem kell messze mennem,
    mindent, mi él, ott látok élni benned.

    Fordította: Somlyó György

    Forrás: –

  • Jékely Zoltán: Az alkonyat

    Az alkonyat a legtisztább zene,
    az alkonyat a legszebb épület;
    meghallhatod, ha nincsen is füled,
    megfoghatod, ha nincsen is kezed.

    Az alkonyat a legszebb költemény,
    ködtemplomon a legszebb falikép;
    ha ilyet alkotnék valamikép,
    halhatatlanságom nem félteném.

    Az alkonyat a lelkemnek tava,
    melyen hattyú módjára útrakél
    s csak hagyja, hagyja, hogy ide s tova
    ringassa rajta az esteli szél.

    Forrás: –

  • Karinthy Frigyes: Lecke

    Megcsókoltalak, megmutatni,
    Hogyan kell nékem csókot adni.
    Megfúltál, úgy öleltelek
    Mutatni, hogy ölelj te meg.

    És sírtam is, ölelve térded,
    Mert tudtam, hittem, hogy megérted,
    Bő könnyeim, a könnyü bért,
    Mit értem ontsz, a könnyekért.

    Eldobtam mindent – íme, lásd,
    Hogyan lehet szeretni mást,
    Kiért mindent százszor megadnál,
    Ezerszer jobban önmagadnál.

    Kész vagyok meghalni miattad,
    Hogy élj, hogy meg ne halj miattam,
    Ahogy hiszem, hiszen mutattad.
    Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad,
    Csak az kap ingyen, aki ingyen ad.

    Mondtam, szeretlek, mondd, szeretsz-e –
    Mindössze ennyi volt a lecke,
    Mindössze ennyi a titok,
    De jaj neked, ha nem tudod.

    Jaj néked, hogyha az egész
    Szabály és példa kárbavész –
    Jobb lett volna meg sem születni
    Nékünk, mint egymást nem szeretni.

    Forrás: –

    PÁSZTOR ÁDÁM: A Lecke (TANÁR ÚR KÉREM)

  • Jevgenyij Jevtusenko: Valami olyan csend ez itt

    Valami olyan csend ez itt,
    mély értelmét úgy őrzi titkon,
    hogy minden, miről szó esik,
    őhozzá kell, hogy igazodjon.

    Valami olyan messzeség
    van itt örömben, szenvedésben,
    hogy az életben, ami szép,
    ővele kell, hogy összeférjen.

    Valahogy olyan vagy magad,
    messzeségből, csendből szövötten,
    hogy a tegnapi rohanat
    már értelmetlen énelőttem. –

    S versem is immár halkuló,
    és olyan messziről világol,
    mint ott az ormokon a hó
    e bűvös vagon ablakából.

    A sürgés-forgás csábított.
    Csend s messzeség híjával éltem.
    Úgy tűnt: időben ott vagyok
    mindenütt, pedig egyre késtem.

    Vágytam száguldó életet, –
    s csak kapkodtam, nem cselekedtem. –
    De igaz sikert hol lelek,
    sikert, mit nem olcsón szereztem?!

    Csend, messzeség és te magad,
    bocsáss meg: mindent újra kezdek.
    Felégetem a hidakat,
    mik zajba-bajba visszavisznek.

    Rohanás félre nem vezet.
    Mindegy, hogy búm vagy örömem lesz:
    erős leszek és nagy leszek. –
    Más nem méltó az életemhez.

    Fordította: Tellér Gyula

    Forrás: –

  • Szilágyi Domokos: Észrevétlenül

    Látod, már nem is veszlek észre,
    úgy jársz-kelsz csendesen –
    nem csábítasz a széptevésre:
    épp csak vagy, kedvesem.

    Épp csak vagy, s mert egy vagy velem,
    test álma, lélek pihenése:
    vagy hő nyaram és hű telem,
    úgyhogy már nem is veszlek észre.

    Hiányozz, mint ha álmom, étkem
    cserbenhagy csendesen –
    hogy ne maradjál észrevétlen,
    szakadj el tőlem, kedvesem.

    És kóboroljak és vacogjak,
    mint egy gazdátlan háziállat,
    ki nem vár mást, egy falatot csak –
    és hadd higgyük, hogy megtalállak.

    Forrás: Szívzuhogás