https://verskucko.com

Kategória: Angol költők

  • Christina Georgina Rossetti – Nyugalom

    Ó Föld, temesd be súlyosan szemét,
    édes, fáradt szemét, Föld, zárd le halkan.
    Vedd körül: meg ne hallja, mennyi jaj van,
    és mennyi vad röhej száll szerteszét.

    Nincs néki immár kérdés és beszéd,
    boldog hiány takarja e talajban.
    S felejti, hogy mi fájt sajogva hajdan,
    a hallgatás oly üdv, akár az Ég.

    Homály emelje, fényes délnél élőbb
    és csönd, a legszebb dalnál is zenélőbb.
    A szíve úgy figyel rá, hogy megállott.

    Dajkálja az öröklét hajnaláig
    mély nyugalom, s ha ébred majd az áldott,
    érezze azt, nem is tartott sokáig.

    Kosztolányi Dezső fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Christina Georgina Rossetti – Emlékezz

    Emlékezz rám, ha már messze vagyok,
    a távol országban, mely hangtalan,
    ahol kezem megfognod tiltva van,
    s a visszaút is, bár megfordulok.
    Emlékezz rám, már nincsenek napok
    közös jövőnk tervezni céltalan,
    csak emlékezz rám. Kilátástalan
    az ima, nincs tervezgetésre ok.
    Ám, hogyha elfelejtsz egy ideig
    és eszedbe csak későbben jutok,
    sohse búsulj. Abból mi most vagyok
    egy csipetnyi tán holtan is marad,
    ha felejtsz s mosolyogsz, jobban esik,
    mint emlékezve pusztítod magad.

    Károlyi Ami fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Derek Walcott: Pünkösd

    [Pentecost]
    (ford. Rakovszky Zsuzsa)

    Jobb ha dzsungel lakja az agyat
    mintha gyökértelen beton,
    jobb tévelyegni a fénybogarak
    jelölte görbe után.

    Nem jelzik téli lámpák,
    hol ér a járda véget,
    a Lélekről a hó láng-
    nyelvei nem beszélnek.

    Tetőről hullt szavak
    csöndje megnő a korlát
    mentén. Amit mutat,
    irány, bár nem bizonyság.

    Mégis, legjobb az éji
    hullámverés: nyomán
    homok lassú igéi,
    s egy késő kormorán –

    szavától halrajok
    fénylő ködébe téved,
    mit rég a szent dalok
    úgy neveztek, a Lélek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Elizabeth Barrett-Browning: Hogy hogyan szeretlek?

    (How do I love thee? – részlet, magyar fordítás)

    Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
    Ameddig lelkem ér, oly messze forr
    Szerelmem, s mélybe és magasba, hol
    A Lét s a Menny határaira lel.

    Szeretlek, mint ha hétköznap lehel
    Békét – ha nap süt, gyertya haldokol.
    Ahogy a Jogért harcol-robotol
    A hős, akinek dicséret se kell.

    Oly lángolón szeretlek, oly vadul,
    Mint búm tüzelt, mint hisz-vall kicsi lány,
    S ahogy szerettem vesztett, szomorú
    Szentjeimet – szeretlek én vidám
    Vagy könnyes arccal, mindig! – s ha az Úr
    Hagyja, még jobban halálom után.

    Forrás: Versek mindenkinek

  • Marjorie Pizer – A szerelem létezése

    Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
    veszteség volt és pusztulás,
    fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
    Csak most kezdek rádöbbenni,
    hogy az életed ajándék volt,
    s egyre erősödő szeretet maradt utána.
    A halál miatti elkeseredés
    Elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
    Ám a halál ténye
    Nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
    Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
    nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.

    Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek

  • Michael Drayton: Búcsú a szerelemtől

    Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;
    megtagadlak, már nem vagyok tied;
    gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom,
    hogy ledobhattam bilincseimet.
    Egy kézfogás még, – töröld eskünket
    s ha találkoznak sorsunk útjai,
    ne árulja el se szó, se tekintet,
    hogy a volt vágyból maradt valami.
    Most, bár szerelmünk már-már alig él,
    s ravatalánál zokog a hűség
    és utolsót lüktet a szenvedély
    s a tisztulás lefogja a szemét,
    most még, noha mindnyájan elsiratták
    fel tudnád támasztani, ha akarnád.

    Szabó Lőrinc fordítása.

    Forrás: MEK / DIA-PIM

  • Oscar Wilde: Ajánlás

    Fordító: Góz Adrienn

    Fuss, kis kötet,
    Ahhoz, ki gyöngyházlantjával dalolt
    Arany lány fehér lábacskáiról:
    S ha ráveszed,
    Hogy bepillantson lapjaid közé,
    Tán száz arany szűz táncol ott elé.

    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: Az örömlány háza

    Fordító: Israel Efraim

    Táncos lábunk oda szaladt
    Az utcán le a hold alatt,
    Hol pénzért örömökre lelsz.

    Hallottuk jól, hogy odabent
    Hars zenészek zenéje zeng:
    Egy Strauss, a „Treues Liebes Herz.”

    Mint groteszk járógépezet
    Ír le vad arabeszkeket,
    Úgy járt redőny mögött sok árny.

    Láttuk, kísértetraj kering
    Hegedű s kürt szava szerint,
    Mint avart szél kavarva hány.

    Mint felhúzott automaták,
    Véznán sejlő vázak, suták,
    Oldalogtak, ez a quadrille.

    Majd egymást kézen fogta mind,
    Most jött a fennkölt sarabande,
    Visszhangzott sikító kacaj.

    Olykor robotbábszerkezet
    Fantomnővel ölelkezett,
    Olykor a szájuk dalra állt.

    Olykor egy szörnymarionett
    Ajkán szivart látott szemed,
    És mintha élő volna – járt.

    Szerelmemhez fordultam ott:
    „Halottal táncol a halott,
    Mi por csak, pörgeti a port.”

    De ő – ő hallott hegedűt,
    Otthagyott s be szinte repült:
    A bordély szerelmet rabolt.

    Egyszer csak jött a nincstovább,
    Elfáradt a valcer s a láb,
    Már nem keringett a sok árny.

    Le a csendes utcasoron
    Ezüstcipős hajnal osont,
    Mint egy ijedt leány.

    Forrás: Magyar Bábel

  • Oscar Wilde: Tavasztól télig (zenére )


    Boldog tavasszal zöld levelek,
    A víg rigónak dala száll!
    Fényútvesztőben keresek
    Vágyat, mit nem láttak szemek,
    Derűs, aranyszárnyú madár!

    Rőt és fehér rózsák között,
    A víg rigónak dala száll!
    Szerelmem földre költözött
    Eszményi kép s öröm mögött,
    Derűs, aranyszárnyú madár!

    A sárga almán láng ragyog,
    A víg rigónak dala száll!
    A szív, az ajk s a lant dadog,
    Vágy rózsái, kinyíltatok,
    Derűs, aranyszárnyú madár!

    De szürke hó ül ághegyen,
    A bús rigónak dala száll!
    Szerelmem meghalt, jaj nekem,
    Lerogytam, míg ő nesztelen,
    Én, a törött szárnyú madár!
    Ó, madaram, meghalt a szív –
    De lelkem újra visszahív!

    Góz Adrienn

  • Oscar Wilde: Szimfónia sárgában

    Fordító: Babits Mihály

    A hídon át egy omnibusz
    mint sárga lepke mász elő,
    és itt-ott egy járó-kelő
    mint nyugtalan bogárka, kúsz.

    A kikötőben, árny között
    pár sárga szénás-bárka száll;
    és mint selyem-sál, sárga sál
    csügg szerte sárga sűrű köd.

    Hervadni kezd a sárga lomb
    pörögve Temple fáiról.
    Lenn a halványzöld Themze foly
    s ráncos jáspis-hullámot ont.

    Forrás: Magyarul Bábelben