Kategória: Angol költők

  • John Donne: A kereszt

    (ford.: Mezei Balázs)

    E keresztfát hordozta Krisztusom;
    képmása, én: e fát tagadhatom?
    Semmit sem ér az áldozat nekem,
    a választott oltárt ha megvetem!
    Hordozza vétkeink, ám illik-e
    e gőgöt is magára vennie?
    Képére nem tekintsz: tán azt hiszed,
    fájdalmait így elkerülheted?

    Keresztemet nem perli el sose
    botránkozás, szószék, hamis ige.
    Nem perli, nem perelheti, hiszen
    gyötrőbb feszülni nincs-keresztemen.
    Rosszabb a jobb: mivel a feszület
    hiánya még keservesebb kereszt.
    Amit az égi vacsorán adott
    nekem az Úr: keresztem tagadod?

    Kétled talán, hogy van erőm elég
    hordozni tárt karom feszületét?
    Kereszt, ha úszol, minden mozdulat,
    árboc s vitorlavég keresztet ad.
    Nézz fel: madártest rajza is kereszt,
    tekints alá: ott lenn is ezt keresd.
    Kereszt feszül égbolt és föld körött:
    az egyenlítőt metsző délkörök.

    Jó balzsam a kereszt, ha látható;
    a láthatatlan előbbrevaló:
    titokzatos kenőcs, fiatalít,
    elűzi testi-lelki gondjaid.
    S midőn a kínok megtisztítanak,
    nem kell kenőcs: ön-gyógyszered te vagy.
    S ha hévvel hordozod keresztedet,
    akkor leszel keresztrefeszített.

    S miként a szobrász is csak ezt teszi,
    amit a szikla rejt, faragja ki,
    gyötrődve bontsd ki lelked rejtekét,
    s Megváltód mása, sőt: személye légy.
    De mint a mágus is lehet hamis,
    ön-megvetésed olykor gőgöd is.
    S ahogy a jó ebédtől hasmenés,
    lehet alázatodból kérkedés,

    e torzszülött: ezért a jót, amit
    a gyötrelemben lelsz, keresztre vidd
    s az öt érzéket éppígy, mert ha nem,
    közös romlásotok hamar leszen.
    Mert ha a szem csak a jót keresi,
    ama kígyót el nem kerülheti.
    A többi négyen éppígy úr legyen
    a vasnál is szigorúbb fegyelem.

    S mivel e négy a térben nem mozog,
    leginkább óvd a fürge szemgolyót
    s a könnyen-hevülő ember-szívet,
    e föld-rokont kell megfeszítened,
    ha tiltott ég felé emelkedik,
    s keresztre vonnod csüggedéseit.
    S miként az agy a varratokon át
    (képük: kereszt) tisztítja önmagát,

    ne szólj, amíg a sóvár értelem
    meg nem feszíttetik kereszteden.
    Bármit találsz, kivánd keresztjeid,
    keresztre sose mást: magad feszítsd.
    A Szent Kereszt bennünk bőven terem,
    ha képeit óhajtjuk szüntelen
    s még inkább, ha következményeit:
    a test s a lélek feszületeit.

    Forrás: Magyar Bábel

  • John Donne: Asszonyi állhatatosság

    (ford.: Jékely Zoltán)

    Szerettél hát egy napig kereken,
    holnap, ha elhagysz, mit mondasz nekem?
    Új esküdet előbbről keltezed,
    vagy – változás esett,
    mondod, kettőnkben, s már másak vagyunk?
    Zsarnok a vágy: félvén fogadkozunk;
    hát tettet s esküt megmásíthatunk?

    Vagy azt: halál s frigy egyaránt felold,
    s szerelmi eskü addig köt, amíg
    halál-más álomtól fölbontatik?
    Vagy, hogy szándékod igazold,
    azt, hogy: mert csel s csapongás vezetett,
    most hát hű is csak álsággal lehetsz?

    Hiú bolond, én, kifogásaid
    megcáfolhatnám sorra itt,
    de bölcsebb, ha hagyom:
    holnap tán én is így gondolkozom.

    Forrás: Magyar Bábel

  • John Donne: Dal

    (ford.: Eörsi István)

    Kapj el hulló csillagot,
    Ejts teherbe egy tököt,
    Súgd meg, hol a tűnt napok,
    Vagy ki patkolt ördögöt,
    Hablány hol zeng, s mi segítsen,
    Hogy az irigység ne csípjen,
    S hol kél
    A szél,
    Mely tisztes lelkeket segél.

    Furcsa dolgokra vagy itt,
    Vonz, ami nem látható?
    Vágtass tízezer napig,
    Míg nem hull hajadra hó,
    S elidőzve a csodáknál
    Esküdj meg, hogy sose láttál
    Oly szép
    Nőt még,
    Akiben lobog a hűség.

    Ha lelsz egyet, írj haza,
    Zarándoka hadd legyek:
    Mégse tedd, hisz érte a
    Szomszéd házig sem megyek,
    Hű volt tán, míg megismerted,
    De én mégsem keresem meg,
    Úgyis
    Hamis
    Lesz jöttömig hárommal is.

    Forrás: Magyar Bábel

  • John Donne: A szerelem növekedése

    (ford.: Vas István)

    Szerelmem nem oly tisztán egyszerű,
    mint gondoltam, mivel
    szívós, akár a fű,
    és minden zord évszakon áttelel.
    Hazudtam télen át, hogy végtelen,
    hisz tavasszal még nőtt e szerelem.
    S ha ez a szer, mely bajt több bajjal űz el
    – a szerelem – nem puszta kivonat,
    de keverék, s lélekre-testre hat
    naptól-kapott, buzgó erejű tűzzel –
    úgy elvont csak akkor lehet nekünk,
    ha Múzsánk van csak s nincsen kedvesünk.
    S mint minden, melynek része sok elem,
    hol gondolat, hol tett a szerelem.

    S talán tavasszal nem is lett nagyobb,
    csak láthatóbb a szerelem,
    mint naptól csillagok
    nem nőnek, csak ragyognak élesen.
    Mint sok virág fakad egy gyökeren,
    a szerelem új szerelmet terem,
    s mint több kört vet a vízen egy kavics,
    úgy sokasul e szerelem ma is,
    s mint sok szféra egyetlen ég körül,
    minden szerelem benne tömörül.
    Minden tavasz új meleget kínál,
    s mint békében sem törli a király
    a háborús adót – a kikelet
    növését nem csökkentik a telek.

    Forrás: Magyar Bábel

  • John Donne: A bolha

    (ford.: Vas István)

    Nézd ezt a bolhát s benne azt,
    mily semmiség, mit tőlem megtagadsz.
    Engem, majd téged csíp megint,
    s közös vérünk e bolhában kering,
    s nem mondhatod, hogy becstelen,
    nem bűn ez még, s lányságod veszte sem.
    Meg sem kért és már kéjeleg,
    dagad, mert kettőnkből egy vért szedett –
    ennyire nem is volnánk képesek.

    Három lét benne lel hazát,
    nem egyesíthet így a házasság.
    E bolha: te meg én, s nekünk
    templomunk lett és nászi fekhelyünk.
    Szüleidnek morogni kár:
    bennünket a vérerek fala zár.
    Megölnéd? ez könnyű neked,
    de magadat is megölnéd – ne tedd,
    hármas bűn ölni hármas életet.

    Kegyetlen, mégis körmödet
    ártatlan vér bíborja festi meg?
    E bolhának, ha vétke volt,
    csak az a csepp, melyet tőled rabolt.
    S azt hiszed, győztél érvemen,
    mert nem vagyok gyöngébb, s nem vagy te sem?
    Erényed annyit változik
    – ha engedsz –, amennyit e bolha itt
    az életedből a halálba vitt.

    Forrás:

  • Earl of Rochester: Találós mese

    fordította Babits Mihály

    Óh csöndes, árnyas és hűvös berek!
    Ilyent szeret az, aki lányt szeret.
    A szép Corinna mellettem hever,
    s a kezem játszik – találd el, mivel!

    Óh pajkos szók! buja csók! drága Jók!
    Szeretni és nem mondani valók!
    Szent készülődés… percet perc söpör…
    míg elalélunk – tudod már, mitől!

    Amikor föltakartam, elpirúlt;
    Először: harcolt, aztán: rámborúlt
    s már maga kérte, hogy játsszak vele
    s még és még vágyott – jól láttam, mire!

    De jaj! heves tűz hamarább elég,
    Bujább vágy előbb mondja, hogy: elég!
    A mi kéjünk is hamar véget ért
    s már nem folytattam – ne kérdezd, miért!