https://verskucko.com

Kategória: Világlíra

  • Rainer Maria Rilke – A csend

    Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem –
    hallod-e: zúg…
    Ugye, a magányost, bármije rebben,
    figyelik a dolgok: hogy mire jut?
    Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
    zaj ez is, mire megközelít.
    Hallod-e, kedves, újra kinyitnám…
    …de mért nem vagy itt?

    Moccanok épp csak – a selymes csendben
    ott van a lenyomata; örökre látszik
    a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen,
    a messzeség feszülő függönyén.
    Ahogy én lélekzem, kelnek-tűnnek
    a csillagok.
    Ajkamra illatok itala árad,
    és távol angyalok karának
    csuklói derengenek felém.
    De akire gondolok:
    Téged nem látlak.

    Forrás: Tandori Dezső fordítása

  • Berlanoich – Különc

    Nem vagyok beképzelt, ha azt is képzeled.
    Csupán azért, mert nem beszélek veled,
    mivel sherwood-i erdőben farkasként élek.
    Üldöznek a vadászok, és nem kapok részvétet.

    Szótlanul tengődök, nem kérdez meg senki:
    – Mi újság barátom? Kit szeretnél szeretni?
    Talán bennem van a hiba. Ilyennek születtem.
    Járom ösvényem. Társ nélkül. Szüntelen.

    Elhagytatok. Elveszett lettem. Az is maradok.
    Sötét barlangban bánatomba roskadok,
    kiáltsatok és gyújtsatok tüzeket,
    találjatok meg engem emberek!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Vlagyiszlav Hodaszevics – Lélek

    A lelkem, mint a telehold, olyan:
    oly tiszta fényt sugárzik fagyosan.

    Magának ég az égen, odafent –
    és nem szárítja fel könnyeimet:

    s nem fáj neki soha az én bajom,
    s nem érti szenvedélyes sóhajom;

    s hogy szenvedésből nékem mennyi jut –
    a fénylő lélek erről mit se tud.

    Forrás: ismeretlen fordítás

  • William Butler Yeats: Innisfree

    (The Lake of Innisfree)

    Indulok én s megyek most, Innisfreebe megyek,
    S kunyhót rakok, fala sár lesz, s nád és sás a tető:
    Lesz méhkasom, s kilenc sor babot is ültetek,
    S csak nekem zümmög a mező.

    Ott majd megbékül a szívem, mert békét hoz fehér
    Fátylával a reggel, amelyhez a tücsök citeráz;
    Az éjfél csupa derengés, csupa izzás a dél,
    S az est csupa szárnycsattogás.

    Indulok és megyek most, mert éj-nap a parti fövény
    S a víz játéka ringat, a tavi muzsika;
    Ha megállok a járdán, vagy az utca közepén:
    Szívemben csobog a dala.

    Fordította: Szabó Lőrinc

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig

  • Charles Baudelaire: Az ember és a tenger

    Szabadság embere, tengert imádni hű!
    Szeresd csak! tükröd ő, hullámzó végtelenje,
    minthogyha parttalan, bús lelked képe lenne,
    s ő is, mint szellemed, örvénylőn keserű.

    Képmásod mély ölén alámerülsz gyönyörrel,
    szem és kar rásimul s felejti már saját
    háborgását szíved, figyelve ős zaját,
    mely egyre féktelen és vad panaszba tör fel.

    Mindkettőtök setét s rejtelmesen rideg:
    ember, örvényeid kinek van mérni ónja?
    tenger, halk kincseid napfényre fel ki vonja?
    A meghitt titkokat irigyen őrzitek.

    És mégis, míg a vén századok tűnni térnek,
    kegyetlen és konok küzdéstek egyre áll,
    jaj, mert szerelmetek a gyilok és halál,
    óh, örök birkózók, óh, vad dacú fivérek!

    Fordította: Tóth Árpád

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig

  • Ezra Pound: Meditáció

    Ha gondosan mérlegelem a kutyák különös szokásait,
    arra kell következtetnem,
    hogy az ember a felsőbbrendű állat.

    Ha mérlegelem az ember különös szokásait,
    megvallom, barátom, zavarba jövök.

    Fordította: Eörsi István

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig

  • Rainer Maria Rilke: Íme a kertek

    Íme a kertek, mikben hiszek még,
    mikor halványul mind a virág,
    kihúny a lomb s a kavicsra esték
    csendje csobog a hársakon át.

    Egy hattyú úszik a tó vizén fel-le,
    gyűrűk redőit hajtva szét,
    csillámló szárnnyal hozza sietve
    az elmosódó parti fövenyre
    a szelíd holdsugár ködét.

    Fordította: Fodor András

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig

  • Paul Fleming: Ne csüggedj

    Ne csüggedj mégse, bár vihar szorongat és tép,
    köpd le az irigyet, a sorsnak ki ne térj,
    légy magadnak elég s ne gyötrődj és ne félj,
    ha szerencse, idő s tér rád uszítja vészét.

    Üdvödet s kínodat előre mind kimérték;
    Tedd, amit kell s ne bánd meg bármit is tegyél,
    Parancsot sose várj s ne nézd, mi lesz a bér.
    Valóra váltja minden perc, amit remélsz még.

    Miért rí s ujjong ki-ki? markában életének
    kulcsa. Nézz szét amit csak látsz körülted, ez
    mind benned van. Hát hiú ábrándokat ne fess.

    Még mielőbb tovább mégy önmagadba térj meg.
    Ki legyűrte önmagát, az el sohasem vesz,
    annak mindenki már alattvalója lesz.

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig

  • Marina Cvetajeva: Ahogy a jobb a bal kezet

    Ahogy a jobb a bal kezet leli –
    lelked a lelkemhez oly közeli.

    Összesimultunk, áldott-melegen,
    ahogy a jobb a bal szárnyon pihen.

    De vihar kél – s pokolmély szakadék
    tépi a szárnyunk jobbra s balra szét.

    Fordította: Baka István

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig

  • Federico García Lorca: Szürke ágú gyalogszeder

    Te szürke ágú, szép gyalogszeder,
    egy fürtödet, no, nyújtsd felém.
    Vér s tüske. Jer, szívemre, jer,
    hogyha szeretsz, szeretlek én.

    Árnyékos, zöld gyümölcsödet
    szép vadszeder, a számra tedd.
    Félhomályban ölelve hosszan,
    megölellek tövisbozótban.

    Elmégy, szeder? Hová, miért?
    Amit nem adsz: szerelemért.

    Fordította: Nemes Nagy Ágnes

    Forrás: Index.hu – Lélektől lélekig