Mikor megláttalak, új életre keltem,
Kínos élet zordon múltját elfeledtem,
Megnyílott előttem a bezárult éden,
Újra fellobogott elhamvadt reményem.
– Rózsaszínű felhők úszkáltak az égen.
Ha néha hányt-vetett kétkedés hulláma,
Boldoggá tett szemed bíztató sugára.
Óh, hogy hittem én e csalfa, bolygó fénynek…
…Rabszolgája lettem csapodár szívének…
– Hittem a mosolygó, rózsaszínű égnek.
Amikor elváltunk, szívem fénylő lángja
Kialudt örökre sötét éjszakába’…
Komor bánattá vált tündöklő reményem,
Fojtogató kínná égő szenvedélyem…
– Sötét, bús fellegek nyargaltak az égen.
Forrás: Szeretem a verseket
