https://verskucko.com

Címke: béke

  • Tóth Árpád: Vasárnap

    Ó, lesz-e nékem valaha
    Egy csendes, barátságos kertem,
    Hol fényes lombú fák között
    Hosszan, békén lehet pihennem?
    Hol bölcsen elemezhetem
    Megélt, elmúlt tragédiáim,
    S csendesen mosolyogni látnak
    Az orgonáim?

    És lesz-e tisztes, ősz hajam
    S agyamban csöndes, öreg eszmék?
    Miket szép, széles gesztusokkal
    Klubtársak közt meghánynánk-vetnénk?
    Kinyitnók a klub ablakát,
    Ragyogna ránk a holdkorong,
    S múltról zenélő szívvel ülnénk:
    Öreg szobrok, vén Memnonok…

    De biztos-é, hogy mindenik
    Öreg szívre leszáll a béke?
    S hogy ami most fáj, akkor édes?
    Vagy jobb, ha most szakadna vége?
    — Ki a körútra szaporán,
    Ki! a vasárnapi zsivajba!
    Itt benn valami fojtogat,
    Félek magamba…

    Forrás: Tóth Árpád

  • Áprily Lajos: Fegyvertelen vadász dala

    Völgyek felett hangos torokkal
    üzenhet a vadásztülök.
    Békét kötök az állatokkal,
    az erdővel kibékülök.

    Rejtőzve már többé nem állok
    zsákmánnyal csábító lesen.
    Márciusi szalonka párok
    suhanjanak szerelmesen.

    Jöhet a bükkös karcsú vadja,
    a lenge-leányos őz-alak,
    nem puska-dörrenés fogadja,
    csak egy szelíd: „nem bántalak”.

    Völgyben, vadonban, rónaságon
    a békesség bolyong velem.
    Csak egy öröm van a világon
    s ez az öröm fegyvertelen.

    S a régi őz, aki annyi vérrel
    pirosítva havat, mohát,
    s reám nézett rémült szemével,
    a régi őz is megbocsát.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Wass Albert: Csak csendesen

    Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,
    csak nagyon halkan, nagyon csendesen.

    Amerre járunk,
    ne rezzenjen egy kis levél se meg,
    ma lelkem olyan mint a tó:
    legkisebb rezzenéstől megremeg.

    Gyere a templomunkba:
    a bükkerdő ma vár,
    a Csend harmóniája
    ott megint a lelkünkbe talál.

    Gyere velem…
    csak szótlanul, csak csendesen,
    csak csendesen…

    Forrás: (pl. MEK / Wass Albert versei)

  • Oldzsasz Szülejmen: A fű

    Gyakran találkozunk a Tobol mellett
    az erdőben, a rőt őszi fűben,
    elheverünk,
    és meghitten hallgatunk,
    oly tisztának érzem magam veled,
    mint a Tobol, mely az Isimbe ömlik.
    Fákról vörös harmatcseppek hullnak,
    a fű, mint bíborvörös,
    dús lombtenger,
    kérlek, emlékezz mindig –
    mily boldogan
    nézett ránk a nagy szöcske
    a fűből.
    A mi erdőnkben nincsen más, csak béke,
    fénypatakok áradnak a fűben,
    és karod mentén, mint egy ösvényen,
    mászott egy hangya,
    fürgén ment,
    majd eltűnt.
    Minden madár egy dicsőítő dalt fújt,
    juharfák mögött folyt a néma Tobol.
    Mi lenne, mondd, ha nem lenne?
    Nem tudom.
    Mi lenne, ha nem lehetnék veled!

    Aki hasonlít rád, mind
    kedves nekem,
    a fehér fákat én őrizni fogom,
    akárhányszor megpillantalak téged,
    újra a legjobb emberré változom.
    Mi lenne, ha nem lenne a szemed
    fénnyel, fájdalommal, megbocsátással tele…
    Minden alkalommal szeress
    kedvesem úgy,
    mintha utoljára
    látnánk egymást.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor – Béke

    Valami furcsa összehangolódás,
    Valami ritka rend –
    Széthúzó erők erős egyensúlya,
    Mély belső bizonyosság idebent –
    Bizonyosság arról, hogy élni jó,
    Szenvedni elkerülhetetlen,
    Szeretni tisztán: megistenülés,
    Meghalni szép –
    S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
    Megtalálni a felséges Igét:
    Az Igét mindezekhez:
    A Béke ez.

    Orkán ordíthat aztán odakünt,
    Robbanhat ezer bomba: kárbament,
    De kárt nem okozott.
    Bent:
    Csend.
    A Béke itt kezdődik.
    Bent:
    Csend.
    Isten hozott.

    Forrás: szeretem a verseket

  • William Blake – Az isteni ábrázat

    Irgalom, Jóság, Szeretet
    S Béke… – hány tört imát
    Küldöz e boldog négy erény
    Elé a földi gyász.

    Mert ez a boldog négy erény
    Az Úr, szelíd Atyád,
    És ez a boldog négy erény
    Az Ember, a Család.

    Emberszívű az Irgalom,
    A Jóság – földi test,
    A Szeretet menny-föld-arcot ölt,
    S a Béke – földi mezt.

    Mert aki bármely ég alatt
    Fohászkodik, szegény,
    Égi-földi formátokat
    Imádja, négy erény.

    Zsidó? Török? Pogány? Szeresd
    Az ember-alakot!
    Hol Béke s Irgalom lakik,
    Az Isten lakik ott.

    Kardos László fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila: Nagy városokról beszélt a messzi vándor

    Nagy városokról beszélt a messzi vándor
    Ott az emberek nem ismerik egymást
    A katonák se hordanak puskát, hanem a nagy tereken muzsikálnak
    Sokan gyűlnek oda, a gyerekeket magasra tartják, úgy hallgatják
    Meghallgatják, aztán odahaza elmesélik, milyen szép volt
    és azok is örülnek neki

    A lányok ott is kinevetik a fiúkat, de azért szeretik őket
    Fényes nappal is szeretik egymást

    Nagy hidak vannak, amelyeken el lehet álldogálni és nézni
    a vizet meg a hajókat
    Úszkálnak ide-oda, az utasok meg hangosan fölkacagnak
    Hirtelen elhallgatnak s úgy nézik a nagy vizet, amint
    komolyan elmegy a hullámok alatt
    Azok meg csillognak, mint a pengék

    S olvashatni a gyönyörű könyveket, akkora nagy a világosság
    Pedig már egészen beesteledett.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Farkas Árpád: Újévköszöntő

    Szép vagy, mint a fehér fenyő,
    hótól tiszta, fátyolos,
    szép menyasszony, újesztendő,
    békét, békességet hozz.

    Ne légy te arannyal zengő,
    ezüst fénytől mámoros,
    búvópatak, újesztendő,
    békét, békességet hozz.

    Bolyhos, szelíd bárányfelhő,
    mint a búza, mint a rozs,
    kenyerünkhöz, újesztendő,
    békét, békességet hozz.

    Jöjjön hozzánk el az erdő,
    mikor hideg záporoz,
    pásztortüzes újesztendő,
    békét, békességet hozz.

    Krumpliföldünk áldja eső,
    fű se legyen árva, rossz,
    a házunkba, újesztendő,
    békét, békességet hozz.

    Tisztaság légy és levegő,
    áldott hó álmainkhoz,
    légy a hazánk, újesztendő,
    s békét, békességet hozz!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Reményik Sándor: Az én békességem

    Ha eljönne a Csoda könnyű szárnyon,
    S szívembe egyszer az a béke szállna,
    Amelyre szörnyű szomjúsággal vágyom: –
    Előbb elzárnám a láda fiába.

    Tűnődve rajta, hogy ez hogy esett,
    Trónolnék vele a világ felett.
    Nagy-óvatosan körültapogatnám:
    Hogy hát igazán, igazán nem álom?
    Nem riasztja el első mozdulásom?

    De aztán végigvinném a világon:
    Testvér, testvérem, rokonom, barátom,
    Itt, itt a béke, itt van aranytálon!
    Itt, itt van mindennek a megoldása,
    Szűnjön szívetek szünetlen sírása!

    És elrendeznék mindent olyan szépen:
    Nem volna sokkal szebb az üdvösségben.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Kamarás Klára – Szavak

    Mindig hittem a szavak erejében.
    Bódító szép mesék fehéren
    altató mákonyát
    beszívtam sok-sok éven át.
    Később csak hagytam,
    higgyék, hogy hiszem…
    hogy bennem ne csalódjon senkisem.

    Én annyi könnyet, szenvedést
    láttam, hogy elmondani
    minden szó kevés…
    Már gyermekkorban észrevettem,
    hogy nem az okos szó az úr:
    hogy ki-ki hogyan bírja hanggal,
    úgy boldogul…
    csak ámultam, hogy hangos ordítás
    hogy babonáz meg balga szíveket,
    és hazugságok harsogó szava
    halálba hajszol, jaj, százezreket.

    Most álljatok meg!
    Itt és most elég:
    skandáló őrületből béke nem fakad,
    csak szenvedés.

    Forrás: Lélektől lélekig