https://verskucko.com

Címke: élet

  • Kányádi Sándor

    Obsitos dal

    hasonlatosak vagyunk
    azokhoz a katonákhoz
    akiket megfelelő
    időközönként példás
    magatartásukért
    előléptetnek
    dekorálnak s úgy
    vonulnak nyugállományba
    kiérdemelt vagy
    kitérdepelt sarzsival
    ezüst vagy éppen arany
    sújtással ékítve anélkül
    hogy valaha is puskaport
    szagoltak volna

    pedig micsoda háborúk
    dúlnak bennünk

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Frida Kahlo

    Már nem számolom

    Írtam, töröltem, majd újra írtam,
    a második sornál megállt a toll,
    kerestem egy érzelmes kezdést,
    valami költőit,
    igazat,
    valódit,
    ami a szívbe hatol.
    Nem sikerült.

    Azután megértettem, amit nem tudtam régen:
    hogy a nagy szívek, melyek a testben halnak
    tovább lüktetnek az éj lélegzetében…

    Megértettem, hogy nincs szabály, rend, harmónia,
    csak elsöprő viharok villámaiban
    egy pillanatra felvillanó
    halálos szépségű orchidea.

    Fordította: Jóna Dávid

    Forrás: Lélektől lélekig

    Frida Kahlo

    Már nem számolom

    Írtam, töröltem, majd újra írtam,
    a második sornál megállt a toll,
    kerestem egy érzelmes kezdést,
    valami költőit,
    igazat,
    valódit,
    ami a szívbe hatol.
    Nem sikerült.

    Azután megértettem, amit nem tudtam régen:
    hogy a nagy szívek, melyek a testben halnak
    tovább lüktetnek az éj lélegzetében…

    Megértettem, hogy nincs szabály, rend, harmónia,
    csak elsöprő viharok villámaiban
    egy pillanatra felvillanó
    halálos szépségű orchidea.

    Fordította: Jóna Dávid

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bognár Barnabás: Észrevettem

    Eddig nem tettem mást, mint
    észrevettem,
    és nem is kell mást, mint
    észrevennem;
    észrevétlen észrevenni mindent,
    ott fönt és itt lent.

    Észrevenni az újat és a régit,
    barátot, ellenséget, ha feléd int,
    a völgyet a magas hegyek között,
    egy hatalmas kezet fejed fölött;
    a számtalan tágas mezőt
    és rajtuk a virágszőnyeget,
    azon egyetlen virágot,
    s szárán az összes levelet;
    s a virág szirmán gyönyörű lepkét
    és a lepkén a színes pöttyöket,
    azokon azt a vakító fényt,
    és a fényben hirtelen jöttödet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bognár Barnabás: Az élet szép

    Nyílnak és elhervadnak a virágok,
    épülnek és összedőlnek az álmok,
    elnémul a hang, miután kiáltok;
    zöldellnek a fák és lehullanak a levelek,
    felkerül a vakolat és majd lassan lepereg,
    s a múlt csak a jövőben jelenik majd megint meg;

    De az élet szép,
    mert nyílik a virág
    és épülnek az álmok
    és hangosan kiáltok
    és zöldellnek a fák
    és áll a ház
    és van jelen

    És az élet szép,
    míg fent az ég (s míg fent marad)
    és lent a Föld (s míg lent marad),
    s a kettő között élhetünk,
    és egyszer le-, s majd felmegyünk.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: RÉSZVÉT

    hommage à K. D.

    Gondolj arra is,
    hogy a PARNASSOS TOURS-nál
    ugyanannyit fizet be,
    aki soha nem jut föl,
    mint aki igen.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • József Attila: RÖVID ÓDA A KELŐ NAPHOZ

    Ó örökszép Nap, te erős, hatalmas
    Antik istenség, örökifjú Élet!
    Fellobog most dús ereimben orcád,
    Zendül a vérem.

    Fölkelő Nap, nem borulok elődbe,
    Rég-pogányossan dalolok Neked most,
    Égfelé tartott tenyerekkel, arccal
    Állok előtted.

    Őseink, ó ládd, Neked áldozának,
    Mért hagyod hát el megesett Hazámat?
    Adj erőt e bús magyarokba, Élet!
    Élni meg élni!

    Ősapámnak bús fia lettem én is.
    Rám örökségnek csak a Név maradt már,
    S én köszöntlek: ím kiiszom Nevedre
    Friss-vizű kancsóm.

    1922. augusztus

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Fodor Ákos: IMPROMPTU

    (hommage à K. S.)

    Voltam Jákob a kútnál.
    Voltam József a kútban.
    Életem vajon még milyen kutat mutat?

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Babits Mihály: Kabala

    Egy
    mennyi mindent próbáltam én – de minden egyre megy.

    Kettő
    az egyből kettő sohse lesz: magányos lelke meddő.

    Három
    rossz útra visztek, életem, szerelmem és halálom!

    Négy
    négylevelű nyíl útadon – vakon mellette mégy.

    Öt
    a sorsod öt kemény pecsét – ne hidd hogy föltöröd!

    Hat
    bár építnéd mézednek a szép hatszög mézfalat!

    Hét
    de te utazni kergeted a Göncöl szekerét.

    Nyolc
    a Nyolc a harapófogó, hogy égve fölsikolts.

    Kilenc
    kilenc hónap, miért tevéd, hogy engem fölteremts?

    Tíz
    az egyhez még egy nulla kell: a léthez Léthe-víz.

    Tizenhárom
    Hiszen várom:
    majd jön valami semmin út, valami vizen álom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Lebegés

    Csak arra emlékszem hogy éltem
    aztán arra hogy meghalok
    lebegtem a homályos fényben
    de tudtam – a tiéd vagyok.

    Forrás: Gyurkovics Tibor versei.

  • Juhász Gyula: Öreg színész

    Még ruganyosan jár-kel a színen.
    Hány éves, azt nem tudja senkisem.
    A maszkja még, ha úgy kell, fiatal
    S maradt számára is még diadal.

    Az öltözőben sokszor elmereng,
    Hogy hova tűnt a régi regement?
    A régi tapsok forró zápora
    Az ő fejére nem hull már soha.

    A régi cimborák és szeretők
    Nyugdíjba vagy a sírba mentek ők.
    A régi koszorúk babérja int,
    De nem találja régi álmait.

    Az élete lejátszott, únt szerep
    S a nagy süllyesztő egyre közelebb.
    Az örök súgó azt susogja: Csend!
    S négy deszka közt pihen meg odalent!

    Forrás: