Címke: élet

  • Seneca: Az életről

    „Nagy időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élik le az életüket úgy, hogy csak az élet eszközeit keresik. Vedd szemügyre az egyént, és vizsgáld meg az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben? – kérdezed. Végtelen sok. Hiszen nem él, aki így él – csak élni készülődik. Mindent elmulaszt. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen: az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész. Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Márai Sándor: Idézetek

    „Talán eljön a pillanat, mikor elmondhatod, hogy az egészet akartad. Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset: az egészet, a boldogságot és az igazat, az igazságot, akármilyen félelmes és földközeli. Nem akartál az élet helyett valamit, ami csak hasonlít az életre…

    Az egészet akartad, nem valamilyen törlesztéses részletet. Vágyad nem teljesedett be. Elbuktál. De a földön és a sárban heverve, ledöfött harcos, dadogjad ezt: »Legalább vágytam az egészre, legalább akartam az igazit, legalább ennyit értsetek és bocsássatok meg.«”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: Úgy látszik

    Úgy látszik, fekete volt,
    amire azt mondtam: fehér;
    úgy látszik, rossz pap voltam én,
    ki Krisztust hisz és ördögöt beszél;
    úgy látszik, odavitt rossz szemem,
    ahová lábam nem akart;
    úgy látszik, az én nyilam ez a nyíl
    s az én kardom szivemben ez a kard.

    Úgy látszik, sorsom játszik, játszik,
    s az én igazam sose látszik.

    Soká botorkáltam, vakon,
    és senki se nyújtott kezet;
    sirattam a szegényt, és elhagyott,
    s a gazdag kinevetett;
    iszonyú látni, hallani,
    mit akartam és mi lett;
    nem merek szólni, árvaság
    lettem és rémület.

    Semmi sincs úgy, ahogy ma látszik,
    életemmel valaki játszik.

    Úgy látszik, barátom, a legjobb,
    még az se szeretett,
    úgy látszik, ő se látta meg
    igazi szívemet;
    úgy látszik, vezekelni kell
    egy varázsló gonoszért;
    úgy látszik, rossz csoda büntet,
    de miért? de miért? miért?

    Úgy látszik, minden játszik, játszik,
    s aki angyal, ördögnek látszik.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szepes Mária

    Nagyon halk

    a zizegő hang benned. Rezonancia,
    amit feléd küld a láthatatlan hárfa.
    Figyelj rá. Mindig neki van igaza.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kányádi Sándor Obsitos dal

    hasonlatosak vagyunk
    azokhoz a katonákhoz
    akiket megfelelő
    időközönként példás
    magatartásukért
    előléptetnek
    dekorálnak s úgy
    vonulnak nyugállományba
    kiérdemelt vagy
    kitérdepelt sarzsival
    ezüst vagy éppen arany
    sújtással ékítve anélkül
    hogy valaha is puskaport
    szagoltak volna

    pedig micsoda háborúk
    dúlnak bennünk

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Frida Kahlo

    Már nem számolom

    Írtam, töröltem, majd újra írtam,
    a második sornál megállt a toll,
    kerestem egy érzelmes kezdést,
    valami költőit,
    igazat,
    valódit,
    ami a szívbe hatol.
    Nem sikerült.

    Azután megértettem, amit nem tudtam régen:
    hogy a nagy szívek, melyek a testben halnak
    tovább lüktetnek az éj lélegzetében…

    Megértettem, hogy nincs szabály, rend, harmónia,
    csak elsöprő viharok villámaiban
    egy pillanatra felvillanó
    halálos szépségű orchidea.

    Fordította: Jóna Dávid

    Forrás: Lélektől lélekig

    Frida Kahlo

    Már nem számolom

    Írtam, töröltem, majd újra írtam,
    a második sornál megállt a toll,
    kerestem egy érzelmes kezdést,
    valami költőit,
    igazat,
    valódit,
    ami a szívbe hatol.
    Nem sikerült.

    Azután megértettem, amit nem tudtam régen:
    hogy a nagy szívek, melyek a testben halnak
    tovább lüktetnek az éj lélegzetében…

    Megértettem, hogy nincs szabály, rend, harmónia,
    csak elsöprő viharok villámaiban
    egy pillanatra felvillanó
    halálos szépségű orchidea.

    Fordította: Jóna Dávid

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bognár Barnabás: Észrevettem

    Eddig nem tettem mást, mint
    észrevettem,
    és nem is kell mást, mint
    észrevennem;
    észrevétlen észrevenni mindent,
    ott fönt és itt lent.

    Észrevenni az újat és a régit,
    barátot, ellenséget, ha feléd int,
    a völgyet a magas hegyek között,
    egy hatalmas kezet fejed fölött;
    a számtalan tágas mezőt
    és rajtuk a virágszőnyeget,
    azon egyetlen virágot,
    s szárán az összes levelet;
    s a virág szirmán gyönyörű lepkét
    és a lepkén a színes pöttyöket,
    azokon azt a vakító fényt,
    és a fényben hirtelen jöttödet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bognár Barnabás: Az élet szép

    Nyílnak és elhervadnak a virágok,
    épülnek és összedőlnek az álmok,
    elnémul a hang, miután kiáltok;
    zöldellnek a fák és lehullanak a levelek,
    felkerül a vakolat és majd lassan lepereg,
    s a múlt csak a jövőben jelenik majd megint meg;

    De az élet szép,
    mert nyílik a virág
    és épülnek az álmok
    és hangosan kiáltok
    és zöldellnek a fák
    és áll a ház
    és van jelen

    És az élet szép,
    míg fent az ég (s míg fent marad)
    és lent a Föld (s míg lent marad),
    s a kettő között élhetünk,
    és egyszer le-, s majd felmegyünk.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: RÉSZVÉT

    hommage à K. D.

    Gondolj arra is,
    hogy a PARNASSOS TOURS-nál
    ugyanannyit fizet be,
    aki soha nem jut föl,
    mint aki igen.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • József Attila: RÖVID ÓDA A KELŐ NAPHOZ

    Ó örökszép Nap, te erős, hatalmas
    Antik istenség, örökifjú Élet!
    Fellobog most dús ereimben orcád,
    Zendül a vérem.

    Fölkelő Nap, nem borulok elődbe,
    Rég-pogányossan dalolok Neked most,
    Égfelé tartott tenyerekkel, arccal
    Állok előtted.

    Őseink, ó ládd, Neked áldozának,
    Mért hagyod hát el megesett Hazámat?
    Adj erőt e bús magyarokba, Élet!
    Élni meg élni!

    Ősapámnak bús fia lettem én is.
    Rám örökségnek csak a Név maradt már,
    S én köszöntlek: ím kiiszom Nevedre
    Friss-vizű kancsóm.

    1922. augusztus

    Forrás: Szeretem a verseket