https://verskucko.com

Címke: erkölcs

  • Juhász Gyula: Emberi hitvallás

    Hiszem, hogy járt e földön egy szomorú magányos
    Galileai férfi, ki harminchárom évvel
    Többet tudott, mint minden Cézár, poéta, mágus
    S szelíd szava erősebb, mint minden büszke kétely.

    Hiszem, hogy az igéje túléli dómok ormát,
    Az arany kupolákat, a máglyát és a kardot,
    Hiszem, ha sohasem jő, mit hirdetett, az Ország,
    Hogy az az Út, Igazság, melyen ő égbe tartott.

    Remélem, hogy e földön, mely völgye siralomnak
    S csillaga küzdelemnek, a dúvadak helyébe
    Szelídebb népek állnak s rózsásabb lesz a holnap
    És nem lesz a bitófán mártírhalott a Béke.

    Remélem, hogy a munkás megkapja méltó bérét
    És nem lehet henyélni bíborban és selyemben
    S a paloták alatt nem támolyog az éhség
    S ebek harmadán nem tengődik a Szellem.

    Szeretem e világnak minden gyönyörűségét
    És minden bánatát, a napot és esőt,
    A márciusi zsongást, a decemberi békét,
    A kelő csillagot és a lepihenőt.

    Szeretem kis fiúk és lányok forradalmát
    Iskolák udvarán s a dérvert öregeknek
    Bús topogásait, sírok örök nyugalmát,
    Csak Mammon, gyilkosunk, csak téged nem szeretlek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kosztolányi Dezső: Vigyázz

    Vigyázz.
    Ez a nagy pillanat.
    Egy ember jön feléd, bemutatkozik,
    már tárja kezét, most lát legelőször,
    rád néz,
    és elviszi majd az arcod, a hangod,
    s őrzi.

    Lélek csak az ember a többi
    emberek lelkében,
    törékeny gondolatokból faragott,
    száztitkú, halovány emlék,
    mely néha a fellegekig magasul.
    Légy méltó e testvér
    áhitatos várakozására,
    s remegjen át a tudat,
    hogy most történhet valami,
    ami még nem volt,
    mióta áll a világ,
    s Isten kezében se reszketett úgy
    sáranyagod, mint most
    az ő kezében,
    ki megteremt igazán,
    fényből, szeretetből,
    Ő a te rokonod,
    Ő, a te Urad, Istened.

    Nézz rá,
    büszkén s alázatosan is,
    mint aki megszületett és aki meghal.
    Ne félj.
    Röpítsd feléje a te életed
    s egyedülvalóságod, mely neki
    oly idegen,
    hogy beleborzong
    és megért.
    Légy őszinte, tiszta, bátor.
    Adj példát.
    Szemvillanás csak, s kész a bűn,
    és az örökre tart,
    örökre büntet,
    öngyilkos haraggal,
    és összetöri az emlékedet,
    téged.

    Ne hazudj.
    Ne halj meg.
    Élj benne.
    Ez a nagy pillanat.
    Vigyázz.

    Forrás: Kosztolányi Dezső

  • Illyés Gyula: Önző

    Ha a szerzéshez még nem is,
    az eldobáshoz már e tájon
    volt erőm, hitem, ravaszságom,
    becsapva éber lelkem is.

    Egyenként s titkon, mint aki
    lopni készül, úgy tapogattam
    s vetettem el mind hamarabban,
    mi züllesztett reményleni.

    Munkálkodom, az idő sürget,
    tudjak még jókor megtagadni
    mindent, hogy meg tudjak maradni
    embernek, bár vaknak-süketnek!

    Ritkul a táj, akár vonatban
    a száműzött körül honán túl.
    Szállok szédülten a világból
    egy helyben állva, mozdulatlan.

    Tudok már jól feledni, jól
    csak állni, hű arccal előre,
    súlyos csönddel tömörre tömve,
    önzően, mint a kőszobor.

    Keményedem, mint mag körül
    a csontház. Mit kell megőriznem?
    Ha feltör, megtudja majd isten,
    keserűt nyelvén, emberül.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Márai Sándor: Idézet

    „Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz.
    Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben.
    De nincs alku sem.
    Ezért soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz.”

    Forrás: Márai Sándor

  • Szép Ernő – Ne higgy!

    Ne hidd, ne hidd, ami igaz,
    Ami kegyetlen, ami gaz,
    Mi ocsmány és alávaló
    Ne hidd, ne hidd, ami való.

    Hazugság, amit a lap ír,
    Félrebeszél az a papír.
    Meredt szemekkel aki súg
    az mind gyalázatos hazug.

    Ugratnak, játszanak veled.
    Nem lehet az! Hogy képzeled?
    Nem hiheted, ha van hited,
    Gazember vagy, ha elhiszed.

    Ne hidd el, ne hidd el mi gaz,
    Ordítsd az égre: nem igaz!
    Szeme közé kacagj neki,
    Ki a borzasztót hirdeti.

    Hallod? Ne hidd, mi rút, mi vad,
    Mi undort és gyötrelmet ad.
    A fényképed, meg a tavasz,
    S az Igazság, az az igaz.

    Csak ami szép, jó, mind igaz.
    Mit álltál, az az igaz.
    Mi nem divat, mi nem haló.
    Az, ami örökkévaló.

    Csak a kedvesség, az öröm,
    A pardon, meg a köszönöm,
    A gyöngédség, a figyelem,
    Csak az az igaz idelenn.

    Csak a segítség, a vigasz,
    A barátság az az igaz.
    Csak az a gyémánt szeretet,
    S a szívekre veretett.

    Belénk döfték a kést, ne hidd,
    Kiszaggathatják beleid,
    Míg lélegzel és eszmél agyad,
    A bűnt tagadd, tagadd, tagadd!

    Megmarkolom két válladat,
    Szemembe nézz, ne hagyd magad!
    Tiszta maradj, maradj szabad,
    Ne bukj el, meg ne add magad!

    Légy tiszta, hős légy,
    Légy erős, holt részeg légy, légy eszelős,
    A Földre a felhőkből tekints.
    Te légy az Isten, hogyha nincs!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Váci Mihály – A jövő irgalmáért

    Emberek! Mind! Kik ha hisztek, ölni tudtok,
    s kiket a kétség megöl;
    kik ezrekért meghalnátok, de százezerek meghalhatnak
    aggódásotok felől.
    Gyötrők és meggyötörtek, egymást kínzók,
    gyűlölködve szeretők!
    Irigyei, imádói egymásnak, ti egymást várók,
    üldözők!
    Kik egyedül meghaltok, de együtt egymást
    ölitek.
    Magatokat sem bírjátok, s milliók közt boldog mégis
    lelketek.
    Ti vagytok egymásnak sorsa, végzete
    és istene;
    ti vagytok legnagyobb csapás magatokra
    és a Lét ítélete.

    Szeretek köztetek élni, emberek! –
    és azt hiszem,
    nem fogok már ítélkezni, hogy kedvében
    féltiben
    mint segít magán az ember, s hogy éli át
    itt és ott és mindenütt
    ezt a sújtó, ezt a szálló, ezt a rámért életet,
    e szörnyűt és e gyönyörűt.
    Úgy él, ahogy vágya űzi, s ahogy a Lét
    tereli.
    Én jövője irgalmába ajánlom és forrón, szívből
    megbocsátok már neki.
    Éljetek hát boldogan e világon:
    – talán lehet.
    Én próbáltam és tudom már: – nincsen ennél,
    nincsen semmi nehezebb!


  •   Dsida Jenő: Tekintet nélkül

    Be kell látnunk:
    Ha kérdeznek, becsületesen
    felelni kell.
    A harcot becsületesen
    fel kell venni,
    az úton becsületesen
    végig kell menni,
    a szerepet becsületesen
    el kell játszani,
    keményen és tekintet nélkül.

    A kapuk mögül ebek vicsorognak,
    az ablakokból kiköpdösnek
    és röhögnek.
    Száz közbiztonsági gócpont
    adja ki az elfogatási parancsot.
    Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,
    súlyos, vérező kövek,
    de néha röppen sóhaj is,
    szeretet is, rózsa is.

    És este a tűzhely mellett,
    vagy szuronyos zsandárok között
    hátrakötött kézzel,
    mégis mondogatni kell
    a fellebbezhetetlen,
    sziklakemény,
    erősítő,
    vigasztaló
    igét:

    Krisztusnak és Pilátusnak,
    farizeusoknak és vámosoknak,
    zsidóknak és rómaiaknak
    egyformán szolgálni
    nem lehet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: Silet Musa

    Gonosz kor ez, az arcán torz vonás.
    Csukott szájjal jár, bűn a vallomás.
    Az igazság? Bitang szó, párt-cseléd.
    Ma hallgatás a hű s nemes beszéd.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Márai Sándor: Idézetek

    Szeretetet lehet adni és lehet kapni.
    Csak egyet nem lehet: szeretetet zsarolni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: A PÁRT VÁLASZOL

    Ember, hogy ne légy csupaszon,
    erőidre és terveidre
    láthatatlan páncélt terítve
    valaha még védelmet adtak
    neked is a legfőbb hatalmak,
    a hiúság és a haszon.

    Most itt dideregsz csupaszon.
    A hiúság, amért megölted,
    magával vitte az erődet,
    s mert haszna nincs semmi igaznak,
    ami maradt lelkedben, az csak
    az érdektelen szánalom.

    Én is így járok, csupaszon.
    De nekem semmi az igazság:
    járom a nagyobb érdek útját.
    Csak az megváltó, aki használ!
    Te nem mozdulsz? Nem is akarsz már
    segíteni a barmokon?

    Akkor mégse vagy rokonom.
    Te! te kívül vagy a világon!
    Nem is nevetsz a butaságon!
    Nem is lázadsz ellene! – Ember,
    most már tudom, hogy idegennel,
    az undor és az unalom

    magányával vitatkozom!
    Ki kellett volna oltanod rég
    az életedet, s hogy bírod még,
    azért bírod csak bizonyára,
    mert tudásod képmutatása
    eddig megvédett utadon.

    Vigyázz! Készítem ostorom:
    mert gyenge vagy a hitre, tettre,
    mert nem figyelsz az emberekre,
    mert érdektelen vagy, beteg vagy,
    mert igazság vagy, szörnyeteg vagy
    s számodra nem lesz irgalom!

    Forrás: Lélektől lélekig