https://verskucko.com

Címke: Humor

  • Benedek Elek – A páva és a liba

    Felöltözött a páva
    Szép, csillogó ruhába,
    S amint szokott, kevélyen
    Sétál künn a napfényben.

    Egy libácska meglátja,
    Utána is kiáltja:
    „Nézzétek csak a pávát!
    Nem mosta meg a lábát.”

    Forrás: www.eternus.hu – Benedek Elek versei

  • Greguss Ágost – Véleménykülönbség

    Azt állította Kurta Pista egyszer:
    – „Nincs rútabb, mint a hórihorgas ember.”
    Amire azt felelte Hosszú János:
    – „A babszem ember legfőképp hiányos.”

    Mit bizonyít ez a feleselés?
    Hogy önmagának mindenik csecsés.

    Forrás: www.eternus.hu – Greguss Ágost versei

  • Petőfi István – Sándor bátyámhoz

    Ígérsz nekem paripát,
    Még pedig párjával;
    Legyenek bármily drágák,
    Nem gondolsz árával.

    Csak hogy Pisti öcsédnek
    Nagyobb kedve legyen,
    Mert eztán vásárokra
    Majd lóháton megyen.

    Jól meggondold, bátyám,
    Amit ajánlottál;
    Tudod, hogy az ígéret
    Adomány után vár.

    Igyekezz hát, hogy gazdag
    Minél előbb legyél,
    Istók öcséd számára
    Paripákat vegyél.

    Attól tartok, hogyha majd
    Gazdagságod várom,
    A vásárra holtomig
    Gyalog kell sétálnom.

    Kunszentmiklós, 1844.

    Forrás: www.eternus.hu – Petőfi István versei

  • Tóth Árpád: Szomorú nóta a telefonról

    A fejem fáj, az agyam sajog,
    Kínozzák a távbeszélő-bajok.
    Hát ez csoda?
    Nézzen csak oda.
    Mi bámul önre amott a falon,
    És hallgassa meg e telefon-dalom.
    Az ember gyomra mélyét,
    Az epéjét
    És a veséjét
    Egy piros fonál
    Csiklandozza végig, ha telefonál,
    Átjárja a szívet, a májat,
    S szent zsoltárokra ingerli a szájat.
    Az okozója ott lóg a falon,
    Ő róla zeng e telefon-dalom.

    Órákig tart a pillanat,
    Míg kaphat ön egy szabad vonalat,
    És jön a válasz, nem holnap, még máma:
    Foglalt a száma!
    Ha nyugtalan ön, és szíve kérges,
    A központ hölgye ezt nem érti,
    És bájjal kérdi:
    Óh, mért oly mérges?
    És ha a számért hiába esengett,
    A központ kérdi:
    Óh, miért is csenget?
    Miért oly naiv, és mért oly kába?
    Hisz tudja jól, úgyis hiába!

    A gond leroskaszt minden vállat,
    Ha megvadul e háziállat.
    És holttá pusztul minden élő,
    Ha kínozza a távbeszélő.
    De szíve-lelke bárhogy lázad,
    Ajánlatos a vigyázat,
    Mert rögtön jön a tettre kész,
    Zord műszerész,
    Ki nem a komisz szekrény hátán
    Hasít szíjat,
    De kihasítja az ön zsebéből –
    A telefondíjat!

    Forrás: eternus.hu

  • Kányádi Sándor: Aki fázik

    Aki fázik, vacogjon,
    fújja körmét, topogjon,
    földig érő kucsmába,
    burkolózzék bundába,
    bújjon be a dunyhába,
    üljön rá a kályhára –
    mindjárt megmelegszik.

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Ady Endre: Könyörgés egy kacagásért

    Lukács Hugónak küldöm.

    Arcod haragos fellegekből
    Ismerős nekem, Isten,
    Villámok hozták el szememig
    S fürdettem gyakran könnyeimben.

    Nem láttam még sugaras arcod,
    Melyet, hajh, sokan látnak,
    Hol vagy, hol vagy és miért kerülsz,
    Szent Istene a kacagásnak?

    Éhezem, Uram, a jókedvet,
    Szomjazom nevetésed,
    Ilyen hálás, pojácás híved
    Soha tán nem is volna Néked.

    Egy gyönyörű, nagy kacagásban
    Harsogjon föl a múltam,
    Lássam egyszer vidám arcodat
    Kacagó, szent sírásba fultan.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Nadányi Zoltán – Az első pogácsa

    (Gyerekvers)

    Konyhajelmezt öltött
    kislányom, Kati,
    sütő tudományát
    úgy próbálja ki.
    Húsz kis pogácsából
    csak egy sikerült,
    az is furcsán festett,
    mikor kikerült.

    Botrányos alakja,
    rossz fogása volt,
    kemény kopogása,
    de – pogácsa volt.
    Nekem szánta ő ezt,
    hozta boldogan,
    hát ahogy harapnám,
    nem fogja fogam.
    Igen ám, de lesnek
    lelkes nagy szemek:
    – milyen a pogácsa? –
    Tyű – mondom – remek!

    Kati csakúgy hízott,
    kiszaladt: – Nahát,
    ízlik a pogácsám! –
    hallom a szavát.
    Magunkra maradtunk:
    pogácsa meg én,
    hosszan elmerengtem
    Kati remekén.
    Kicsi kis pogácsa,
    úgy szemre kevés,
    csak a fog sokallja,
    mikor belevés.

    Nem veszi be, sajnos,
    se szám, se begyem;
    jó lesz eltüntetni, –
    hova is tegyem?
    Kiskutyánk ott sétált
    az ablak alatt,
    odadobtam annak:
    nesze, jó falat!
    Siettem utána
    a konyhába ki;
    kell, hogy Kati mellett
    valljon valaki.

    Megettem-e, – kérdi
    kétkedve anyu,
    Nagymamácska, ő is
    hej, csupa gyanú.
    De én megfeleltem,
    azért vagyok ott:
    Egy baj volt: kevés volt! –
    Kati ragyogott.
    Épp akkor besétál
    ám a kis kutya;
    mit hoz a szájában
    az a kis buta?

    Hozza a pogácsát,
    még sértetlenül!
    Leteszi, otthagyja,
    szinte menekül.
    Nevetésbe tört ki
    most a társaság,
    még Kati is, ő is
    fogta a hasát.
    Mert megtudta ebből,
    akit érdekel,
    hogy az a pogácsa
    – kutyának se kell.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Lackfi János: Anyám tyúkja, jogi változat

    Tyúkanyó, a tárgyra, kérem!
    Vétkes magánlaksértésben?
    Egyházjogilag tán rendben,
    polgárjogban már cseppet sem.
    Szaladgálás a tényállás,
    plusz még a ládára szállás.
    Csendháborítás is végül,
    jogkövetkezmények nélkül.

    Testi sértés? Testi sértés?
    Dehogy történt, nem is kérdés.
    A tettesnek kaja, pia…
    Mi ez itten, monarchia?
    Az ügyfelem nem akart mást,
    csak jogszerű magatartást!
    Ellenszolgáltatás gyanánt
    tojást várunk el, nem banánt!

    Morzsa kutya, ön a tanú,
    hiszen nem érheti gyanú.
    Priusza nincs, íme tisztán
    az erkölcsi bizonyítvány.
    Vadászatra rá ne kapjon,
    a tyúk osztatlan tulajdon!
    Vele ha jó viszonyt ápol,
    juttatást várhat anyámtól.

    Forrás: szeretem a verseket

  • Paul Morand: Fürdő Douglas Fairbanks-szel

    (Fordította: Kosztolányi Dezső)

    Egy nikkeles, forgó borbélyszékbe várok.
    Nézegetem magam a tükörben.
    Jaj, Istenem! mi lesz, ha már negyven éves leszek…
    Márványlapon tégelyek, mindenféle harsány
    mozi-festékek.
    Kendőzni magunkat, pingálni: to make up.

    Itt építi Fairbanks a hősöket, tükréből kelnek elő,
    mint a Bagdadi tolvaj katonái a földből…
    Gumilépésekkel közeledik Fairbanks.
    Rám pillant, előretolja kék állkapcsát,
    nagyon fehér fogaival,
    morcolja mélyen ülő, kis szemeit, busa
    szemöldjei alatt,
    mik akkorák, akár a bajuszok.

    Golfpályáról érkezik, kitornászott tagjai
    nesztelen forognak,
    mint az amerikai házak ajtai-ablakai.
    Mutogatja a falakon azt, mire büszke:
    Chaplin arcképét,
    művészeti oklevelét, mit Párizsban állítottak ki.

    Nem vezet be dolgozószobájába,
    akár a yankeek, de cocktail shakerrel kezében
    kinyitja uszodáját.
    – Fürdik?
    – Fürdöm.
    – Kétszáz font tengeri só minden reggel.

    Balra a törökfürdő, meleg levegővel,
    jobbra az oroszfürdő, gőzzel.
    Fairbanks meztelenre vetkőzik.
    Hasa lapos, gyomra kemény, bőre kicserzett,
    négy hónapig fürdőzött nyáron a birtokán.

    Most egy kicsit ugrat,
    egyszerre belenyom egy villamosszékbe,
    zsámolyra tessékel, miből szög bújik ki.
    Szakasztott olyan, mint a királyok.

    Érdeklődik nálam Európáról is,
    mint valami nagyon súlyos betegről.
    Pucéron borotválkozik. Közben magyarázza,
    hogy vonattal egész Moszkváig jutott el,
    s tudja, hogy Európa rengeteg kis állam,
    mindegyiknek megvan a maga szokása, nyelve,
    vámsorompója, intézménye.

    Japáni sofőrje bedugja a fejét:
    – Miss Pickford is there.

    Forrás: Paul Morand – Fürdő Douglas Fairbanks-szel, fordította Kosztolányi Dezső

  • Lackfi János – Mit kíván a magyar nemzet?

    Olyan hazát, hol nem ugyanazt ismétli mindig a gramofon,
    olyan hazát, hol nem löknek a sínek közé a peronon.
    Olyan hazát, hol az árvalányhaj s az árvalány is védett növény,
    olyan hazát, hol a keserű nem sors, hanem stampi tömény.

    Olyan hazát, hol a legkisebb is számít, nem csak a legnagyobb,
    olyan hazát, hol nem agóniát jelent, hogy „köszi, megvagyok”.
    Olyan hazát, hol zsebről zsebre nem jár a nesze meg a hoci,
    olyan hazát, hol összejön néha kis pénzből is a nagy foci.

    Olyan hazát, hol a nagykapu mellett nincs mindig okos kiskapu,
    olyan hazát, hol híd alatt nem tengődik más, csak lapu.
    Olyan hazát, hol nem menő a foguk meg és övigyetek,
    olyan hazát, hol hősi halálnál azért jobb pálya az élet.

    Forrás: Lélektől lélekig