https://verskucko.com

Címke: Humor

  • Kamarás Klára – Nekem Cyrano kell…

    A fürdőkrémem barack illatú…
    Azt mondják, ettől pont olyan vagyok,
    mintha a kompót ömlött volna rám.
    Ó, jó Cyrano, most te kellenél,
    hogy meggyógyítsd e sérelem sebét!

    Azt mondanád, hogy méznél édesebb:
    a nyári nap érlelte bőrömet,
    s e szép barackok olyan hamvasak,
    hogy csodájukra nem marad szavad.
    Tündérleány gyümölcsöskertje ez?
    Itt olyan illatfelhő lengedez!
    S hol ennyi friss gyümölcsre van remény,
    szívesen lennél ott kertészlegény…!

    Cyrano biztos mást is mondana…
    és hogyha nagyon szépen mondaná…
    hajnal előtt nem engedném haza…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Romhányi József – Új struccpolitika

    Egy strucc úgy vélte, hogy különb társainál,
    eltökélte tehát, hogy karriert csinál.
    Hogy ezt gyorsan vigye véghez,
    úgy döntött, hogy ellenzék lesz,
    és mint egyszemélyes tábor
    elszakad a gyáva struccpolitikától.
    Szembe is fordult a többivel dohogva,
    és onnét fúrta be fejét a homokba.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Romhányi József – A liba hattyúdala

    A tömzsi, totyogó tavalyi ludat
    cserbenhagyta csúful a józan öntudat.
    Fennhordta a csőrét, s nyújtogatva nyakát,
    gyönyörű hattyúnak képzelte magát.
    Társaitól búcsút sem vett, azt se mondta: „Gá!”
    Kilépett a libasorból, s elment világgá.
    A legelső pocsolyánál máris vízre szállt,
    és hattyúi halálához egy dalt komponált.

    Egy hattyúdalt, az egyetlent, a végsőt,
    a halálhívó szent, nagy éneket,
    a fagyos lánggal kilobbanva égőt,
    mely lebegve száll idő s tér felett.
    A hattyúdalt, mit életen át érlelt
    a méltóságos csönd, a némaság,
    a hattyúdalt, a vádat s elégtételt,
    a semmivé lett vágyak halk dalát!

    Gyötrődött, töprengett a hattyúi lúd,
    és költött is végül szép dalt, szomorút.
    Megvárta az alkonyt, úgy zendített rá.
    Zengett a bús ének: „Gá-gá-gá-gá-gá!”
    Várta a szép elmúlást, a hattyúvégzetet,
    várta, várta hajnalig, míg meg nem éhezett.
    Gyakran sóhajt fel azóta, ha kint legelész:
    „Gágogva élni könnyű – dalolva halni nehéz!”

    Forrás: Szeretem a verseket

  • LÁÁR ANDRÁS – Lám csak lám

    Ha bal lábbal kelsz, és nyűgös vagy,
    mert minden összejön.
    Kilincsbe akadsz, trutyiba lépsz,
    vagy senki sem köszön,
    Ha tele a hócipőd, még mielőtt bármit
    a földhöz csapnál, nézz körül,
    S csak ennyit mondj: – Lám, csak lám.

    Ha egy női démon rád nevet,
    megőrül szíved,
    És egy éjszakáért odaadnád
    egész életed.
    Ha elsodor a vágyfolyó, jól teszed,
    ha néha-néha csendesen
    Csak ennyit szólsz: – Lám, csak lám.

    Ha odafent vagy,
    jókat röhögsz a sok hülyén.
    Ha újra lecsúszol,
    te bámulsz hülyén.
    De bárhogy is forog a sorskerék,
    a legfontosabb három szó a tiéd:
    Lám, csak lám.

    Ha meghalnánk, és elvinnének
    a dolgos Ördögök,
    És együtt főnénk a vasfazékban
    a pokol-tűz fölött,
    Még ott sem lenne baj, ha összenézve
    csak ennyit szólnánk viccesen:
    – Lám, csak lám. Lám, csak lám.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ingrid Sjöstrand: Anyuban azt nem bírom

    Anyuban azt nem bírom,
    hogy mindenre tud mondani
    valami okosat.
    Ha azt mondom,
    hogy minden olyan unalmas,
    hogy semmi kedvem suliba menni,
    hogy utálom Kerstint,
    hogy szorít az új trikóm,
    ő már mondja is,
    hogy majd megjön a kedvem,
    hogy tegnap még szerettem Kerstint,
    és hogy vegyél fel másik trikót!
    Az ember még csak nem is unatkozhat
    nyugodtan.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Romhányi József: Viziló-szépség

    A fertelmes kajla, kancsal vízikancát
    ostromló csődörök szinte megrohanták.
    – Hogy van ez? – kérdezte a bölcs alligátor –
    hisz e némber tárlat a szépséghibákból.
    Az ízlésetekkel bizonyára baj van,
    mert ez torz példány az amúgy is rút fajban.
    Szólt egy vén vízimén: – Tudd meg, barátocskám,
    hol a rútság szabály, ott legszebb az ocsmány.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Romhányi József: Szarvashiba

    Egy karvastag
    agancsú szarvasnak
    megtetszett egy feltűnő
    szépségű ünő.
    De mert széplélek volt, önemésztő alkat,
    úgy gondolta, egyelőre hallgat,
    s majd egyszer szép hosszan
    elbőgi szerelmét egy hősi eposzban.
    Így nem a nyers erő, hanem a költészet
    lesz az, amiért az ünő rá fölnézhet.
    Itt követte el a hibát.
    Írt szonettet, elégiát,
    s a lánykérést elódázta.
    Kínban égve, könnyben ázva
    nagy költővé érett.
    De csak fejdíszéért kapott aranyérmet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Romhányi József – A papagáj szónoklata

    Egy ritka bátor
    papagáj kitört a rácsos kalitkából.
    Kint magához intett
    néhány cinkét, pintyet,
    hogy mint szabad szellem,
    szónoklatot tartson a rabtartók ellen.
    És mert gyakorlott lett régen a beszédben,
    el is kezdte szépen,
    a Nagy Igazságot rikoltva szét:
    Gyurrrika Széép!!!!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Romhányi József – A kacsa napilapja

    Egy kacsa, kit nem gátolt erkölcsi korlát,
    vérbe mártva tollát,
    epével dagasztott, könnyekkel erjesztett
    rémhírektől nyüzsgő hírlapot szerkesztett.

    Mint képzelt csatákba kiküldött riporter,
    fajokat tiport el.

    Éhínség; mészárlás
    s még száz más
    kiagyalt borzalom
    tobzódva tizenkét oldalon.

    Tűzvész vagy szerényebb
    méretű merénylet,
    naponként hatvan,
    már nem kapott helyet, csak a viccrovatban.

    Ezer vészt eszelt ki, a hasára ütve.
    Így lett napilapja a valóság tükre.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ismeretlen – Idézetek

    „A köhögés az, amiről te nem tehetsz,
    de mindenki más persze csak azért csinálja,
    hogy téged bosszantson.”

    i