https://verskucko.com

Címke: Humor

  • Nagy Bandó András: Szerelem

    Szerelem

    Neked a körte volt a jeled,
    nekem az alma,
    neked még szőke volt a fejed,
    nekem meg barna.

    Emlékszem, Pöttyös volt a neved,
    nekem meg Ármin,
    neked a széken volt a helyed,
    nekem a sámlin.

    Akkor még rendőr volt az apád,
    enyém meg munkás,
    akkor már orvos volt az anyád,
    enyém meg postás.

    Örökké néztem csak a lábad,
    ahogyan szedted,
    akkortájt bámultam utánad,
    észre sem vetted.

    A húgod úgy hívták, hogy Juci,
    imádta Valtert,
    nálatok Puskás volt a foci,
    minálunk Albert.

    Nálatok Kóbor volt a János,
    nálunk a Bródy,
    felétek flancos volt a város,
    felénk meg ósdi.

    Amikor megkértem a kezed,
    apád csak bámult,
    amikor én lettem a tied,
    anyád elájult.

    Az ajtón körte lett a jeled,
    nekem meg alma,
    azóta ősz lett már a fejed,
    s nekem se barna.

    Forrás: Kedvesch versek

  • József Attila: Hangya

    A bábok között elaludt egy hangya.
    Szél, a bábokat most el ne fúdd!
    Különben jó az is.
    Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja,
    és alszik véle csöpp árnyéka is.

    Egy szalmaszállal fölkelteni szépen!
    De jobb, ha már indulunk haza,
    erősen beborult-

    A bábok közt elaludt egy hangya,
    és -hopp- egy csöpp már a kezemre hullt.

    Forrás: Meglepetésvers.hu

  • Fodor Ákos: IMPROMPTU

    (hommage à K. S.)

    Voltam Jákob a kútnál.
    Voltam József a kútban.
    Életem vajon még milyen kutat mutat?

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Katrine von Hutten: Szívesen írnék

    Szívesen írnék két három
    rád hasonlító mondatot
    melyek olyanok mint te
    legföljebb le tudnálak írni

    farkas vagy
    farkasbőrben
    s bárány
    báránybőrben
    jól tudod ezt

    a karikák a szemem alatt rád hasonlítanak
    ha átugrod nevetnem kell
    gyakran mondod hopplá
    akkor is amikor nem mondod
    jobban mondva: gondolod

    még csak fél hét
    de már teljesen sötét van
    ilyen vagy te is

    a szemed színes pamutgombolyag

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csukás István: Ennek a télnek sose lesz vége

    Árva rigó süvít mélyrepülésben;
    ennek a nagy télnek sose lesz vége!
    Hányadik is? Már a negyvenötödik!
    Ennyitől már minden ember megtörik.

    Mintha egy nagy hűtőszekrény ajtaját
    nyitnák-csuknák: most nyár, most meg jégvilág.
    Ki babrál a zárral, nagyon is gyanús,
    miért lettünk mélyfagyasztott marhahús?

    Utcasarkokon fülelünk farkasszót,
    elsuhanni látunk szánkós eszkimót,
    az orr cseng, s a fül pendül, mint az üveg,
    a fák mélán ránk ejtik hó-terhüket.

    Mit tehetnék, ha már így van, kibírom,
    vacogok, mint a betűk e papíron,
    s hiába hogy jellem vagyok, kiforrott,
    gyerekként törülök csöppenő orrot!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csukás István: Ma házat csináltam a kutyámnak

    Ma házat csináltam a kutyámnak,
    pozdorjalapból az oldalát, tetejét
    ócska gumimatracból, de azért nagyon
    szép lett, szellős, nyári kutyaház,
    s ahogy illik, üveg bort bontottam,
    s szóltam imigyen, borostyán szemébe nézve:

    „Ez a te házad, bár csak kutya vagy,
    neked is jár egy hely a világon,
    ahol otthon érezheted magad, nem vagy
    farkas, vad és szabad, de erről te
    nem tehetsz, ezt már őseid elintézték
    a nevedben, abban élj méltón, ami
    maradt, s próbáld kicsikarni a boldogságot!”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szécsi Margit: Mit akartam

    Mit akartam én itt magammal,
    gyöngéd bohóckodásaimmal.

    Sok pénzt kellett volna keresni.
    Olykor megpróbáltam szeretni.

    S volt szivemre-szorított késem:
    a kockázat volt fényűzésem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Metagnoszeológia

    én soha másban
    nem csalódom, csak saját
    ítéletemben

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Li Taj-Po válaszol

    — Mért iszol folyvást?
    — Habár élek: valami
    jót csak kell tennem…!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Baranyi Ferenc: Ösztöke Simornak

    „Már összeroskadsz, – végre mondd:
    mit is akarsz hát, te bolond?”
    (Váci Mihály: Te bolond)

    Ki mondja el, ha nem te, hogy
    nem az a bolond, ki összerogy,
    hanem ki fölkél s újra lép,
    bár tudja: Abda vár odébb?

    Ki mondja el, hogy nem terem
    fenyőtoboz szőlőhegyen,
    s beléndekből csak ostobák
    próbálnak főzni gyógyteát?

    Ki mondja el, hogy verebet
    fogni dobbal ma sem lehet,
    és hogy a légy ma sem darázs,
    a krumpli meg nem záptojás?

    Tanár úr, mindig kell, aki
    a kézenfekvőt mondja ki,
    bár únja kis- és nagydiák
    a zsáknyi evidenciát.

    Nekünk ma sincs más munka itt,
    mint eldarálni azt, amit
    régen tud már bölcs és hülye,
    csak sohasem gondolt bele.

    Megértük, jó, a hatvanat,
    de kis időnk talán marad
    arra, hogy járjon még a szánk,
    míg érdemes figyelni ránk.

    Forrás: Lélektől lélekig