Címke: Humor

  • Romhányi József – Körkérdés kutyákhoz: miért ugatják a teliholdat?

    Magyar kuvasz:
    Úgy tudja, ezt nálunk meg sem engedik?
    Csaholhatom reggelig!
    Magát rosszul informálták, azt hiszem,
    mert ugatni szabad nálunk, csak harapni nem.

    Orosz lajka:
    Hogy ne nőjön! Nincs rá keret.
    Vakkantgatom csak a felet,
    mert látom ám, már mértéktartó.
    Nem nyikkanok, ha már sarló,
    s ha még a kalapács is felkúszna, halkan –
    csóválnám a farkam.

    Német juhász:
    Hogy miért? Kétfelől is meg lesz ugatva,
    mivel keleten kél, és átmegy nyugatra.
    Bőven indokolja mind a két eset,
    hogy átugassanak illetékesek.

    Angol bulldog:
    Ugyan! Sosem ugat egy jól nevelt angol,
    ha éjjel barangol.
    Tudom, honnét valók az ilyen álhírek:
    … írek!

    Ír szetter:
    Őrfalkáink ma még csupán csaholnak,
    de elkapjuk azt a holdat maholnap.
    Ki is sütjük még este
    angolosan véresre…

    Kínai csau-csau:
    Mit teng-leng fenn? Az ellenség kémje!
    Link csel csak. Egy nagy ugrás és vége!

    Svájci bernáthegyi:
    Válaszom nemleges. Félfüllel hallottam
    valami ilyesmit a magas Alpokban.
    Hogy én is ugatnám éjszaka, azt kétlem.
    Esetleg majd egyszer, kényelmesen délben.

    Keverék kiskutyám:
    Holdügyekhez még csak nem is konyítok.
    De mert zavaros az égbolt,
    annyi fent az apró kémhold,
    félelmemben vonyítok.

    Forrás: szeretem a verseket

  • Romhányi József – A bűnbánó elefánt

    Az elefánt elmélázva
    a tópartra kocogott,
    és nem vette észre lent a
    fűben a kis pocokot.
    Szerencsére agyon mégsem taposta,
    csak az egyik lábikóját egyengette laposra.

    – Ej, de bánt, ej, de bánt! –
    sopánkodott az elefánt.
    – Hogy sajnállak, szegényke!
    Büntetésül te most tízszer
    ráhághatsz az enyémre!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Romhányi József – Varjúnóta

    Egy varjú nótát írt a dalosversenyre.
    Rezgett faháncs-bogáncs, amikor elzengte:

    – Elszáll a nyár, kár!
    Lucskos ősz vár már.
    Ha túl nagy a sár,
    felszállok a fár.

    Nem okozott bajt a sor végén az űr,
    ezt a dalt hozta ki győztesnek a zsűr.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Mark Twain – idézet

    „Az időjárás az az állapot,
    amire mindenki panaszkodik,
    de senki sem csinál semmit ez ügyben.”

    Forrás: Mark Twain

  • Ismeretlen szerző – Micimackó és barátai Babits Mihály versét éneklik (átirat)

    De szép is lenne, ha egy este, elalvás előtt
    Betoppanna Micimackó, hogy látogatóba jött
    És megkérdezné: Véletlenül akadna egy kis méz
    És bölcsen megbeszélnénk, hogy a méz mindig kevés

    És eljönnének Micimackónak az ismerősei
    És Nyuszival együtt barátai és üzletfelei
    S egy égi kar intene, hogy énekelhető egy dal
    amit a Babits Mihály bácsi írt nekünk

    Mindenik embernek a lelkében dal van
    És a saját lelkét hallja minden dalban
    És akinek szép a lelkében az ének
    Az hallja a mások énekét is szépnek

    És beszélgetnénk arról is, hogy a lélek mire való
    Mire Micimackó megjegyezné, hogy énekelni jó
    És Bagoly persze mondaná, hogy a pszichózis bonyolult
    És Malacka meg szégyellné, hogy erről nem tanult

    És Nyuszinak eszébe jutna, hogy épp valamit nagyon keres
    De Füles csak legyintene, hogy szóra sem érdemes
    És Zsebibabának elmagyarázni a problémát nehéz
    De Micimackó azt mondaná, tudod, ez olyan, mint a méz

    Mindenik embernek a lelkében dal van
    És a saját lelkét hallja minden dalban
    És akinek szép a lelkében az ének
    Az hallja a mások énekét is szépnek

    És Micimackóval együtt most már te is jól tudod
    Hogy énekelni mindenképpen kellemes dolog
    És szorult helyzetünkben jó, ha kéznél van egy dal
    Mit együtt énekelhetünk, és senkit nem zavar

    Mindenik embernek a lelkében dal van
    És a saját lelkét hallja minden dalban
    És akinek szép a lelkében az ének
    Az hallja a mások énekét is szépnek

    Forrás: Lélektől lélekig
    (Babits Mihály: „Mindenik embernek a lelkében dal van” – szabad átirat, ismeretlen szerző)

  • Erdős Sándor – Pál, a piaci légy

    Pál vagyok, a piaci légy,
    szép jó napot kívánok!
    Úgy látom, hogy zaklatásom
    egészen jól bírjátok.

    Akárhányszor szürcsölgetek
    elöl hagyott levesből,
    azon nyomban mindkét kézzel
    integettek ti egyből.

    Úgy érzem, hogy barátságunk
    megszilárdult eléggé,
    ezért az asztalon maradt
    egy pohárka ivólé.

    Pohár mellett, de nagy öröm,
    találtam egy szál ropit,
    áthívom a haverokat,
    iszogatunk egy kicsit.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Romhányi József: Kukac-sors

    Megtudhatod most, ha e tárgykörben kutatsz,
    mért él a föld alatt a rút esőkukac.
    Rágódott rég egy kérdésen a földigiliszta:
    Mért utálja őt az ember, hiszen olyan tiszta?
    Nem volt képes felelni rá a sok oktalan állat,
    hogy terem az emberszívben undor és utálat.
    Végül megsúgta egy csendes esti órán
    a svábbogár, azaz német ajkú csótány:
    – Hör mal zu! Én tudok esztet! Nekem van a lakás
    srévizavi a ház mellett, bei dem szemétrakás.
    Én látok, ha spacirozni pemászok a házba:
    tetejüktől talpukig fel vannak ruházva.
    Hogyha téged nézlek, so én magamnak is
    restellem.
    Nem szégyellsz te magad, du Schwein,
    így anyatojtm eztelen?!
    Nix toll, nix szőr, csupasz potroh mutogatja!
    Muszáj neked strimflit húzni, ein ing
    meg egy gatya!
    – Ingem, gatyám sohasem lesz, én ezt
    meg nem érem!
    – Szólt a kukac és föld alá vitte a szemérem.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Albert Einstein – Idézet

    „A kutya nagyon okos állat.
    Nagyon sajnál, amiért olyan sok levelet kapok;
    ezért próbálja mindig megharapni a postást.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Erdős Virág: Buék,

    avagy végtelen számú „originál haza-ötlet” az új esztendőre

    Parti Nagy Lajosnak,
    és mindenkinek, aki szereti

    Adjon az Isten szebbet jobbat
    békességesebbet
    vidámságból sokat bajból
    kicsit kevesebbet
    ne filózzon sokáig hogy
    mér’ ilyet vagy
    mér’ ne
    olyat adjon amit saját
    magának is
    kérne
    olyat ami mellé nem kell
    kitenni a karikát
    olyat ami nem fogja meg-
    ríkatni a Marikát
    olyat ami még a nagyon
    ziziknek is bejön
    olyat ami sima cifes
    dörzsikével lejön
    olyat amit éhgyomorra is be lehet
    venni
    olyat amit nem muszáj a
    nyelved alá tenni
    olyat ami világos és
    kertkapcsolatos
    olyat ami bárhogy hívod
    éppoly illatos
    olyat ami nem hajt meg és nem okoz
    demenciát
    olyat ami kopásra is biztosít garanciát
    olyat ami egészséges és hát
    végül is
    lehet kérni szalonna meg
    hagyma nélkül is
    olyat aminek a füle
    nem szakad le hazáig
    olyat ami pont kitart az árvíztől az
    aszályig
    olyat amin főzés helyett
    elég egyet rottyantani
    amit még az Isten se fog
    az ölünkbe
    pottyantani
    olyat ami hosszútűrő
    viszonylag és kegyes
    olyat ami nem túl erős viszont nem is
    hegyes
    olyat amit nem lehet egy
    mozdulattal cécézni
    olyat ahol nem szokás a
    más bajára vécézni
    olyat ami száz év múlva is jó lesz
    ha lesz
    olyat amit még az apám
    gyomra is bevesz
    olyat amiről lerí hogy sok-sok édes
    titka van
    olyat ami még a hosszú
    hétvégén is nyitva van
    olyat amit pesten is lehet de
    helyben is
    olyat ami vízben is finom de
    tejben is
    olyat amit nem nyirbálnak ész nélkül csak
    hajtogatnak
    olyat amit páran pont az
    ünnepekre tartogatnak
    olyat amit nem kell zsebből
    simán lehet tébére
    olyat amivel ki lehet
    kerülni a vébére
    olyat amihez kilónként
    plusz még egy-egy mega jár
    olyat amit még a suttyó
    gyerekem is bekajál
    olyat amivel megéri
    még egy picit vacakolni
    amit ilyen
    kis helyre is
    jól be lehet szuszakolni
    olyat amiből pont kijön
    tízmillió szelet
    olyat ami félóránként
    bemondja hogy szeret
    olyat ahonnan tilos lesz
    akárkit is kitiltani
    amivel egy
    mosókonyhát is fel lehet
    vidítani
    olyat amihez naná hogy
    van kapaszkodó
    olyat ami szobatiszta és
    ragaszkodó
    olyat amire nincs mentség
    de van magyarázat
    olyat ami csapást is mér
    ha kell nem csak lázat
    olyat amin sok jó fej egy
    életen át agyal
    amibe nem trollal lesz majd
    beírva hogy
    magyar
    ami tiszta
    mint a szégyen
    ami nincs még
    de majd légyen

    sőt, maradt egy hülye ötlet
    még ide a végére is:
    olyat amiért elmennék
    még a világ
    végére is

    (2013)

    Forrás: szeretem a verseket

  • Romhányi József: Egy százlábú lesántulásának szomorú története

    Egyszer régen egy százlábú kóborolt a kert alatt
    100 lábnyomot hagyott hátra, amerre csak elhaladt
    Mert a százlábúnak kerek 100 lába van átlagba,
    jobbra 50, balra pedig ami 100-ból hátra van.

    Ment, mendegélt a 100 lábú, ám az egyik bal lába
    beakadt egy ici-pici csipkebokor aljába.
    Apró tövis, szúr is döf is, a kis lábát elvágta,
    így 99-re lett már a 100-as felváltva.

    Nem segített szegényen sem olyan sem emilyen szer,
    de hát azért eltotyoghat még 99-el.

    Ám de másnap kora reggel rálépett egy darázsra,
    s mert jobb lábát vitte le a nyulánk fulánk marása.
    Így hát két lába van oda, persze így se sánta még,
    ehhez így is maradt éppen 98 hátralék.

    Azonban úgy fél 10 tájba felbukott egy kavicsba,
    hogy a számarányt így egyel egy kissé megjavítsa.
    Ismét egyik bal lába tört ki éppen bokába,
    s most már nem volt csak 97 ép láb birtokába.

    Persze azért maradt elég láb amelyre ráállhat,
    és a mi fogalmunk szerint nem számíthat sántának.

    Ám 11 órakor rázúdult most egy jégverés,
    most egy jobbik lába tört ki, hogy ne essék tévedés.
    Persze így is maradt azért még elég a raktárban,
    nem számíthat sántának hisz még 96 láb van.

    De mikor a toronyóra elütötte a delet,
    megcsúszott és hasraesett, egy bal lába odalett.
    De még így is egész biztos tudomásom van róla,
    bár csak 95 maradt, mégse szorult mankóra.

    Mégis 37 perc múlva csak úgy kutya futtába,
    30 jobb lábbal lépett egy cigaretta csutkára.
    Nagy sistergés hamu, korom, ez lett volna rémes kép,
    ha a csikket nem taposták volna el már réges-rég.

    Így maradt a 95, de sajnos nem sokáig,
    mert egy szúnyog lecsipkedett egy jobb lábat bokáig.
    94 maradt tehát, vagy tán nem jól emlékszem,
    ismétlésül szaladjunk át mégegyszer az egészen:

    csipkebokor, darázs, parázs, kavics és a jégverés
    hasraesés falánk szúnyog, nincs itt semmi tévedés.
    Stimmel, mindegy gyerünk tovább had rágjam csak át magam,
    tizenegy múlt s kilencvennégy lábacska még hátravan.

    Hát csak úgy ment mendegélt, de megbotlik a szalmába,
    és kitörik szegénykének megint csak egy bal lába.
    Így 93 maradt, azaz várjuk tartsunk sort,
    mert az egyik törött lába közben ismét összefort.

    Kilencvennégy az állomány mint az előbb, ám de nézd,
    a szegény kis százlábúra leskelődő szörnyű vészt.
    Egy lánctalpú vontató jön, ó ha ez rá taposna,
    széjjelmálna szegény pára vékonyra és laposra.

    Itt is van már, hunyd be szemed, kinyithatod ne, még ne,
    épp a két talp közé került, megmenekült szegényke.

    Ám de lássuk a lényeget, sok részlet nem érdekes,
    néhány lába úgy tört ki, hogy csak számolni érdemes:
    93, 92, 91, hőőh 90, 89, 88, 87, 86,

    Nyolcvanötnél a százlábú már egy kissé bicegett,
    ezért egy kis gallyacskából néhány szálkát kiszedett.
    Így került egy nyaláb faláb a töröttek helyére,
    menjünk vissza hát a mese leges legelejére.

    De mert félek, hogy Önök tovább nem fognak ráérni,
    megkérdezem önöket hogy ki szeretne rálépni.
    Ön szeretne? Ön is? Jól van akkor rajta tegye meg,
    Elpusztult a rusnya féreg, hogy a fene egye meg!

    Forrás: Szeretem a verseket