https://verskucko.com

Címke: irónia

  • Tóth Árpád – Libakerti Albert sóhaja a déli sark felfedezése alkalmából

    Minden szarka farka
    Istenbizony tarka,
    Kimegyek, kimegyek
    Én a déli sarkra.

    Kimegyek, ott leszek,
    Tetejibe mászok,
    Sőt mi több, lelkesen
    Ott is parcellázok.

    S toborzok – ilyet még
    Egyik sark se látott –
    Egy jégaszalási
    Részvénytársaságot.

    Kisded játékomnak
    A fele se móka.
    Beugrik majd nekem
    Eszkimó és fóka.

    Terjesztem közöttük
    A szép altruizmust,
    És leparcellázok
    Róluk tíz bőrt s tíz húst.

    Szivadar trafikkal
    Fog ott hasznot nyírni,
    Gyan Thula ellenben
    Regényt fog ott írni.

    Németh András pedig
    Vendéglőt nyit ottan,
    Tehát az eszkimók
    Szeme sűrűn koppan.

    Szóval azt a sarkot
    Mások felfedezték,
    De altruizmusból
    Csak mi adunk leckét.

    1912.

    Forrás: www.eternus.hu – Tóth Árpád versei

  • Tóth Árpád – Szenzáció!!!

    Tisztelt közönség! nagy eset készül,
    Készülj rá bátran, hősin, vitézül.

    Neked most diszkrétül súgom én meg,
    Szenzációt hoz a jövő péntek.

    Közénk látogat a doktor Prőhle,
    Ah, igen! Közénk ereszkedik ő le.

    A színpadra ő kiáll nyalkán,
    S elmeséli, hogy milyen is a Balkán.

    Ó, hála, Zsül, néked, Zsülikénk, Zsülke!
    Hogy agyad e pompás ötletet szülte.

    Már régen sírtunk és égtünk lázba,
    Hogy Prőhle nem játszik a színházba.

    Már régen bőgünk, hogy a színpadon
    Csak színműveket játszanak agyon.

    S epedve várta minden polgár,
    Mikor lép fel a szerb meg a bolgár.

    S a pénteki műsor egyébként is fényes,
    Szigetvári hősös és szenes legényes.

    Szinte azt hinné, aki nem szakértő,
    Hogy az ügy direkt jóízlést sértő,

    Pedig oly édes lesz összekeverve
    Szenesék, Prőhle s Szigetvár keserve!

    Az ember szíve direkte dagad,
    S ha nem dagad, hát nem dagad,

    Zsülink ezen fenn nem akad,
    – Jó olvasó, kösd fel magad.

    1912.

    Forrás: www.eternus.hu – Tóth Árpád versei

  • Réthy László – Lőwy Árpád császári és királyi kitüntetést vár

    Itt van a császár s Budavára
    Fényes, mint a Salamon-tornya,
    Ős magyarok és új leventék
    Jönnek hódoló díszes sorba’.

    – Lesz ordó s kitüntetés bőven,
    Hisz ilyet sokan érdemelnek,
    Mert hívei vagyunk halálig
    A dicső monarchikus elvnek.

    Én is szeretnék egy kitüntetést, mely
    Lőwy Árpád stílusjében volna írva:
    Szeretnék a császártól egy darab szart
    Monogrammos selyempapírba.

    Forrás: www.eternus.hu – Réthy László versei

  • Réthy László – Hölgyestély

    (Discrét vers.)

    Mint egykor ősöm, Lantos Sebestyén:
    Hazám zegzugát úgy járom én;
    Csak azt zengem, mi lelkemből fakad,
    Víg és bús nóta egyformán akad.

    Ma ismét olvastam itt verseket,
    Hölgyeknek is – amit csak lehetett (!),
    – jutalmat én – anyagit – sose várok,
    Boldog vagyok, hogyha köztetek járok.

    – A költőnek legnagyobb diadal,
    Ha rokonérzésre talál a dal:
    Szép hölgyek! csókoljatok homlokon,
    A férfiak meg: – ahol gondolom.

    Forrás: www.eternus.hu – Réthy László versei

  • Tóth Árpád – A műbaba

    Van már műláb, van már műfog,
    És vannak már műszerek,
    Van műfül, műorr, műgége,
    Mindmegannyi műremek!…

    Van vízmű, és van mű víz is,
    Példa rá a köntösgát,
    Ott a vízmű úgy szuperál,
    Hogy direkt művizet ád!…

    Van azután egy színmű is,
    Gyan Thuláé e remek,
    Ezt a színműt egy szép műszín:
    A frész fene ette meg!…

    Van aztán még egyéb mű is,
    Például egy elmemű:
    Szávi tata távirata:
    Talpnyaláshoz elve hű!…

    Mind e műveket azonban
    Lefőzi egy műremek.
    Dőderlein professzor műve,
    Amely mű egy műgyerek!

    Műbabát hoz a műgólya,
    Így lesz eztán a divat,
    S ez, úgy mondják, a jövőben
    Szerelmünkre is kihat.

    Műszerelem, műölelés,
    Műcsókokból műnemű,
    S régimódra születendő
    Gyermekünk lesz – parvenű!

    1912.

    Forrás: www.eternus.hu – Tóth Árpád versei

  • Fodor Ákos – Alkat-vázlatok

    (hódolat Romhányi Józsefnek)

    CSONTHÉJAS

    Kívül kemény,
    belül puha.
    Erő? Erény?
    Kölcsönruha.

    Belül puha,
    kívül kemény
    – habitusa:
    főnyeremény.

    GERINCES

    Belül kemény,
    kívül lágy.
    – Sorsa nem épp
    vetett ágy.

    Kívül lágy,
    belül kemény:
    csupasz vágy,
    kemény remény.

    PIKKELYES GERINCES

    Belül zordon, kívül morcos
    – nem született békeharcos –
    akár nagy, akár kicsi:
    baljós, mint egy harckocsi.

    Tettei, mint ő, pocsék,
    vér-banális rémmesék.

    CSONTTALAN–HÉJATLAN

    Vezéregyéniség.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Carl Spitteler: Csak király

    Cornelius Clemens konzul szólt. „Kívánom,
    hogy minden rabszolgám csak azt a munkát
    kapja, amelyhez kedve, vágya vonja.
    Csak mit szívesen, azt végezzük jól el.
    Rossz helyre téve mit sem ér az ember,
    jó fazekas is kontár kerti munkán.”

    De egyszer szemlét tartott birtokán
    s látott egy szolgát, akin gúnyolódtak
    a többiek, mert az sután s ügyetlen
    munkált az úton, tétován, ütése
    saját ujját sebezte kalapáccsal.
    Kedvetlenül fordul tiszttartójához
    a konzul és szemével kérdi, mint van.

    „Bocsáss meg” – szól az –, „mindent megpróbáltam
    a kallótól a takács műhelyéig,
    de ez bizony nem értett semmihez sem.”

    Cornelius Clemens most türelme-vesztve
    ily szóval fordult az ügyefogyotthoz:
    „Mi volt hát otthon, mondd, a mesterséged?”

    A rabszolga bánatfelhőzte arcát
    sötét gőggel emelte: „Csak király.”

    A konzul hallgatott, részvéte felkelt
    s az ember sorsán hosszan eltűnődött.
    S mert kegyes úr volt, így szólt: „Öljétek meg.”

    Forrás: Index.hu / Kedvesch versek

  • Lackfi János – Mit kíván a magyar nemzet?

    Olyan hazát, hol nem ugyanazt ismétli mindig a gramofon,
    olyan hazát, hol nem löknek a sínek közé a peronon.
    Olyan hazát, hol az árvalányhaj s az árvalány is védett növény,
    olyan hazát, hol a keserű nem sors, hanem stampi tömény.

    Olyan hazát, hol a legkisebb is számít, nem csak a legnagyobb,
    olyan hazát, hol nem agóniát jelent, hogy „köszi, megvagyok”.
    Olyan hazát, hol zsebről zsebre nem jár a nesze meg a hoci,
    olyan hazát, hol összejön néha kis pénzből is a nagy foci.

    Olyan hazát, hol a nagykapu mellett nincs mindig okos kiskapu,
    olyan hazát, hol híd alatt nem tengődik más, csak lapu.
    Olyan hazát, hol nem menő a foguk meg és övigyetek,
    olyan hazát, hol hősi halálnál azért jobb pálya az élet.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Karinthy Frigyes: Így írtok ti – Ady-paródia Törpe-fejűek

    Nem dolgozni jöttem ide
    Nem dolgozni jöttem ide
    Törpe-fejű, mit akarsz tőlem?

    Nehéz munka az enyém
    Nehéz munka az enyém
    Mi vagyunk az Új Undokak.

    De jött hozzám egy törpe
    De jött hozzám egy törpe
    S kérdezte, mit akarok?

    „Ti vagytok az Új Undokak
    Ti vagytok az Új Undokak
    Menjetek dolgozni ti is.”

    Felgerjedt szittya vérem
    Felgerjedt szittya vérem
    S rászóltam Törpe-fejűre:

    Hát maga megbolondult,
    Hát maga megbolondult,
    Hogy mindent kétszer mond,
    kétszer mond?

    Forrás: MEK

  • Karinthy Frigyes: Így írtok ti Ady Endre: Leköpöm a múltat

    (– Ady-paródia)

    Leköpöm a múltat
    A lélek-pókot, a cudart,
    Leköpöm a lelkemet is,
    Mert visszanyihog a múltba.

    Én vagyok Málé király
    Én vagyok Málé király
    Holdfényes, szelíd arcom
    Belelobog a nagy éjbe.

    Forrás: MEK