https://verskucko.com

Címke: irónia

  • Baranyi Ferenc: MAGYARSÁGVIZSGA

    I.

    Ki itt a jó magyar?
    A szájtépő, a másságot leszóló,
    a mellverő, de vész elől kilógó –
    az lenne jó magyar?

    Ki udvaroncból szökkent népvezérré,
    de „honféltése” népét sem kímélné –
    az lenne jó magyar?

    Ki eladná az országot egy lóért,
    s a lovat, nemzetének, milliókért –
    az lenne jó magyar?

    Ki Európát falná fel, de régi
    ázsiai voltát se jól emészti –
    az lenne jó magyar?

    Kinek az őslakó is rusnya jöttment,
    ha átkokat nem szittya dühhel öklend –
    az lenne jó magyar?

    II.

    Apai ágon áldás eleimre,
    hogy magyar vért pumpáltak ereimbe,
    ezért itt élni s tartozni e néphez
    vérség szerint lehetek illetékes.

    De önmagában ez mit sem határoz,
    csupán elindulás a vállaláshoz,
    ahonnan már csak lélek s ész irányít
    munkálni a világból egy hazányit.

    Anyám ágán is áldom minden ősöm,
    fejfáiknál emlékezőn időzöm,
    mind-mind e hont ápolta tiszta szívvel,
    lett légyen délszláv, felvidéki cipszer.

    Tót sarj Petőfi, német ősű Erkel
    példázza: mitől jó magyar az ember,
    nekik tudom be, nem a vér szavának,
    hogy épeszűen szolgálom hazámat.

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: MEFISZTÓTÁGAS

    Eladó, minden eladó:
    eszme, rögeszme, hit, cinizmus,
    kordé, bicikli, bárka, kisbusz,
    lógombóc és üveggolyó –
    eladó, minden eladó.

    Eladó, minden eladó:
    a meggyvörös, az enciánkék,
    a tűz, a víz, a fény, az árnyék,
    delnő, kamaszlány és lotyó –
    eladó, minden eladó.

    Eladó, minden eladó:
    a múlt s a pillanatnyi helyzet,
    a közösség, a nép, a nemzet,
    megannyi Föld- és Mars-lakó –
    eladó, minden eladó.

    Eladó, minden eladó:
    a Hét krajcár, a Bánk, a Toldi,
    Júlia, Lilla, Léda, Fanni,
    Szózat, Rákóczi-induló –
    eladó, minden eladó.

    Eladó, minden eladó.
    Forog az áru körbe-körbe,
    csobog a bor, sül az ökör – de
    nincs több vevő, mint eladó.

    És ez azért vígasztaló.

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: KÖNYÖRGÉS HANGOS MEGHASONLÁSKOR

    Add, hogy a feljelentőm intelligens legyen –
    ne váljon zagyvasággá szavam, amit továbbít,
    hogy pontosan megértsék a Legfelsőbb Helyen:
    húz is, míg rúg e ló és – a lába is kilátszik…

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: A FELTÖREKVÉS BALLADÁJA

    Ha korsó vagy, sose feledd:
    kútra ne járj, hogy el ne törhess,
    magadban friss buzgás helyett
    poshadt ürességet lötyögtess
    és ettől életed örök lesz,
    bár csöpp értelme sem marad…
    Ne tégy egy lépést sem, ha törtetsz –
    s a csúcson találod magad!

    Ha kurta vagy, kaparj sokat,
    s neked is lesz, több mint remélnéd,
    kalász már egy sem bólogat
    s cséplésre oldva, ím, a kévék,
    de földre pergett számos érték:
    kaparj – s hombárnyi lesz javad!
    Szedd fel, amit kínál a mélység –
    s a csúcson találod magad.

    Ha fecske vagy, hitesd el azt,
    hogy egymagad nyarat csinálhatsz,
    állítsd, hogy zörög a haraszt
    szélcsendben is, mert ráhibázhatsz…
    Minden hazugságból kimászhatsz,
    ha nincs igazán igazad,
    mellékutakon körbejárhatsz –
    s a csúcson találod magad.

    Herceg, ha mindez mégse használ –
    még egy tanács, hogy megfogadd:
    sirasd soká a ravatalnál,
    akit titokban elkapartál,
    gödröt toronymagasra rakjál –
    s a csúcson találod magad!

    🕊️

  • Baranyi Ferenc: Panta rhei

    avagy az elmúlt harminc év irodalomtörténete

    előbb jöttek az okosok
    aztán jöttek a szépek

    ittmaradtak az okosok
    elmaradtak a szépek

    elmaradtak az okosok
    visszajöttek a szépek

    visszajöttek az okosok
    ittmaradtak a szépek

    okoskodnak az okosok
    szépelegnek a szépek

    igazodnak az igazak
    és bocsánatot kérnek

  • Baranyi Ferenc: Ez van

    Ki cir-,
    ki kal-,
    ki spe-
    kulál.

    Az ország dolga rosszul áll.

    Forog
    a föld,
    a pénz,
    a köpönyeg.

    S nincs benne semmi köszönet.

  • Baranyi Ferenc: Negyvennyolcas kérdések

    Hivatkozhat-e
    a Tizenkét pontra az a tucatember,
    aki pontban tizenkettőkor
    csak a saját ebédjével törődött mindig?

    Illetékes-e
    Gábor Áron rézágyújáról énekelni az,
    aki nemhogy harminc ezüst pénzért,
    de már harminc rézgarasért is
    hajlandó bajtársai felé forgatni
    a mindenkori ágyúk irányzékát?

    Lehet-e
    a márciusi ifjak örököse az,
    akinek szemében
    Petőfi piros zászlói
    jelentik a vörös posztót?

    Miért öröm az,
    hogy nem az utolsókból lesznek elsők,
    hanem az elsőkből utolsók?

  • Baranyi Ferenc: Hegyibeszéd

    Boldogok a nyílt szívűek,
    akik – bár overál alá rejtették sokáig a szmokingjukat –
    ma már taktikából sem hódolnak a simléderes eleganciának,
    szinte hivalkodva mutatják ki a foguk fehérjét
    s a hitük fehérjét is,
    nemhogy vörösre, de még rózsaszínűre sem igyekeznek dukkóztatni immár,
    bátran, képmutatás nélkül keresztülnéznek a vízvezeték-szerelőn
    s kikérik maguknak az „elvtárs” megszólítást,
    mert az úr – ugye – a pokolban is úr.

    És boldogok a felszegett fejűek,
    akik már azt is megtanulták,
    hogy az úr nem a pokolban,
    de a poklokon diadalmaskodók között lehet csak igazán úr,
    annyira úr,
    hogy még a feltétlenül szükséges heti három szót sem
    veti oda a gépkocsivezetőjének,
    pedig ennyit még a tanácsos úr sem sajnált
    annak idején a parádés kocsisától.

    Boldogok a békességesek, az otthonuknak élők,
    akik csak cipőtalpukra ragadt sár gyanánt
    hordják be a hazájukat kiporszívózott életükbe,
    de – hallván asszonyuk szidalmait –
    legközelebb kint, a lábtörlőn hagyják a talpnyi hazát is.

    És boldogok a széplelkű lelki szegények,
    akik a közösségért kiáltott szót
    pusztába igyekeznek a közöny kábelein elvezetni,
    pisszegésük fújja el a meleget adó költők rőzselángját
    s forró lihegésük szítja azokat,
    akik az individualizmus görögtüzekkel égő csipkebokrában
    mindenhatóan megjelennek önmaguk színe előtt.

    E boldogok miatt
    a közösségi (idegen szóval: kommunista) költő
    olykor egy kicsit boldogtalan.

  • Heltai Jenő: Karácsony

    A szeretet nagy ünnepén,
    Amikor minden csupa fény,
    Amikor minden csupa pompa
    És csillogó a karácsonyfa,
    Mikor az angyal szárnya lebben
    És békesség van szívekben,
    Nagynak, kicsinynek gyönyörül,
    Amikor gazdag és szegény örül,

    A szeretet nagy ünnepén,
    Mikor kiújul a remény,
    Amikor testvér minden ember
    És egy a másnak könnyes szemmel
    Bocsátja meg sok vétkeit,
    A dús a kolduson segít,
    Mikor fehéren száll a béke árnya
    Minden kunyhóra, minden palotára,

    A szeretet nagy ünnepén,
    Amikor annyi költemény
    Hirdeti ékes mondatokban,
    Hogy végre ismét karácsony van,
    Mikor övéihez rohan
    Mindenki meghatottan, boldogan,
    Mikor mindenki egyetért,
    Mindenki egyért, egy mindenkiért.

    A szeretet nagy ünnepén…
    Tovább miért is fűzzem én?
    Mikor az angyal szárnya lebben,
    Sok-sok minden van a szivekben,
    Irigység, méreg, epe mennyi!
    Csak szeretet nincsen egy szemernyi.
    De mindegy! Minden csupa pompa,
    Csillog, ragyog a karácsonyfa,
    Telizsúfolva minden ág,
    Lóg rajta sok cifraság,
    Hány ember sóhajt most nagyot:
    „Bár X. Y. lógna ott
    A karácsonyi dísz helyén…”
    A szeretet nagy ünnepén.

  • Pierre Patrix: Sírversem

    (Heltai Jenő fordítása)

    A kő előtt, utas, pihenj meg egy kicsit.
    E fölirás alatt irója nyugszik itt.
    A sír szélén megállt s megírta búcsuversét,
    Hogy földi hamvait e vers alá temessék.
    A siratót, amely dus könnyeket fakaszt,
    Ő maga mondta el, nem bizta másra azt.
    De mégse várd, utas, hogy most közölje véled
    Erényeit, nevét, hogy élt, miből mivé lett,
    Ki volt ő és ki nem, hogyan, miért, mikor,
    És véle mit veszit, amelyben élt, a kor,
    Sem azt, földünk mi bús, mert mennybe szállt a lelke
    És azt a nyájas Ég magához úgy ölelte,
    Mint szép, új csillagot, mely büszke lánggal ég.
    Nevetséges beszéd! Hazugság, zagyvalék.
    Megrögzött bűnös ő, siralmas kis poéta,
    Kalandok, átkozott szerelmek martaléka.
    A hiuság, a vágy hitvány játékszere,
    Nem bölcseség, tudás, jámborság ékszere.
    Miért faragtad őt ilyennek, Istenem?
    Vétkezni jól tudott, de megjavulni nem.
    Utas, most menj tovább, de mondd el halk imád:
    Magáért mond imát, ki érte mond imát.