https://verskucko.com

Címke: irónia

  • Zelk Zoltán: Egy versmagyarázó emlékkönyvébe

    Első magyarázat
    A költő nem érti művét,
    se magáét, se másét,
    a fény merre száll, hol ragyog,
    megmutatja az árnyék…
    Ezért kapaszkodik bele,
    ezért kullog nyomába:
    az egyik tündököl, ragyog,
    a másik magyarázza…

    Második magyarázat
    A vers kinyílik, nő, fakad,
    hát ne hagyd becsapni magad,
    a föld se tudja, mit terem,
    de mégis szül, szül szüntelen
    füvet, virágot, levelet –
    ám én adok nekik nevet:
    a rózsa és a kikerics,
    ha neve nincs, hát nincsen is…

    Ha neve nincs, hogy nevezed?
    Nem látod „csak” a színeket,
    nem érzed „csak” az illatát,
    akkor „csak” fű, levél, virág…

    Harmadik magyarázat
    A költő csak bűvészkalap,
    s mint cilinderből madarak –
    Hókusz-pókusz és csiribá! –
    úgy repülnek ki a szavak…

    Forrás: DIA – PIM

  • Ágai Ágnes: Magyarok

    Magyarország területe 93 031 km².
    Most ennyi.
    Itt az emberek magyarul beszélnek.
    Ők magyarok.
    A magyar nyelvet nehéz megtanulni.
    De lehet.

    A magyarok őshazája bizonytalan.
    A jelenlegi is.
    A magyarok sokat vitatkoznak.
    Például arról, hogy ki a magyar.
    Mitől magyar a magyar?
    Mitől magyarabb az egyik magyar
    a másik magyarnál?

    Két magyar csak külföldön örül egymásnak.
    Néhány óráig.
    A magyarokat általában szeretik külföldön.
    Kivéve, ha nemzetiségek.
    A magyarok nem bántják a nemzetiségieket.
    Most nem.
    Vannak, akiket most is bántanak.

    A nagy országok
    elviselik a különböző népcsoportokat.
    Magyarország nem nagy ország.
    A bajban az emberek összetartanak.
    A nagy bajban.
    Árvíz, földrengés, forradalom, stb.
    Árvíz, földrengés, forradalom stb. ritkán van
    és rövid ideig tart.
    Kis bajban az emberek egymásnak ugranak.
    Kis baj gyakran van, és sokáig tart.

    A magyar ember egyszer születik,
    de többször hal meg.
    Ahányszor eltemetik.
    A magyar ember többnyire
    külföldön lesz naggyá.
    De halottként hazakéredzkedik.

    A magyarok megbecsülik
    nagy magyar halottaikat.
    A nagy magyar halottak
    mindig magyarok.

    A magyarok történelme szomorú.
    A dicsőségek régiek,
    és az éji homályban késnek.
    Sokszor van éji homály.

    A magyarok nem csinálnak történelmet.
    Ők kötnek vagy köttetnek.
    Békét, alkut, kompromisszumot.
    A magyarokat sok minden köti:
    kötél és kötelezettség.
    Aztán egyszercsak eltépik, és felrúgják.
    Később ezekből lesznek a pirosbetűs ünnepek.

    Forrás: —

  • Ágai Ágnes: A költő és pora

    Megdobták csenddel, leírták.
    Szívét felverte a gaz,
    szőlejét elverte a jég,
    pénzét – sosem volt – elverte ő maga.

    Ködös időben közlekedjél
    tompított fényű osztályöntudattal,
    mit ér egy vagabund forradalmár,
    amikor forr a bor és forr a dal már,
    ő Marxot citál egy kocsmapultnál?

    Ne félj, lesz még pocakos köteteiden slejfni,
    a halál után már nem szoktak feledni,
    ha minden jól megy, ott leszel a listán,
    tételként húznak az érettségi vizsgán,
    így verik el a port jó Ladányi Miskán.

    Forrás: —

  • Ágai Ágnes: Látószög

    Feleselő felhők a durcás égbolt peremvidékén.
    Még a napfényt sem lehet kilöttyinteni,
    mert fellefetyelik az angóracicák.
    Nem üzemképes az éghajlat.
    Ki mondja meg, hol található
    az éghajlata, és milyen hullámhosszon foghatók
    a túl-, a más– és az egyéb világ üzenetei?
    A légi legelőkre kiterelgetett hangok
    hosszúkás bődülései és kerekded csipogásai
    megrekednek a gépi memóriák agytekervényeiben,
    és visszapotyognak a világ legegyszerűbb csillagára.

    Forrás: —

  • Ágai Ágnes: Tipográfia

    Kurzívan élt,
    zárójelben szeretett,
    idéző jeliben beszélt,
    kettőspontosan írt,
    kérdőjelekkel dolgozott.
    Petittel tüntették ki,
    verzállal szedték ki a folyóból,
    kurrenssel temették,
    sírján két vesszőcske sarjad.
    Hagyatéka: három pont és egy gondolatjel.

    Forrás: —

  • Erdős Virág: Apokrif

    ha majd a hetedik angyal
    kitölti a poharát
    és a Gonosz próbálja a
    fejére a koronát
    főhetek-e még a pufi
    dzsekimben a színpadon
    lehetek-e sokkolóan
    naiv mint az irgalom

    takarózhatok-e még a
    rám ruházott hatalommal
    elszórakoztathatlak-e
    még a túltolt haragommal
    igazolható-e még a
    járulékos előnyszerzés
    elválik-e tüntetőleg az ocsútól
    a kommersz és

    ha majd ítél és feloldoz
    kiemel és haza–
    gondoz
    befogad és kitaszít a
    kapcsolati háló
    lehetek-e még megélhe-
    tési ellenálló

    Forrás: —

  • Juhász Gyula: Az önemelő polgár

    Már rég pihen a komoly lantom
    És rég nem pihent már a víg,
    A komolyat most már fölajzom
    És rajt’ ez ige hallatik:
    Láttam királyt Beóciában,
    Dívát, ki néha énekel,
    Láttam Maraton győzedelmét,
    Háziúrt, aki nem emel.

    Láttam Polónyit, aki Géza
    És láttam Fedák Sárit,
    De nem láttam eddig állampolgárt,
    Aki több adót áhít!

    Uram, bocsásd el már szolgádat,
    Mert láttam végre, végre őt,
    Kevés adó miatt föllebbező
    Szegedi adófizetőt.

    Nápolyba menni és meghalni,
    Ezt mondták mindig még nekem,
    Czímer Károlyt meglátni s élni:
    Ezt hirdesse ma énekem!

    Valóban, aki így adózik
    És aki adót így emel,
    Annak a város úgy adózzon,
    Hogy szobrot emeljen a korzón,
    Bár ennél többet érdemel.

    1908

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: A medve

    Magyar medvének lenni
    Szép és jó gondolat,
    Az ember csak málnázik
    A Kárpátok alatt,
    Az ember csak málnázik
    És kéjjel hempereg,
    Míg sorra eszik egymást
    A többi emberek!

    Ha medve vagy, légy medve
    S ne hitvány, gyönge tót,
    Gondoltam és nem ittam
    Se bort, se alkoholt,
    Gondoltam és nem ittam
    S megittam a levet:
    A holtakról csak rosszat,
    Mondá a látlelet.

    Magyar medvének lenni
    Mégis csak jobb dolog,
    Mint a ti dolgotok most,
    Póruljárt doktorok!
    Mert a ti dolgotok most
    Bizony kutyául áll,
    A medve bőrét issza,
    Ki medvét exhumál!

    1908

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: Szegedi önarcképek

    1
    Mindenféle igazgató
    Elszerződtet engem,
    Én pediglen itt maradok,
    De én nem szégyenlem.
    Kicsi vagyok, majd megnövök
    S leszek fővárosi,
    Az én nevem, híres nevem
    Kukorica, Kukorica Rózsi.

    2
    A szegedi humoristák
    Mind belőlem élnek,
    Én köteles híve vagyok
    Minden nőszemélynek.
    Városházban és színházban
    Első helyen ülök,
    Az én nevem, becses nevem
    Kukorica, Kukorica Fülöp!

    3
    Az én szavam Isten szava,
    Mert a néppel tartok,
    Meginog a toronyalja,
    Ha egyet rikkantok.
    Sokat beszél az ember, míg
    Feje lágya benő,
    Az én nevem, ösmert nevem
    Kukorica, Kukorica Benő!

    4
    Szeged város, híres város,
    Tápéval határos,
    Van is neki panamája
    S ez az általános,
    Én pediglen tisztogatok,
    A dolgok így állván,
    Az én nevem, régi nevem
    Kukorica, Kukorica Kálmán.

    5
    Szűrdolmányom ezüst gomb és
    Szegeden kultúra,
    Mit tudják itt, mi fán terem
    Preludium, fúga.
    Mikor adnak itt operát,
    Mely sok pénzt igényel?
    Az én nevem, jeles nevem
    Kukorica, Kukorica Péter!

    6
    A szegedi aranyifjú
    Mind éntőlem retteg,
    Én dobom ki én veszem be
    Őket önkéntesnek.
    Táncoljatok magyar lányok,
    Nálam van a lista.
    Az én nevem, magyar nevem
    Kukorica, Kukorica Pista!

    7
    Mindenféle szerződésnek
    Vége szokott lenni,
    Mindenféle jó színésznek
    El kell innen menni!
    Én se vagyok ripacs éppen,
    De egyedül bajos!
    Az én nevem, az én nevem
    Kukorica, Kukorica Lajos!

    8
    Toronyalja a lakásom,
    De ez csak az egyik,
    Mindig járok, meg sem állok
    Soha Budapestig.
    Sok az ügyem, sok a bajom,
    Sok a banket, muri,
    Az én nevem, becses nevem
    Kukorica, Kukorica Gyuri!

    9
    Sok híres ház van Szegeden,
    Városház és színház
    És a harmadik egyetem,
    Bár erre még nincs ház.
    De azért a kávéházban
    Ül az egész város,
    Számos látogatást kérek:
    Kukorica, Kukorica János!

    Forrás: MEK

  • Juhász Gyula: A színpad délután

    Királyi trón, mellette koldusbot,
    A bot virágos és a trón kopott.
    Az előtérben méla palota,
    A balfenéken vérpad, kaloda.

    Fönn a magasban függőkert virul,
    Merengő tenger látszik messzi, túl.
    Oly néma minden, mint a temetők,
    Föltámadásra várnak csendben ők.

    Mert jő az est, a csillár fölragyog,
    Kigyúlnak a rivalda csillagok,
    Fanfárok zengnek és üstdob recseg:
    Tragédiába indul a sereg,
    A taps viharja mennydörög, robog…
    …Most kávéházban még az aktorok.

    Forrás: MEK