Reggeltársam és estetársam,
délelőtt- és délutántársam,
este- és újra-reggeltársam,
ki nélkül reggel is este lennék,
fényes délben is est lehetnék,
este is csak estvéledhetnék,
reggeltársam és estetársam,
délelőtt- és délutántársam,
este- és újra-reggeltársam,
ki nélkül reggel is este lennék,
fényes délben is este lehetnék,
este is csak estvéledhetnék,
reggeltársam és estetársam,
délelőtt- és délutántársam,
este- és újra-reggeltársam.
Forrás: Lélektől lélekig
Két külön világegyetem
bőrrel határolt végtelen
kikben külön folyó erek
külön párálnak, gőzlenek
kikben két külön öntudat
jár külön-külön utakat
törékeny diplomáciák
vad áradást hidalnak át
kigyúlt mágneses pólusok
kék északfénye felragyog
s egymáshoz vonzott részletek
összefonódva fénylenek
Elfordulnak a pólusok
eloldódó mozdulatok
félöntudatlan fordulat
hagy el idegen partokat
kihűlt ragyogás, hűs sötét
védi a magány felszínét
külön-külön hűlő világ
viszi hunyó zsarátnokát
űrben, mely őrzi távolát:
külön keringő két halál
Forrás: Lélektől lélekig
Kő, amelyből faragtalak,
mikor az éj az erdőket letarolta:
fának faragtalak,
s kérgül leghalkabb bájolóm
barnája borult rád.
Madár, a
leggömbölyűbb könnyből kiszökött,
moccan lombként fölötted:
várj, míg szemek közt
egy homokszem neked föl nem parázslik,
egy szem homok,
mely álmot adott nekem,
mikor lebuktam a mélybe, érted –
Felé törekedsz gyökereddel,
s röpke leszel, mikor halállal izzik a föld,
felmagasulsz,
s levélként szállok előtted én,
mely tudja, kapuk hol nyílnak.
Fordította: Lator László
Forrás: Lélektől lélekig
Nézz két szemembe,
lásd meg bennük önmagad,
és lelkeinket.
Forrás: Lélektől lélekig
„Soha ne vedd magától értetődőnek, hogy valaki melletted van.”
Forrás: Lélektől lélekig
Kerülj, miként más sarkát a delej,
Mint szirtet a hajós utában,
Gyűlölj, mint angyal a kárhozatot,
Mint csendes éj a vadzajú napot:
Közömbös csak ne légy irántam!
S ha látom, hogy szívedben szűm iránt
Akárminő, de érzemény van,
Remény táplál mindaddig engemet,
Mert aki gyűlöl, még talán szeret.
Közömbös csak ne légy irántam!
Forrás: Lélektől lélekig
Mert nem azt sírom vissza, nem a végét,
az elégedetlenség csöndjeit,
ahogyan együtt bámuljuk a tévét,
a kifogásokat: ne most, ne itt,
a számítógépes játékkal töltött,
ketten magányos esti hallgatást,
a kapcsolatnak hívott szürke börtönt,
ahol nem vagy, csupán egy zárkatárs –
Az ösztönöket átíró bizalmat
siratom, ahogy a ló engedi,
hogy kézbe vedd a hátsó lábát, azt az
önfeledtséget, ahogy felfedi
védtelen hasát a macska előtted.
A vad meglátott, nem futott el mégsem.
Te visszanéztél rá, aztán lelőtted –
a föld szép lassan szívja be a vérem.
Noha ártatlanul, értetlenül,
bosszúvágy nélkül pusztul el az állat,
benned is tátong a lövésnyi űr,
mert jól tudod, hogy erre nincs bocsánat.
Forrás: Lélektől lélekig
François Mauriac
Forrás: Lélektől lélekig
Megérint kezed…
De, tégy valódi csodát!
Érintsd lelkemet!
Forrás: Lélektől lélekig
Ha szólok hozzád csak azért hogy halljalak,
Ha téged hallak bizonyos az értelem.
Ha mosolyogsz csak azért hogy még jobban elboríts,
Ha mosolyogsz a világ tárul ki elém.
Ha átölellek csak magamat folytatom,
Hogyha mi élünk minden csak örömöt ad.
Ha elhagylak egymást idézzük azzal is,
S elválásunkkor is találkozunk.
Forrás: Lélektől lélekig
