https://verskucko.com

Címke: kitartás

  • Ágai Ágnes: Epicentrum

    Szigetelt csöndben,
    félszeg, esendő áhítatban,
    száraz lábbal a Vérvörös tengeren,
    a Hurrikán szigetek alsó csücskén,
    átellenben a gyűlölködéssel,
    szép, pasztellszínű égbolt alatt
    lesátorozik a Reménység,
    lesz még egyszer…

    Micsoda bomlékony avarban járunk!
    Az elsárgult hétköznapok
    szétmállanak a lábunk alatt,
    cipőnkre iszamos sár tapad,
    a rothadás édes bűze
    rárakódik a hörgőinkre,
    és felköhögjük tegnapjainkat.

    Kilazult támfalakhoz dőlünk,
    keressük a cementet,
    hogy házainkat betapasszuk,
    de a föld táncot jár alattunk,
    szétnyílik, mint a seb,
    és összedőlnek a menedékek.

    Mázsás tömbök alól,
    nagy messze, a hályogos homályban
    pisla fények, szaggatott jeladások,
    üzenet vagy beteljesedés.
    A fázós lélek magára dobja köpenyét,
    megindul a fényforrás felé,
    és remél. Remél. Mint már annyiszor.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Utassy József: Immáron ötven

    Immáron ötven
    esztendő szakadéka
    tátong mögöttem.

    De hol a palló,
    az az egyszál, amin én
    idáig jöttem?!

    Ing-leng törötten.
    Valóságos csoda, hogy
    embert nem öltem!

    Csak jöttem, jöttem,
    ballagtam sarki fényben,
    caplattam ködben,

    s nem könyörögtem
    soha senki fiának,
    nem könyörögtem – – –

    Állok itt gyöngyben.
    Ajkamon csönd lakatja.
    Törd fel, Szerelem, törd fel!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gergely Ágnes: Azt mondom mégis

    Azt mondom mégis: ne reszkessetek
    ha tört üvegre jégeső pereg

    feszes vigyázban áll a fátlan út
    a tűzfalon sírás-sziréna búg

    és csattogva keringő csillagok
    lenyírják a pelyhedző holnapot;

    ha mellbevág az undok őserő
    hogy álmotokban egy a férfi-nő

    s reggel dühödten cserbehagy a szó
    s már nem tudtok csak bólogatni: jó;

    ha köldöknézve vártok egy csodát
    lassan konyulva, mint a fűzfaág,

    s a verejték, a kegyetlen biró
    rátok két percnyi vezeklést kiró

    s az egész, érthetelen gombolyag
    a nyak tövén megülve fojtogat

    míg elfelejtitek: mi volt a cél
    mit ér a csend s a lázadás mit ér

    s hogy egytestvér a mély és a magas
    és lámpást is himbál a lámpavas;

    ha látjátok a bűnös kezdetet
    a napvilágnál ne reszkessetek

    míg tíz ujjával érint a halál –
    Hiszen az ember mindig talpraáll.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Erdős Olga: Néha úgy hiszem

    Néha úgy hiszem, ennyi volt.
    Már láttam mindent, mit szabad:
    nyár estén napnyugtát
    vörös téli hajnalt
    tavasszal szél táncát
    és délre húzó darvakat.

    Néha úgy hiszem, ennyi volt.
    Éreztem mindent, mit lehet:
    bódult mámort, lebegést
    viszonzott szerelmet
    szorító féltést
    és dühös, sós könnyeket.

    Néha úgy hiszem, mindenen túl vagyok.
    Már nem jön több új kezdet:
    az élet csak ennyi.
    Majd becsapom magam is
    bölcs mosolyt hazudok
    mert tovább kell menni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fésűs Éva: Csak ennyi

    Amit ma megtehetsz, kevés,
    mégse halaszd el holnapig;
    részekből teljesül az egész,
    nagy szívvel tedd meg a kicsit.

    Amit ma eltehetsz se sok,
    – nincsenek garasos csodák, –
    de valaki örülni fog
    még ennek is, hát add tovább.

    Ezer szóból csak egy igaz,
    és sok beszéd elrejtheti,
    ha rábukkannál, melyik az,
    ne tétovázz kiejteni.

    Naponta egy lépést tehetsz,
    hogy messzi célodat elérd,
    de ne csüggedj, Akit szeretsz,
    ugyanígy elindul feléd.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Emily Brontë: Nem érhet kétségbeesés

    Nem érhet kétségbeesés,
    míg csillag gyúl az éjben,
    míg harmatos az alkony és
    reggel arany nap ég fenn.

    Kétség nem győzhet rajtad itt,
    hulljon bár könnyek árja:
    akit szerettél, nincs-e mind
    veled, szívedbe zárva?

    Sírsz, mint más. Kínod sóhaját
    kettőzi szél nyögése,
    s bús tél hint sápadt zúzmarát
    az őszi holt levélre.

    Mégis száz friss virág virul:
    sorsod a sorsuk, hidd el.
    Menj hát tovább. Járj szótlanul,
    de soha megtört szívvel.

    Fordította: Csengery Kristóf

    Forrás: Vers mindenkinek

  • Parancs János: Jókívánság

    Légy, akire nem figyelnek!
    Légy, aki az árnyékban oson!
    Légy, akinek nem várják érkezését!
    Légy, aki átjut a kapun!

    Annyi hólyaggá fölfújt senkit,
    öntelt akarnokot láttál már
    erőtlenül a porba hullani,
    akit évekig röptetett a szél.
    Annyi páratlan tehetséget,
    akit elbódított a könnyű siker.
    Hitte, hatása mint a pezsgőé,
    másnapra elszáll, feledhető.
    Végül megkergült tőle teljesen.

    Hosszútávú, halálig tartó verseny ez,
    illetve nem is verseny: bajvívás az árnnyal.
    Nem rókavadászat. Nem nyilvános árverés.
    Aki leplezetlenül a külső nyerésre játszik,
    kockáztatja tétjét. Veszít is többnyire.
    Önkínzó vállalkozás ez, magányos expedíció.
    Nem sebeket oszt, hanem sebeket kap közben
    a merész utazó. És tanúk nélkül vonulva,
    mert a döntő szakaszban nincsenek hiteles tanúk,
    lerongyolódva, kábán, vaksin és betegen,
    mielőtt leroskadna, még tesz néhány tétova lépést,
    ám azt nem tudja már, hogy káprázatot lát-e,
    vagy csakugyan az ígéret földjét, ahová eljutott.

    Légy, akire nem figyelnek!
    Légy, aki az árnyékban oson!
    Légy, akinek nem várják érkezését!
    Légy, aki átjut a kapun!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ady Endre: Az ütések alatt

    Csatát vesztvén alig csatázva:
    homlokunkat nem ékesíti
    hős, szent bukás vér-glóriája,
    s daccal nem nézhetünk az Égre:
    kevesen voltunk, buktunk s vége.

    S mégis – be különös egy ország –
    megint dacosodnak a szemek,
    keményre száradnak az orcák,
    s ijesztő, síri némaságban
    megint fölszánt, magyar világ van.

    Így volt ez itt századok óta:
    ezt a zúzott, vert fejű magyart
    mindig ütés tartotta, óvta,
    vert hencegések, törött álmok
    után: még konokabban állott.

    Gyér seregünket széjjel-verték,
    s ránk rakta a cudar uriság
    az élhetésnek minden terhét.
    S mert ránk szabadult minden vétek,
    azért lesz itt újból is élet.

  • Rumer Godden: Idézet

    „Ahhoz, hogy meglásd a tavaszt, ha tényleg látni akarod, előbb túl kell élned a telet.”

    Részlet a Kigyulladt jégmadár című regényből

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sárközi György: Szikla

    Szikla vagyok, ülj rám és nézz le a mélybe,
    Amint én nézek le már százezer éve.
    A táj sokszor vedlett, népek jöttek-mentek,
    Csak én nem bontottam meg az ősi rendet.

    Szelek megpofoztak, esők megvesszőztek,
    S meg nem mozdítottak, soha le nem győztek.
    Zord telek száz ráncot vájtak koponyámra,
    De lágy mohok ültek minden kicsi ráncba.

    Szikla vagyok, ülj rám és pihenj meg, vándor,
    Hogyha van kenyered, vedd ki tarisznyádból,
    Hogyha bánatod van, sírjál könnyet bőven,
    Tűrni s megmaradni, ember, tanulj tőlem.

    Forrás: Lélektől lélekig