https://verskucko.com

Címke: lélek

  • Fodor Ákos: xéniák

    (42)
    Hogy untatlak. Hogy irigyelsz. Hogy élek.
    Hogy elunlak. Hogy félsz tőlem. Hogy nem félsz.
    Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek.
    Hogy nem értesz. Hogy értlek.
    Félni jár belém a lélek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: HATÁROK

    Van határ, ami attól van,
    hogy meghúzzák, kijelölik.
    Van természetes határ
    ___________________ – még az sem
    változhatatlan.
    És van, ami csak akkor és attól,
    de attól fogva mindörökre létezik,
    hogy megsértettük:
    magunkban.

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Fodor Ákos: CREDO & SUMMA

    A személyiség lényege a határtalanság; a csoporté a határoltság.
    A szerelem lényege a határtalanság; a házasságé a határoltság.
    A hit lényege a határtalanság; a vallásé a határoltság.
    A lélek lényege a határtalanság; a testé a határoltság.
    A létezés lényege a határtalanság; az életé a határoltság.

    A határtalanság: erő. A határoltság: hatalom.
    A hatalom kézzelfogható és mulandó;
    az erő megfoghatatlan és örök.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Bede Anna: Fohász

    Köszönöm azt, Uram, hogy élek,
    Köszönöm azt, hogy ép hitem,
    S hogy e világban ím, a lélek
    Gyönyörű házát építem

    Köszönöm azt, hogy sok bajomban
    a Te Igéd vigasztalás,
    s hogy ahol ennyi fájdalom van,
    Tovaröpít egy jó varázs.

    Valami mindig talpra állít,
    valaki mindig megsegít,
    rövid utunk kálváriáit –
    járva az átkok berkeit.

    Köszönöm azt, hogy vársz a Mennyben,
    s hívogató szód rám talál.
    A sugaras, kék végtelenben
    köszönöm azt, hogy nincs halál.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Czuczor Gergely: Ítélőszék előtt

    Hogy hazámat ne szeressem,
    A bitorlót meg ne vessem:
    Hatalom nem teheti!

    Hogy hazámat megtagadjam,
    Megvetés jelét hogy adjam:
    Azt se követelheti!

    Főbe lőhet, nyakaztathat,
    Bitófára fölakaszthat,
    Most erősebb, tegye meg!

    De az érzelem honában,
    Keblem titkos templomában:
    Én urat nem ismerek!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Marina Cvetajeva: Versek Blokhoz

    3.

    Elmész a messzi napnyugatra,
    az esti fényt meglátod ott,
    elmész a messzi napnyugatra,
    hófúvás törli el nyomod.
    Házam előtt, hó-némaságot
    átszelve, visz tovább utad,
    igaz szívű, Istentől áldott,
    ki lelkem fényessége vagy.

    Nem irigylem, hogy a te lelked
    rendíthetetlen célt követ.
    Én csókoktól sápadt kezednek
    húsába nem verek szöget.
    És neveden se szólogatlak,
    és nem nyújtom feléd kezem.
    Viaszos, szent orcád előtt csak
    távolról hajtom meg fejem.

    S a lassú hóhullásban állva,
    letérdelek a szűz havon,
    és a te szent neved kiáltva,
    az est havát megcsókolom
    ott, hol utad – hó-némaságot
    átszelve – vitt fenségesen;
    fényem, dicsőség kelyhe, áldott,
    uralkodj árva lelkemen!

    (Baka István fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reményik Sándor: Pünkösdi szomorúság

    A Lélek ünnepén
    A Lelket lesem én.
    A Lelket, amely több, mint költemény.
    A Lelket, amely sosem volt enyém.
    A Lelket, amely sosem lesz enyém.

    A Lélek ünnepén
    Szomorún zendül egyetlen igém:
    „Hogy születhetik újjá, aki vén?”…

    Forrás: internet

  • Ady Endre: VÁLASZ

    Azt, amit más őrülten hajszol
    Egy hosszú, kínos életen,
    A kétség átkos órájában
    A sors megadta én nekem.
    Nem a nyugalmat. Az én lelkem
    Megölné a csend, nyugalom,
    Csak egy intést, biztatást vártam,
    Ha zokogásba fúl dalom,
    Szívemből ömlő, bús dalom.

    Áldott a kéz, amely megadta
    Ez áldott, édes biztatást,
    Áldott a szív, mely némán szenved
    S mégis tud vigasztalni mást.
    Hát más is érzi azt az átkot,
    Melytől zokog minden dalom?
    Óh! akkor nem fog porba sujtni
    Bús végzetem, a fájdalom,
    A dalba ömlő fájdalom…

    Azt, amit más őrülten hajszol
    Egy hosszú, hosszú életen,
    A megértő, biztató hangot
    A sors megadta én nekem.
    Tudom, hogy múló pillanatra
    Enyhült a régi fájdalom,
    De azért légy ezerszer áldott
    Te, aki átérzed dalom,
    Szívemből ömlő, bús dalom.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rákos Sándor: Ruhátlanul

    A mozdulat fensége ép s töretlen
    és ezredévek meg nem dönthetik:
    fejem nyugoszik delejes öledben,
    fölöttem égnek csillag-kebleid…

    Hány atom épült hús-ideg szoborrá,
    míg betelt az egyetlen pillanat –
    élő lélek az anyag-világ ormán,
    élő lelkemnek átadtad magad!

    Millió évek millió esélye
    millióképpen dönthetett veszélybe
    s mi, konok kettős, mégis itt vagyunk!

    Ruhátlanul és talpig vérben, vasban…
    Karoljuk egymást fullasztó magasban –
    iker-fényt szór ránk szívünk és agyunk!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szemán Ferenc: Szép az

    Szép az, amit szeretni lehet. Ami megérinti lelkünket.
    Ami gondolatokat ébreszt. Megfog és felemel.
    Minden szép, ami úgy emberi, hogy közben nincs benne ártó szándék. Hat, de nem telepedik ránk. Irányt mutat, ám nem kényszerít. Megmosolyogtat, megnevettet, de nem tesz köznevetség tárgyává senkit.
    S miért szép? Mert örömöt ad, nyugalmat sugároz, vagy éppen felajz, munkára, jó cselekedetekre ösztönöz.

    Forrás: Lélektől lélekig