https://verskucko.com

Címke: lét

  • Kosztolányi Dezső: Párbeszéd magammal

    És sokszor megfogom a kezedet,
    akárcsak egy idegenét,
    és sokszor a szemedbe meredek,
    és a szemed egy kút, hideg, setét.
    És mély.

    És sokszor látlak ágyadon,
    ha átkarol a fájdalom,
    s mégis márványhideg az arcom,
    s mikor te alszol, én nem alszom.

    És sokszor átölellek csöndesen,
    szívdobbanásaid búsan lesem,
    és míg a tündérek körüldalolnak,
    én megsiratlak, mint egy rég-halottat.

    Kezembe veszem kis gyerekcipődet,
    játékaid, poros emlékeid,
    és kérdelek, nem integetsz nekik?
    Nem félsz a percektől, mik zúgva jőnek
    és elrabolják sűrű hajadat,
    és gőgösen előrehajtanak?

    Sokszor meg mintha koporsó szorítna,
    hűvös szemfedő takar el
    és jól tudom, ez az a fej,
    amelyre rájő a halotti sipka.

    És mégis itt vagy. Most szólok veled,
    fogom kezedet és olyan meleg.
    Mondd, hogy lehet, hogy lázadozva végre
    lerogysz a ravatal vak szőnyegére,
    és csak heversz, szomorú-halovány,
    az éjszaka fekete vánkosán?
    Ó hogy lehet, ó hogy lehet,
    hogy egyszer lehunyod a szemedet
    s örökre úgy maradsz?
    Nem értelek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szabó Lőrinc: XXVI. – Az idő kísértetei

    Sokszor bizony csüggedni látlak, és
    csüggedek én is. Oly rövid az út!
    Bennünk lakik a halál s levegővé
    porló percekké őrli napjainkat,
    és ha, a múltba látva, sejtjük is,
    hogy évezredek szellemei mind
    agyunkban kísértenek, az ilyen
    jövő, ha lesz is, mit ér? Szomorú
    alázat a szívünk; de legalább
    tudjuk: nem éltünk egész céltalan
    s nem járunk úgy, mint a gőgös fa-isten,
    kit télre feltüzelnek: örökös
    kételyünk írja szemeinkbe: „Első
    tudás: tudni, hogy gyengék, – második:
    tudni, hogy mégis hasznosak vagyunk.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Örökké

    Örökké van a táj, a fák, az almakertek,
    a fák végén a lomb vagy a diólevél,
    miket úgy hajt a szél, mint halakat a gyermek,
    ahogy ujjaival a víz széléhez ér.

    Lenn ember ballag át, az aszfalt néma útja
    kígyózik bőrösen és lendül és ragyog,
    a lebegő ködök a levegőbe fúrva
    egyhelyben fekszenek, mint fáradt angyalok.

    A levegő örök, a tűz, a fény, a mérleg,
    a billenő hegyen a tér sziklája áll,
    mint mértani idom, amelybe zárva él egy
    madár és énekel tízezer éve már.

    Őrizz meg engem is, míg szelek hasogatják
    a szivemet, szegezz a fák közé oda,
    ahol ragyog a gally, mint rettentő igazság
    s aranyként tündököl a tárgyak homloka.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Stephan George: Vagyok az egy…

    Vagyok az Egy s vagyok a Kettő
    Vagyok a fa s a tűz-elem

    Vagyok az íj s vagyok a vessző
    Vagyok a jel s az értelem

    Vagyok az öl s vagyok az ágyék
    Vagyok a hüvely és a kés

    Vagyok a test s vagyok az árnyék
    Vagyok az áldozat s döfés

    Vagyok a látás és a látó
    Vagyok a dús és semmiség

    Vagyok az oltár és imádó
    Vagyok a kezdet és a vég.

    Forrás: fordítás (Áprily Lajos)

  • Weöres Sándor: Ha kérdik, ki vagy ezt mondd

    egynemű vagyok a széllel,
    folyó sodrával,
    esőcsepp hullásával,
    madár röptével,
    fapadlón járó facipős ember lába zajával.

    Levegő-e a szél?
    Víz-e a folyás és a csöppenés?
    A röpülés madár-e
    és fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása?

    Megszűnik a szél,
    a levegő nem szűnik meg,
    de szél nélkül halott.

    Elhullt a madár,
    a teste új mezbe öltözött,
    száz új alakba szétívódott –
    de a röpte nem maradt meg
    és el se veszett.

    Többet nem is tudok magamról
    és mire tudnék,
    már több leszek annál,
    hogysem tudhatnék bármit is.

    Még nem vagyok egész
    és mire az lehetnék,
    már több leszek annál,
    hogysem magamban lehessek egész.

    Még nem is élek,
    nem is fogok élni:
    életnél teljesebb
    leszek a holtom után.

    Ezt mondd, ha kérdezik, ki vagy.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Haikuk és rövid versek (válogatás)

    VALÓSÁG ÉS IGAZSÁG
    Nem érdekel, hogy
    tényleg hideg van-e most
    — csak az, hogy fázom.

    A LEGJOBB TANÁCSOKBÓL
    Sose légy fáradt
    megdicsérni bárkit is,
    ha megérdemli!

    MOZART
    (hommage à K. D.)
    nincs rossz fű. Nincs szél,
    ami ne jól fújna. Nincs
    hamis madárfütty

    KAVICS
    Remélem: igen?
    Remélem: nem?
    – Tudom: úgy lesz
    jó, ahogyan lesz.

    KAVICS A MÉRLEGEN
    Hegyet csodálni
    lehet – de szeretni csak
    kavicsot tudunk.

    •
    Csak, kinek volt már
    kavics a cipőjében:
    becsüli, ha nincs.

    HÁLAÉRZET
    mikor az ember
    tudja, hogy mi baja nincs

    IDŐ, JÁRÁS, JELENTÉS
    aztán a hó,
    megint a hó,
    eljön a hó hava, évada:
    hullhat önmagára másmaga.
    Most jelentősebbek és múlandóbbak
    a lábnyomok. Aztán megint elolvad
    a hó, a hó, a hó

    A KAPCSOLAT
    Nem a gyakoriság.
    Nem is a közös programok.
    — A tér/idő/alkalom
    rendszerketrecébe nem
    zárható
    Korlátlan Jelenlét.

    PONT
    Holott most inspirált vagyok
    — azaz: együtt cél, eszköz, ok —
    ám épp, mint némely verseket
    épp nem szabad, épp nem lehet
    történtté tenni (fontosabb
    dolog képezvén dolgomat,
    vagy szakmám Kétnevű Ura
    tiltja: Ízlés, Öncenzúra);
    ___megcsökve hát e pontnyi poszton:
    ___halálom újra elhalasztom.

    HALOTTI BESZÉD
    A halál nem baleset, nem betegség, nem büntetés:
    ne tarts tőle, ne próbáld gyógyítani, sem elkerülni;
    ne szégyelld.
    ___________Veled növekszik, mióta csak
    növekszel
    s veled fogy, épp azóta.
    ____________________Tiéd. Halálod is te vagy.

    NE HARAGUDJ…
    (Szép Ernő-hangminta)
    Ne haragudj, ha meghalok,
    s itt hagyok nem kevés, de sok
    ilyen-olyan tennivalót!
    – Mint a többi silány csalók,
    váltig leplezzem a valót?
    Mint te is: én is meghalok.
    Ne haragudj, hogy meghalok
    (s hogy előbb inkább, vagy utóbb?
    az megtörténtéig: titok).
    Ne haragudj, de meghalok,
    mert élek – egyszerű dolog.
    Ha jó, ha rossz: majd megszokod.
    (Mit írok s míg olvashatod,
    vedd úgy, hogy Hozzád szól, a Szót:
    ne haragudj, ha meghalok!)

    Forrás: Fodor Ákos költészete (Facebook-csoport)

  • Dsida Jenő: Ki érti?

    Szerettem volna adni,
    de nem volt: mit. –
    Szerettem volna kapni,
    de nem volt: kitől.

    Szerettem volna enni,
    de üres volt a tányér. –
    Szerettem volna menni,
    de nem volt: hová.

    Szerettem volna halni,
    de a Halál kitért. –
    Szerettem volna élni,
    de nem volt: miért.

    Forrás: MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár)

  • Weöres Sándor: Prae-existentia

    Isten gondol öröktől fogva téged,
    elméjében léted mint szikla áll.
    Mi ehhez mérve habfodornyi élted?
    és mit változtat rajtad a halál?

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Szembefordított tükrök

    Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
    Hiányosságom váljék jósággá benned.
    Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
    Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
    Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Gyurkovics Tibor: Világ csudája

    Azt hittem, hogy világ csudája vagy,
    őrjöngés, álom, nyíló végtelen,
    ma azt tudom, hogyha nem vagy velem
    nem vagyok, nem játszom, nem létezem,
    felhők fehérje a szemembe fagy…
    Azt hittem, hogy a világ csudája vagy,
    de annál sokkal fontosabb.

    Forrás: Lélektől lélekig