https://verskucko.com

Címke: remény

  • Salamon László: Te voltál…

    Te voltál szép minden szépben,
    Tél havában, napsütésben,
    Ha a fagy tavaszra váltott,
    Benne csendült kacagásod.

    Te voltál szép minden szépben,
    Tengeri táj holdfényében,
    Új paloták ablakában
    A te gyermekarcod láttam.

    Te voltál jó minden jóban,
    Ételemben, italomban,
    Puha paplan melegében,
    Álmaimban, téli éjben.

    Te voltál jó minden jóban,
    Tartósban és elmúlóban,
    Vigasz voltál, ha a bánat
    Vetett nekem tüskeágyat.

    Ha szemem jövőbe látott,
    Hited tette, lobogásod.
    Ha a múlt réme kísértett,
    Feledni tanultam érted.

    Öreg volnék, ha nem volnál,
    De tavaszi mosolyodnál
    Friss rügyet hajt sorsom fája
    S több a zöldje, mint az árnya.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Harcos Katalin: Kincseim

    Nincs semmim, mégis gazdag vagyok,
    mert enyém a végtelen, kékszínű ég,
    amelyből két szemed rám mosolyog,
    felidézve a tiszta tenger színét.

    Enyém a napfény is, mely rám ragyog,
    sugárkezével forrón átölel,
    bearanyozva minden új napot,
    hisz minden nap új reménnyel jön el.

    Enyém a Hold, mely lopva rám nevet
    álmokat hozó sápadt éjeken,
    amikor halkan suttogom neved,
    s karodban ringatsz álomréteken.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • .kaktusz – Tudod

    Tudod az én vágyaim,
    és a lehetséges valóság
    közelebb esnek egymáshoz,
    az én vágyam olyan vágy,
    amiben lapul a remény,
    hogy lesz egy napja az életünknek,
    amikor ott vagyunk
    egymással szemközt,
    nem úgy, mint két idegen,
    hanem, mint kik összetartoznak,
    hosszú évek óta
    fogják egymás kezét,
    nem zavartan, mint ki szembesül,
    hanem boldogan, sírva és nevetve,
    mint kik régóta vágyták ezt a pillanatot,
    nem is tudom, valami gyönyörűséget
    szerettem volna mondani
    erről az elképzelt, remélt találkozásról,
    ahol talán a szerelem szóba se kerül,
    de a szeretet takarná el,
    és sütne a Nap, esne az eső,
    végre együtt láthatnánk a szivárványt,
    és neked köszönném meg,
    amit másnak már,
    az égieknek,
    a mindenhol jelenlevőknek
    olyan sokszor megköszöntem,
    hogy vagy nekem,
    meginnánk
    azt a rég tervezett pohár bort,
    fehéret,
    és a szemedbe mondanám,
    hogy mekkora erő van benned,
    hogy határokon túl is
    örömet teremtettél bennem,
    és, és, és…
    tudom is én, hogy mit,
    de azt nagyon.

    /2007. április 30.

  • Áprily Lajos – Fénylik a hegy

    Tegnap még csak mosolygott. Most nevet.
    Ha felmennék, fény záporozna rám.
    Tenyerembe kitenném szívemet
    s a nap felé magasra tartanám.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Schmidt Vera – Késői találkozás

    Mikor egy emberrel későn találkozol,
    s meglátod benne mindazt, mit másban nem találsz… s hiányolsz,
    úgy tűnik éppen, épp csak egy perccel késtétek el,
    hogy együtt többek legyetek.
    Nem osztozhatsz!
    Van úgy, hogy nem lehet, s hiába nyújtaná feléd kezét…
    Jegye más vonatra szól.

    Tudod, hogy ő is néz, s elkapott tekintetében,
    mintha magával vinné álmaid kulcsát… mindazt, mit vársz.
    Úgy tűnik éppen, épp csak egy perccel késtétek el,
    hogy együtt többek legyetek.
    Nem osztozhatsz!
    Van úgy, hogy nem lehet, s hiába nyújtaná feléd kezét…

    Hidd el, ki igazán rád vár, ő megtalál… nem tűnik el.
    Időben ott leszel, nem késhetsz, nem késel el… ő rád talál.

    Vele találkozol.
    S meglátod benne mindazt, mit másban nem találsz… s hiányolsz.
    Úgy tűnik éppen, épp csak egy perc kell, épp csak egy perc,
    hogy együtt többek legyetek.
    Nem osztozhatsz!
    Van úgy, hogy nem lehet, s megfogja felé nyújtott kezed.
    Jegye tiéd mellé szól.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Keresztes Ágnes – Egyedül

    Lehet erős az ember
    és próbálkoztam is vele elégszer:
    a mondat másik fele lemaradt:
    rávít a kényszer.

    Elbírtam én, amit cipelni kellett,
    mert nem volt hol letenni.
    Hányan mondjuk ugyanígy mosolyogva:
    ó, csupa semmi!

    Mert a magány, az szégyellnivaló,
    csilingelve riaszt, akár a pestis.
    Hát rejtegetett púpját megszokja lassan
    lélek is, test is.

    Néha boldog az ember egyedül,
    és néha kőkemény –
    de belül fojtott gyöngédség az asszony
    meg eszelős remény.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rab Zsuzsa – Dúdoló

    Felhővé foszlott az erdő,
    söprik nyers szelek.
    Heggyé tornyosult a felhő.
    Hol keresselek?

    Korhadt tönkön üldögélek,
    nyírkos fák alatt.
    Nem tudom már, merre térjek,
    honnan várjalak.

    Virrasztom a fák tövében
    szunnyadó telet.
    Éneklek a vaksötétben
    lámpásul neked.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kaderják Gitta – Az élethez hit kell

    Bármily csapás érjen
    túléled majd – hidd el
    Újra kezdhetsz mindent
    egy parányi hittel.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ecsedi Éva – Igaz – szerelem

    Nem akarom gondolataim szavakba folyását
    Nem akarom álmaim ébrenlétemmé válását
    Nem akarom véres verítékkel megalázni magam
    Nem akarom már megtenni a kiszabott utam

    Hallom a csengettyűszót fenn a magasban
    Hallom ahogyan zúgnak a habok a folyóban
    Hallom álmomban a félelem kiáltását
    Hallom a haldokló madarak szárnycsattogását

    Látom a villámot fába csapódni
    Látom a tegnapi pofonok nyomait lilulni
    Látom mennyire lobog a tűz lángja
    Látom hová vezet az út néma magánya

    Érzem hideg szavaid lecsorogni arcomon
    Érzem nem lehet többé innen elindulnom
    Érzem mennyire sokat tévedtem
    Érzem sokkal jobb sosem volt régen sem

    Aztán ha mégis változik valami
    Csupán az idő csúszik alólam ki
    Egyensúlyom vesztve a mélybe zuhanok

    Tudom egy új világba szorult a hurok

    S mint lélekharang kong az üres terem
    Hidd el szép lesz a mélyhűtött szerelem

    Alszunk vagy száz évet s nem vénülünk
    Ha minden elmúlik csak akkor ébredünk

    Akkor majd szeretni fogsz mint Rómeó Júliát
    Akkor majd szedsz nekem egy csokor orgonát
    Akkor majd lehozod a csillagokat is nekem
    Akkor majd akkor válik valóra az igaz szerelem

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Harcos Katalin – Barátságod…

    Múló-örvénylő bánatom fölött
    egy érzés suhan át, mint egy angyal…
    szárnya megérintvén, nézd, költözött
    lelkembe remény a virradattal.

    Napok rohannak tova hasztalan,
    de mégis: éled bennem valami.
    Nem lehet örökre vigasztalan
    köröttem minden! Merem vallani.

    Egy kacagás és egy kinyújtott kéz…
    baráti gesztusod lásd, fölemel!
    Mindent remélni ismét oly merész,
    de barátságod új hitre nevel.

    Forrás: Lélektől lélekig