Fekete gallyon jégburok,
tündér-üveg, nem földi.
Jégburkos dió a kavics,
nem érdemes feltörni.
Öreg, fázós nagymamák,
tudom én, nektek jó a hit.
Én is jártam istenért,
de az az isten nem hevít.
Vad vagyok és nyers vagyok,
bolond angyal, kegyetlen.
Öregasszonyt ellökök,
s lába elé lefekszem.
Nyár, ha igéz messziről:
ideér, jönni kell neki.
Minden kabátot szögre tétet,
szívemet bizsergeti.
Én a hittel ráérek:
nyekergő cipőm hóban jár.
Halál minden lépésem:
éppúgy lehetne rózsaszál.
Forrás: Kedvesch versek
