https://verskucko.com

Címke: szépség

  • Algernon Charles Swinburne: BALLADA ÁLOMHONRÓL

    Elrejtem a szívem rózsasziromban
    Távol a naptól, kert közepén
    Hó puha ágyban, lágy nyugalomban
    Rózsa alá rejtem szívem én.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Áprily Lajos: A márványunk meséje

    Egy bősz villám-ököl lezúzta.
    Kövirózsás, szeles, derült
    magasságból patakmederbe,
    iszap-gödörbe úgy került.

    Kövirózsák közt ezer évig
    megváltó mesterkézre várt,
    hogy egy világnak megmutassa
    a benne alvó ideált.

    Iszapsírból durván kivette
    egyszer nehány paraszt-tenyér,
    s otromba épületkövekkel
    elvitte egy zörgő szekér.

    És lépcső-alja lett belőle
    a gazdasági udvaron,
    goromba lábbal megtapossa
    tudatlan ember és barom.

    Béres-bakancs döngő zajára
    remegve fölneszel, vigyáz,
    vörös fénye tompán kicsillan
    a napsugárban: “Pheidias?…”

    …Idő-ciklon száguld felettünk,
    rom lesz a lépcső, rom a ház.
    Romok között a holdsugárban
    hideg halálszél harsonáz.

    S a szél reáhord szemfedőül
    sötét földet, sötét mohát –
    s a szépség ismeretlen arca
    vég nélkül álmodik tovább.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Somlyó Zoltán: HALOTT SZÓK HONA

    Vágyaim ma nagy, karcsú jegenyék,
    valami keshedt, görbe árokparton,
    amire méla álmot vet az alkony.

    Vágyaim ma szép esti szigetek,
    valahol lent, a szőke jónvidéken,
    hol hárfapengés az égen.

    Vágyaim ma a tiszta mosolyok,
    fáradt virágok álmos illatsúlya,
    mely nyújtózkodva kiliheg az útra.

    A vágyaim ma lábad alá kúsznak,
    hogy elvigyenek: hol a szók fehérek
    s halottan szépek. Hova én el nem érek…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Nagy László: Ó, csodálatos jégvirág

    Ó, csodálatos jégvirág,
    táncolva megdermedt leány,
    fátyolos, csipke-kombinés,
    napvilágomnak ablakán.

    Csillag-kripta a két szeme,
    kialudtak a csillagok,
    lángudvarukba éjjelre
    meghíva nem ballaghatok.

    Ó, csodálatos jégvirág,
    mi lesz így velem s teveled?
    Ha rádlehelek: tovatűnsz,
    ha megbűvölsz: megdermedek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sík Sándor: Téli áhitat

    Csendesen, botfülű vonat!
    A szakrális lepel alatt
    Piheg a téli Balaton.
    Fehér áhitattal köszöntsük,
    Mint a csilingelő ezüst kösöntyűk
    A felnyújtott jegenyegallyakon.

    Csak ez, csak ez van, – nincs se vér, se bomba,
    Nincs katakomba,
    Csak a szépség van, ez a hófehér.
    Vonat, egy percre tűrtőztesd a lángod,
    Hadd sírok el egy sajgó Miatyánkot
    A szépséggyilkos emberért!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szemán Ferenc: Szép az

    Szép az, amit szeretni lehet. Ami megérinti lelkünket.
    Ami gondolatokat ébreszt. Megfog és felemel.
    Minden szép, ami úgy emberi, hogy közben nincs benne ártó szándék. Hat, de nem telepedik ránk. Irányt mutat, ám nem kényszerít. Megmosolyogtat, megnevettet, de nem tesz köznevetség tárgyává senkit.
    S miért szép? Mert örömöt ad, nyugalmat sugároz, vagy éppen felajz, munkára, jó cselekedetekre ösztönöz.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Robert Graves: Szerelem a kietlenségben

    Holló suhant a bérc előtt,
    s egy eltévedt póling nyögött
    verdesve láthatatlanul.
    A csúcsokon hó vékonyul;
    s a vízválasztó síkon át
    nem lelni búza, juh nyomát,
    kipergett mag a kőrakás,
    és pásztorkürt a károgás,
    míg gyér hangját s mohát legelve
    egy felhőnyáj bitangol erre.
    S az Északi Szél: láttam őt:
    ruhádnak kéjjel nekidőlt,
    hogy tested báját bronzba öntse,
    s zárt arcodról zúdult a földre;
    s többé nem hús-vérként ziháltál,
    márvány röptödbe fagyva álltál.
    Ó szárnyatlan Szárny, férfiálom,
    ki volt szebb nálad a világon?

    Forrás: Magyarul Bábelben (fordította: Orbán Ottó)

  • Reményik Sándor: Gyopár

    Azt mondta valaki:
    A Korongyoson gyopár is terem.
    Azóta vágyaimnak netovábbja
    A Korongyos-tető.

    Róla álmodom nappal-éjjel,
    S a pici fehér csillagokról,
    Mik szikráznak a vad kövek között.
    Mert úgy lehet:
    Egy hullócsillag szállt alá oda,
    Épp a Korongyos tetejére.

    Honnan indult: ki tudja azt?
    Talán egy nagyváros felett
    Látta útrakelni egy ifjú pár,
    Sikoltó ívét elkísérték szemmel,
    Míg legörbült a sötét horizontra.
    Találgatták: vajon hol nyugszik meg?

    Hát ide hullt.
    Ide, a Korongyos-tetőre.
    Ezer darabra hullott széjjel,
    De üdvösségét megtalálta.
    S minden kis része csillagalakú lett:
    Így született a havasi gyopár.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Reviczky Gyula: Őszi rózsa

    Őszi rózsa, őszi rózsa!
    Vetkezik a rét, a róna.
    S neked most van születésed.
    Szomorúság látni téged.

    Őszi rózsa, őszi rózsa!
    Nem lesz eztán pásztoróra.
    Haldoklik a fény, a lepke.
    Ködben, árnyban ki szeretne!

    Őszi rózsa, őszi rózsa!
    Hajlik az év hervadóra.
    Te is elhullsz, de a nélkül,
    Hogy részed lett vón’ a fénybül.

    Forrás: Magyarul Bábelben

  • Kiss Judit Ágnes: Ronda capriccioso

    „a belülről szép nőket ki kéne fordítani”

    1

    csúnyának lenni áldás,
    igazi életmódváltás.
    nem törődsz elegáns sminkkel
    tűsarkú lábbelikkel,
    nem akar miattad senki
    zokogva Dunának menni,
    mert nem a melled a kellem,
    hódíthat benned a szellem.
    s amikor hazamégy este,
    vágyódhatsz egy férfitestre,
    ne legyen szőrös, csak éppen,
    izmos mindenféleképpen,
    akinek – bárki mond bármit –
    a lélek szépsége számít.

    2

    a harmadik miatta megkísérelt
    öngyilkosság után
    az asztalra borulva zokogott
    (az első kettőt még
    viselte emelt fejjel)

    “nem tettem semmit!”
    a szeme duzzadt volt,
    orra vörös,
    lilás ösvénnyé táguló hajszálerekkel.
    “miért vagyok szép?”
    (a Korányi Kórház krízisosztályán
    már előre köszöntek neki az ápolók.)
    “szétvagdosom az arcom,
    hogy ne szeressen belém többet senki!”

    a hetedik miatta megkísérelt
    öngyilkosság után
    bánni kezdtem, hogy kicsavartam
    kezéből a borotvapengét.

    3

    a ronda nő klasszul kefél,
    mert attól mind rettegve fél:
    ez az utolsó alkalom,
    hogy hozzá ér az alkarom.

    a ronda nő hálás darab,
    szájába vesz, és nem harap,
    s ha bántja szépérzékemet,
    iszom egy sört vagy másfelet.

    a ronda nő alázatos,
    kivált szaros gatyát ha mos,
    lehetek tottyos, vén fater,
    a ronda nő sosem hagy el.

    4

    szép vagy mondták hazudsz bitang
    gondoltam s azt anyáddal szórakozz

    szép vagy mondják s azt gondolom
    ne higgy sose egy férfinak
    ha épp erekciója van

    szép vagy mondják majd és mosolygok
    pár megmaradt fogammal boldogan

    5

    ha Ön termékünket naponta kétszer,
    akkor az Ön hája nem fog
    hurkákba gyűrődve rábuggyanni
    az Ön farmernadrágjára.

    ha Ön termékünket naponta kétszer,
    akkor a könnyek nem fognak
    árkot vájni a két arcába,
    mint a folyó a martjába, csuhajja!

    ha Ön termékünket naponta kétszer,
    csak itt csak most csak ennyiért
    akkor Önbe bele fog törni
    az idő vasfoga.

    6

    tarka cukormáz, csontig mállik az arc,
    sem a szép sem a rút nem elégíti ki
    a halál fene étvágyát
    csak a csont, csak a csontváz, az marad ép,
    üreges szemmel néz régi fotókat.

    Forrás: Magyarul Bábelben