Ó, csodálatos jégvirág,
táncolva megdermedt leány,
fátyolos, csipke-kombinés,
napvilágomnak ablakán.
Csillag-kripta a két szeme,
kialudtak a csillagok,
lángudvarukba éjjelre
meghíva nem ballaghatok.
Ó, csodálatos jégvirág,
mi lesz így velem s teveled?
Ha rádlehelek: tovatűnsz,
ha megbűvölsz: megdermedek.
Forrás: Lélektől lélekig
Csendesen, botfülű vonat!
A szakrális lepel alatt
Piheg a téli Balaton.
Fehér áhitattal köszöntsük,
Mint a csilingelő ezüst kösöntyűk
A felnyújtott jegenyegallyakon.
Csak ez, csak ez van, – nincs se vér, se bomba,
Nincs katakomba,
Csak a szépség van, ez a hófehér.
Vonat, egy percre tűrtőztesd a lángod,
Hadd sírok el egy sajgó Miatyánkot
A szépséggyilkos emberért!
Forrás: Lélektől lélekig
Szép az, amit szeretni lehet. Ami megérinti lelkünket.
Ami gondolatokat ébreszt. Megfog és felemel.
Minden szép, ami úgy emberi, hogy közben nincs benne ártó szándék. Hat, de nem telepedik ránk. Irányt mutat, ám nem kényszerít. Megmosolyogtat, megnevettet, de nem tesz köznevetség tárgyává senkit.
S miért szép? Mert örömöt ad, nyugalmat sugároz, vagy éppen felajz, munkára, jó cselekedetekre ösztönöz.
Forrás: Lélektől lélekig
Holló suhant a bérc előtt,
s egy eltévedt póling nyögött
verdesve láthatatlanul.
A csúcsokon hó vékonyul;
s a vízválasztó síkon át
nem lelni búza, juh nyomát,
kipergett mag a kőrakás,
és pásztorkürt a károgás,
míg gyér hangját s mohát legelve
egy felhőnyáj bitangol erre.
S az Északi Szél: láttam őt:
ruhádnak kéjjel nekidőlt,
hogy tested báját bronzba öntse,
s zárt arcodról zúdult a földre;
s többé nem hús-vérként ziháltál,
márvány röptödbe fagyva álltál.
Ó szárnyatlan Szárny, férfiálom,
ki volt szebb nálad a világon?
Forrás: Magyarul Bábelben (fordította: Orbán Ottó)
Azt mondta valaki:
A Korongyoson gyopár is terem.
Azóta vágyaimnak netovábbja
A Korongyos-tető.
Róla álmodom nappal-éjjel,
S a pici fehér csillagokról,
Mik szikráznak a vad kövek között.
Mert úgy lehet:
Egy hullócsillag szállt alá oda,
Épp a Korongyos tetejére.
Honnan indult: ki tudja azt?
Talán egy nagyváros felett
Látta útrakelni egy ifjú pár,
Sikoltó ívét elkísérték szemmel,
Míg legörbült a sötét horizontra.
Találgatták: vajon hol nyugszik meg?
Hát ide hullt.
Ide, a Korongyos-tetőre.
Ezer darabra hullott széjjel,
De üdvösségét megtalálta.
S minden kis része csillagalakú lett:
Így született a havasi gyopár.
Forrás: Lélektől lélekig
Őszi rózsa, őszi rózsa!
Vetkezik a rét, a róna.
S neked most van születésed.
Szomorúság látni téged.
Őszi rózsa, őszi rózsa!
Nem lesz eztán pásztoróra.
Haldoklik a fény, a lepke.
Ködben, árnyban ki szeretne!
Őszi rózsa, őszi rózsa!
Hajlik az év hervadóra.
Te is elhullsz, de a nélkül,
Hogy részed lett vón’ a fénybül.
Forrás: Magyarul Bábelben
„a belülről szép nőket ki kéne fordítani”
1
csúnyának lenni áldás,
igazi életmódváltás.
nem törődsz elegáns sminkkel
tűsarkú lábbelikkel,
nem akar miattad senki
zokogva Dunának menni,
mert nem a melled a kellem,
hódíthat benned a szellem.
s amikor hazamégy este,
vágyódhatsz egy férfitestre,
ne legyen szőrös, csak éppen,
izmos mindenféleképpen,
akinek – bárki mond bármit –
a lélek szépsége számít.
2
a harmadik miatta megkísérelt
öngyilkosság után
az asztalra borulva zokogott
(az első kettőt még
viselte emelt fejjel)
“nem tettem semmit!”
a szeme duzzadt volt,
orra vörös,
lilás ösvénnyé táguló hajszálerekkel.
“miért vagyok szép?”
(a Korányi Kórház krízisosztályán
már előre köszöntek neki az ápolók.)
“szétvagdosom az arcom,
hogy ne szeressen belém többet senki!”
a hetedik miatta megkísérelt
öngyilkosság után
bánni kezdtem, hogy kicsavartam
kezéből a borotvapengét.
3
a ronda nő klasszul kefél,
mert attól mind rettegve fél:
ez az utolsó alkalom,
hogy hozzá ér az alkarom.
a ronda nő hálás darab,
szájába vesz, és nem harap,
s ha bántja szépérzékemet,
iszom egy sört vagy másfelet.
a ronda nő alázatos,
kivált szaros gatyát ha mos,
lehetek tottyos, vén fater,
a ronda nő sosem hagy el.
4
szép vagy mondták hazudsz bitang
gondoltam s azt anyáddal szórakozz
szép vagy mondják s azt gondolom
ne higgy sose egy férfinak
ha épp erekciója van
szép vagy mondják majd és mosolygok
pár megmaradt fogammal boldogan
5
ha Ön termékünket naponta kétszer,
akkor az Ön hája nem fog
hurkákba gyűrődve rábuggyanni
az Ön farmernadrágjára.
ha Ön termékünket naponta kétszer,
akkor a könnyek nem fognak
árkot vájni a két arcába,
mint a folyó a martjába, csuhajja!
ha Ön termékünket naponta kétszer,
csak itt csak most csak ennyiért
akkor Önbe bele fog törni
az idő vasfoga.
6
tarka cukormáz, csontig mállik az arc,
sem a szép sem a rút nem elégíti ki
a halál fene étvágyát
csak a csont, csak a csontváz, az marad ép,
üreges szemmel néz régi fotókat.
Forrás: Magyarul Bábelben
titkok-titka, te,
nem vonásaid szépek:
arcod gyönyörű
Forrás: Lélektől lélekig
Langyos szél jár a palota-kerten át,
A bokrok közt jószagú fuvalom lebben.
A teraszon, hanyagul hátradőlve
Jólléte színes selyemvánkosain
Pihen a császár dús lakoma után. –
Előtte táncol Si Chy… ragyogva, mint a csillag,
Tündöklőn, mint a Szépség. Illan, lebeg,
És mosolyog… mosolyog csudálatosan,
A szívig-fáj, hogy repked kis rózsalába;
Gyengéd csipői ringatják a vágyat,
Szép keble kél-hull, mint jószagú tengerár.
Így illan, lebben, – míg édes bágyadás
Önti el forró, halovány tagjait.
Hulló virágként hull lágy lépte már, –
És elomlik epedőn a Királyi
Nyugvóhely jade-párkányára dőlve,
Odakúszik, felkönyököl és vár…
A szűzi Si Chy… epedve dől oda…
Kaffka Margit fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
Ahogy repül az élet, évről évre,
egyre kevésbé tudom, mi a szép,
egyre kevésbé értem magamat,
hogy régen csak bizonyos arcokat
hittem annak, csak ilyen vagy olyan
szemet, szájat; mintha nem is magam
ítéltem volna, hanem más, aki
értelmetlenül válogatta ki
a vonzót s rútat, s megszegényített.
Aztán elhagytam a törvényeket
s most türelmesebb, gazdagabb vagyok:
előre látom a pillanatot,
mely olt vagy gyújt, s a lelket, jellemet,
a belső formát. Milliméterek
összhangja szabta, ki tessék, ki nem?
Ma sok egyéb is; és a szerelem,
ahogy tanít idő s tapasztalat,
egyre szebb lesz és titokzatosabb.
Forrás: Lélektől lélekig
