https://verskucko.com

Címke: Szerelem

  • Guillaume Apollinaire: Szemeden

    Szemeden e tengerszemen
    Alámerül szegény szívem
    S a szerelem
    S téboly vizében oldja bent szét
    A Bánat és az Emlék

    (Somlyó György fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Harcos Katalin: Ha szeretnél

    Mióta írtál, mindig veled vagyok,
    mosolygós arcod a képről rám nevet,
    álmomban ajkadra lágy csókot lopok
    és szemem őrzi meleg tekinteted.
    Mióta írtál, ébren is álmodom.
    Tenyeremben fognám drága kezed…
    Ha szeretnél… mindig újra gondolom,
    mint viszonoznám forrón a szerelmed.

    Ha szeretnél… szívem lázasan dobog…
    karomba vennélek, mint csöpp gyermeket,
    úgy ölelnélek, hogy légy nagyon boldog,
    ha hagynád, hogy igazán szeresselek.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Weöres Sándor: Hindu dal

    Add el nekem a szemedet:
    adok türkiszt helyette.
    Vigyáz rád, mint nyugalmas ég
    a táncoló füvekre.

    Add el nekem az ajkadat:
    rubint kínálok érte.
    Őrködni fog, mint vad tövis
    a gyönge sarju-rétre.

    Add el nekem a fogadat:
    gyöngysort nyújtok cserébe.
    Ügyelni fog rád, mint az árny
    a vándor napsütésre.

    Add el nekem a szívedet:
    legyen tiéd a kertem.
    Lombjával csókol, hogy soha
    ne vágyj elhagyni engem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Fodor Ákos: Vakvágta

    Addig kerestelek,
    míg meg nem találtál
    — s hogy ez megeshetett,
    úgy érzem: becsesebb
    életnél, halálnál.

    Mindaddig vártalak,
    míg el nem értelek
    s a Pontnyi Pillanat
    támasz-pontunk marad,
    hol nincs enyém-tied.

    Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet;
    naponta föl lehet zuhanni a csúcsra!
    Az ember, úgy látszik, avégre termett,
    hogy mit elért: keresse újra s újra…
    Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen,
    meg-megmértük végre: mekkora lehet a Kék Végtelen!

    — S e győztesen, s e vesztesen,
    félálomban suttogjuk: igen.
    Álmunk mély és teljes legyen.
    S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem:
    ébredj velem,
    Jobbik Felem,
    ÉBREDJ VELEM!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Csorba Győző: Neked

    Ez már nem szerelem többé, nem két ember
    kötése, keringő tánca egymás ellen,
    kemény harc, ölbeli elnyugvás cseréje
    s változó viszonylat: tőle vagy feléje.

    Magány és párosság itt üres szavak csak,
    itt már az érzékek csak befele hatnak,
    egymást ha kívánjuk látni: elégséges
    állítani tükröt a magunk szeméhez.

    Aki rádnéz, rajtad engem is fölismer,
    s érzékeljük egymást érzékszerveinkben.
    Kettőnkkel lehet csak dolga a halálnak:
    egyőnkre se támad, egyőnkre ha támad.

    Ellened hibázom? Magam ellen vétek!
    Így tekintsd, ha olykor félre-útra lépek.
    S aki magát rontja, pusztul igazán csak,
    s a fő-fő lázadó maga ellen lázad. —

    Ez már nem szerelem: sors ez, születetté,
    aki kettős vágyból válik maga-eggyé,
    aki kettőt hordoz, s őket ha nem őrzi,
    mindenképp a saját bajait tetézi.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Őri István: Boldogság

    Mi van a csillagokon túl
    tudod-e, Kedvesem?

    Szeretnél elmenni oda
    s elbújni szerelmesen?

    Csak szólj, elviszlek, hova akarod,
    mert erőm s hatalmam végtelen,
    hiszen itt vagy, s én boldog vagyok!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Komáromi János: …a neveddel alszom el

    amikor fáradt utam
    Napot kísérve véget ér
    párnámba rejtem
    elgyötört arcomat
    karjaim a semmit ölelik
    csendben ringatom el
    árva magamat és
    …a neveddel alszom el

    üres utcákon bolyonganak
    elárvult érzéseim
    minden kapu zárva
    hiába dörömböl
    magára maradt szívem
    csak a kongó visszhang
    felel és végül
    …a neveddel alszom el

    havas hegycsúcsokon
    gyönyörű szikrák csillannak
    a fény hideg táncot jár
    mindent elborít
    a hófehér magány
    épp ilyen üres a szobám
    ahol egyedül kuporgok és
    …a neveddel alszom el

    zárt szemhéjak mögött
    a csend ül ünnepet
    szivárvány-köröket ír
    a sötétbe az álom
    nappali szavaim az imént
    itt zsongtak még
    de most egyiket sem találom és
    …a neveddel alszom el

    csodás képek billennek át
    az érzékelés peremén
    még éber létem dobog bennem
    való világom még fogva tart
    de enged már a rációból font kötél
    oszlik már a lehet, a nem lehet
    tudatom függ egy pókhálófonálon és
    …a neveddel alszom el

    az éjszaka tengere ringat,
    ölel, átkarol, hajamba túr
    fülembe súgja
    lágyan csobbanó vágy-dalát
    csókokat küldenek álmaim
    már messze visznek nyugtalan útjaim
    még hangtalan motyogok és
    …a neveddel alszom el

    hányszor lesz még, hogy
    furcsa-holdas éjszakán
    ajkamon sóvár szavak fakadnak
    sóhajaim nekiütődnek a falaknak
    és a takaró alatt vacogó testtel
    önmagamba görbült szeretettel
    magányos éjjel, helyetted
    …a neveddel alszom el

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Muhammad ibn Hazm al-Andaluszi: Szerelmes versek

    Ismerősöm a tél derét
    vizsgálta halántékomon
    s megkérdezett: — „Hány éves vagy?”
    Mire én: — „Életem nem volt
    sokkal több mint egy pillanat.
    Ez jól átgondolt válaszom.”
    — „Hogy-hogy?” — szólt ő. — „Nem értelek.
    Magyarázd meg e keserű
    szokatlan információt.”
    — „Nagyon szerettem egy leány” —
    mondtam —, „s egy őszi délután
    arcon csókoltam hirtelen.
    Ahányszor visszagondolok
    a csókra, azt érzem, hogy e
    kis, gyors csók volt az életem.”

    Forrás: Lélektől lélekig — Faludy György fordítása

  • Kassák Lajos: Veled vagyok

    Előtted megyek
    te én előttem
    a koranap aranylánca
    csilingel kezemen.

    Hová mégy — kérdezem
    feleled — nem tudom.

    Siettetném lépteim
    de te jobban sietsz.

    Előtted én
    te én előttem.

    Egy kapu előtt mégis megállunk.

    Megcsókollak
    te nekem adsz csókot
    aztán elindulsz szótlanul
    és magaddal viszed életem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Őri István: Rodrigo: Concierto de Aranjuez – Adagio

    Én most elmegyek
    mert időm lejárt
    ne tarts vissza
    kedvesem
    mert veled maradnom
    nem lehet
    mennem kell
    bármennyire fáj
    utamon
    vissza nem fordulhatok
    hogy lássalak
    s te is láss megint…
    nem térhetek vissza hozzád
    nem repülhetek karjaidba
    mint régen annyiszor
    s te sem szaladhatsz felém

    hogy felkapjál
    mint a forró parti szél
    a könnyű homokot
    s visszavigyél oda
    hol boldogság lakoz
    nem nyújthatom kezem
    hogy erősen fogj
    s ne adj oda senkinek…
    elmegyek
    mert mennem kell
    kedvesem
    ne szólj
    ne nézz
    ne mozdulj
    mert meghalok
    s velem te is…
    elmegyek
    mert időm lejárt
    s amíg a távolba lépkedek
    integess felém
    zengjél búcsú-éneket
    mert elmegyek
    s többé vissza nem jöhetek

    hozzád
    ide…
    nézd, már hív az út
    lidércek tánca bíztatóan int
    ígérnek csalfa szépet
    (téged)
    csak menjek már
    — ó, a hangjuk hogy éget!
    védjél meg, kedvesem
    ne engedj közéjük
    szerelmesem
    mert félek
    tőlük
    magamtól
    félek… —
    lidércek tánca
    megbűvöl
    mint szerelmed egykor
    s most
    de ők erősebbek
    nálunk
    a világnál
    Istennél
    erősebbek
    hát mennem kell
    s te nem jöhetsz velem
    kedvesem…
    most — nem
    de
    ha majd az árnyak elnyelnek teljesen
    s szíved már nem érez semmit sem
    ha hiába nyúlsz felém
    s már csak emlék leszek
    lelked rejtekén
    ha letelt a te időd is
    kedvesem
    jer vissza ide
    hol most a búcsú helye van

    s indulj utánam
    gyorsan
    erővel
    szívvel
    szerelemmel
    mert elérsz!…
    várok rád
    kedvesem
    szerelmesem
    életem
    várok rád örökké
    mert ahova én megyek
    az élet ott örök
    s a szerelem is…
    indulj el akkor, ne késlekedj
    lépj át az árnyakon
    repülj világokon át
    selyem szárnyakon
    s meglásd
    Fényt találsz
    hova érkezel
    s engem
    szerelmemet
    Életet
    hol a kettő egybe lett
    akkor
    örökké…

    számold a perceket
    kedvesem
    számold szíved hangjait
    s ha kitelt a bűvös mennyiség
    ha azt hallod
    mélyről
    messziről:
    „ne tovább, itt már elég!”

    akkor
    lépj az útra

    kövesd lábam nyomát
    s ha őket csókkal illeted
    — tudom, majd ezt teszed —

    látni fogsz engem is
    és az utat
    mi hozzám elvezet
    s ha lábaim nyomát
    könnyeiddel töltöd meg
    abból tiszta forrás fakad
    mi táplálni fog
    míg járod utadat
    felém
    nem kell erő
    nem lesz küzdelem
    nem lassít kétség, félelem
    mert fényes lesz az út
    puha
    meleg
    egyenes
    — mint én —
    felém
    mikor most elmegyek
    egy-egy kis Fény-magot
    utamon elvetek
    mik fákká nőnek fel
    hogy utadon ne tévedj el
    amikor elindulsz
    felém
    arcod ragyogni fog
    a kisarjadt gyémánt-csillagok
    mesélnek neked szépeket
    rólam
    s ha kérded őket
    mindegyik felel
    mert erre jártam
    egyszer, régen
    — mennem kellett
    mert elraboltak
    mint a mesékben
    ugye, emlékszel
    kedvesem? —
    és táncolni is fognak
    a csillagok
    és szemük boldogan ragyog
    — majd meglátod, kedvesem —
    mert ők már tudják
    hol vagyok
    s hamarosan te is megtudod —
    ahol a Fény a legnagyobb
    ott vagyok
    s ott leszel te is hamar
    csak ne térj le az útról
    s kérdezd őket
    mindegyik boldogan felel
    s válaszuk édes lesz neked

    mert szavaik remény — felém
    s szíved könnyű dalt énekel:
    „enyém… enyém…”

    indulj
    kedvesem
    várlak
    szerelmesem
    életem…

    Forrás: YouTube – megadott videó alapján