https://verskucko.com

Címke: Szerelem

  • Fodor Ákos: ARCKÉPCSARNOK

    Van egy arc,
    amit csak önmagunkat elképzelve látunk

    • lehet, hogy ez az igazi.
      És van annyi arcunk,
      ahányan csak ránknéznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,
      hogy ezekben akad néhány közös vonás
    • lehet. Akkor ez a valóság.
      Van egy,
      amit tükörbe nézve látunk: villám-
      gyorsan alakuló, képlékeny látvány: múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék
    • efölött húnyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.
      És van,
      van arc, amit csak az lát, aki szeret,
      akit szeretünk. Ez a legszebb,
      a legmulandóbb. A legérvényesebb.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • József Attila: Lányszépség dícsérete

    Dícsérlek hát, mig minden erőm itthagy:
    A férfiból kiszakadt gondolat vagy,
    Hallgatsz, de szól a trombiták szava
    S ledől az elzárt Jerichó fala.

    Remek városok, puszták és az ég is –
    Körülötted van minden s azért mégis
    Csak téged lát meg, téged, aki lát.
    Éretted volt csak eddig a világ…

    Eh, ostoba, nem igy, de lelkesebben,
    Mint tűzimádónak vak rengetegben
    Áldó hozsánna zengne ajkirul,
    Ha körülötte az erdő kigyul!…

    Csak vergődés a méltó hódolat: ha
    Egy kőre lépsz, az fájdalmunk darabja.
    S hogy befejezzem a dicséretet,
    Szedjenek nagybetűből TÉGEDET!!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Sík Sándor: A várakozó

    Egy ablakban, egyedül, árván,
    Egyvalakire várván,
    Úgy-e hogy álltál már te is!

    Szemedet egy pontra szegezvén,
    Oda, hol kanyarul az ösvény,
    Úgy-e hogy néztél már te is!

    Messzebb e pontnál, egyetlennél,
    Akárha mágnes rabja lennél,
    Úgy-e hogy akkor nem néztél te sem!

    S ha ilyenkor valaki rádszólt,
    Csak nézted, mint egy megvarázsolt,
    De nem láttad te sem!

    S ha úgy esnék, hogy sohasem,
    Hogy szűk lenne az élet is:
    Úgy-e, hogy nem adnád te sem,
    Hogy állnád, várnád akkor is!

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: Ki tudja

    Káprázat ez: a régi májusoknak
    Szűz orgonái nyílnak újra ki
    És mint a sírból a fehér halottak,
    Támadnak lelkem bágyadt vágyai.

    A férfi gordonkáján visszazendül
    A fiatalság fojtott dallama,
    Mint ahogy alvó kerteken keresztül
    Rügybontó május surran újra ma!

    Valaki újfent szólongatja párját,
    A dal a régi, fájó és örök,
    Vesztett örömök legszebb örömök!

    Ki tudja, milyen éjek éje vár ránk,
    De addig, sírok és romok felett
    Én énekelem az életemet!

    Forrás: Szeretem a verseket

  • Szergej Jeszenyin: Emlékdal

    Tennyeredbűl iszik vezetéken a ló,
    Nyárfák levelét veri vissza a tó.
    Kék kendőd nézem az ablakon át,
    Huzigálja a szél, hajad éj-fonatát.

    Habos áradaton, csupa csillag a táj
    Úgy kell puha szádrúl a csók, noha fáj.
    Lelocsolsz, hamisan mosolyogva reám,
    Csilingel a zabla, lovad tovaszáll.

    A napok guzsalyán fonalat fon időnk,
    Temetőbe kísérnek az ablak előtt.
    Tömjén szagú gyász, sirató dal eseng,
    Rémlik, leeső patkók zaja cseng.

    Rab Zsuzsa fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Anna Ahmatova: Ház a hóban

    Bolyongunk egyre, kéz a kézben,
    nem tudunk elszakadni még.
    Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem.
    Sötétedik az esti ég.

    Hallgatunk, templomba betérve,
    keresztelőt, nászéneket.
    És nem nézünk egymás szemébe…
    Velünk minden másképp esett.

    Aztán a havas temető vonz.
    Ülünk. Könnyűl lélegzetünk…
    Egy házikót a hóba rajzolsz. –
    Abban mindig együtt leszünk.

    (Fordította: Rab Zsuzsa)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Rochy György: Vad szerelem

    Ajkaim közt az érzéseim,
    Számban a vihart keltő szavak,
    agyamban őrült lázadás,
    ráncaimban az indulat.

    Szememben a lángoló vadság,
    ujjaim közt élet és halál,
    vállamon nyugvó bánatok,
    szívemben egy reneszánsz bál.

    De minden gondolat és érzés,
    minden ősi vágy és akarat,
    eltűnik majd, ha éjszaka
    testem a testedre tapad.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Theodor Storm: Este

    Sűrűbb illat miért száll a violából éjszaka?
    Égő ajkad pirosabban miért lángol éjszaka?
    Miért ébred szívemben a vágyakozás mély szava,
    ezt az égő piros ajkat megcsókolni éjszaka?

    (Vas István fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Juhász Gyula: Nénia

    Könyvekre hajtom le fejem,
    Mint fáradt vándor sírhalomra;
    Könyvek, ti bölcs és végtelen
    Sírok, nem adtok már nekem
    Vigasztalást a végtelen napokra.

    Élet mély szomja égeti
    Pusztába lankadt szívemet
    És messzetűnő évei,
    Mint bús echók, úgy zengetik
    Feléje a hiú reményeket.

    S míg sorsom altatót susog
    S hagyom éjét leszállani,
    A ködben rátok gondolok,
    Tündöklő jóni oszlopok
    És Annának tündöklő vállai!

    Forrás: internet

  • Hajnal Anna: Várlak, várlak hű barát…

    Én tovább már nem bírom,
    túl nehéz lettem magamnak,
    mézem felgyűlt éven át,
    megáldottak ős hatalmak.
    Szétfeszít, szívemnek telje,
    Élet, hívtál, itt vagyok
    s leborulni kényszerítnek
    sziromlágy alázatok.

    Vegyétek szerelmemet
    mind kik éltek s élni fognak,
    szétáradni vágy szívem
    ital lennék szomjazóknak.
    Erőimtől élednétek,
    jertek, hadd szeresselek!
    ezernedvű televénnyel
    várok szomjas gyökeret.

    Teljességem kinek kell?
    nem hinni mohó szívemnek,
    várlak, várlak hű barát
    könnyítője terheimnek.
    Ennyi erő már halálos,
    csordult, érett hasztalan,
    mégis csendes hullásomban
    ezer tavasz magja van.

    Forrás: Lélektől lélekig