Tennyeredbűl iszik vezetéken a ló,
Nyárfák levelét veri vissza a tó.
Kék kendőd nézem az ablakon át,
Huzigálja a szél, hajad éj-fonatát.
Habos áradaton, csupa csillag a táj
Úgy kell puha szádrúl a csók, noha fáj.
Lelocsolsz, hamisan mosolyogva reám,
Csilingel a zabla, lovad tovaszáll.
A napok guzsalyán fonalat fon időnk,
Temetőbe kísérnek az ablak előtt.
Tömjén szagú gyász, sirató dal eseng,
Rémlik, leeső patkók zaja cseng.
Rab Zsuzsa fordítása
Forrás: Lélektől lélekig
