https://verskucko.com

Címke: Szerelem

  • Ady Endre: Áldásadás a vonaton

    A tengerbe most hanyatlik a Nap,
    Most fut leggyorsabban a vonatunk,
    Most jön a legtöbb, nagy emlékezés:
    Megáldalak.

    »Áldjon meg az Isten
    Minden jóságodért,
    Sok hallgatásodért
    És gonoszságodért.

    Sok rossz, bántó szódért
    Áldassál melegen,
    Sok hidegségedért
    Hevülj a szívemen,

    Úgy is vége most már,
    Úgy is ezer bajom,
    Oktalanság árán
    Kész a ravatalom.

    Hát én megáldalak,
    De amíg áldalak,
    Csókolj, de ne nagyon.

    Áldva, csöndben, békén,
    Emlékkel és csókkal
    Akarlak elhagyni,
    Meleg után fagyni,
    Egyedül maradni,
    Egyedül érezni,
    Egyedül meghalni,
    Áldjon meg az Isten.«

    A tengerbe most hanyatlik a Nap,
    Most fut leggyorsabban a vonatunk,
    Most jön a legtöbb, nagy emlékezés:
    Megáldalak.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Nem adom vissza

    Visszaadok én mindent,
    Ha visszaadni lehet,
    De nem adom vissza
    A szemed.

    Belőlem fognak nézni
    Téged és egy kék tavat
    S mit e földön nézni
    Még szabad.

    Visszaadok én mindent,
    Ha visszaadni lehet,
    De nem adom vissza
    A szemed.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Így szaladsz karjaimba

    Két szegény karomat kinyújtom
    Száz mértföldre. Hat éve
    Már, hogy először elért
    S meghalnék, ha most,
    Először, el nem érne.

    Megint megvertek, kirúgtak,
    Megint nem vagyok senki,
    Megint fogd meg a kezem,
    Hívj, akarj megint
    Másoktól elszeretni.

    Karjaimhoz nincs joga másnak,
    Űzhetnek bajba, kínba
    S áldottak, kik ezt teszik,
    Mert te, asszonyom,
    Így szaladsz karjaimba.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Elfogyni az ölelésben

    Szájon, mellen, karban, kézben,
    Csókban tapadva, átkosan
    Elfogyni az ölelésben:
    Ezt akarom.

    Epében, könnyben és mézben,
    Halálosan, tudatosan
    Elfogyni az ölelésben:
    Ezt akarom.

    Ilyen nagy, halk, lelki vészben
    Legyek majd csontváz, víg halott.
    Elfogyni az ölelésben:
    Ezt akarom.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Híven sohase szerettem

    Csókjaimat szedtem, vettem,
    Híven sohase szerettem.
    Ha esküdtem s majd meghaltam:
    Legjobb asszonyom megcsaltam.

    Ha akartam, ha ígértem,
    Gonosz voltam tervben, vérben.
    Ha öleltem, ha csókoltam,
    Borús komédiás voltam.

    Ha gondoltam a halálra,
    Csalfán tettem, állva, várva.
    Ha valakinek esküdtem,
    Esküszóból mit se hittem.

    Ha tébolyban elájultam,
    Új nőben ébredtem, újban.
    Ha od’adtam testem, lelkem,
    Kerestem és mit se leltem.

    Csókjaimat szedtem, vettem,
    Híven sohase szerettem.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: A lelkeddel hálni

    Mit sarjú-hajak csiklandozva fednek,
    Szeretném megcsókolni
    Két vakszemed, a halványt,
    Két kies völgyét a te szép fejednek.

    Szeretnék egyszer a lelkeddel hálni,
    Belopózni fejedbe,
    Szűz szeretnék maradni
    S valami újat lelni, kitalálni.

    Most én a Halál szárítóján lengek
    Tele gondolatokkal.
    Óh, talán testem sincs már.
    De test nélkül is vágyok és esengek.

    Csókosan s szűzen akarnék én válni
    A fejedet csókolván,
    Azt a két kies völgyet:
    Szeretnék egyszer a lelkeddel hálni.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Az asszony jussa

    Bíbor-vágyaiból a Múlt­nak
    Obeliszkként te megmaradtál:
    Mályva-színű, bús asszony-sírkő
    A síromnál.

    Tudom én, hogy magad őrzöd csak,
    Mikor az én síromat őrzöd,
    De a Halált s ami több nála,
    Megelőzöd.

    Ott fogsz pompázni tompa fénnyel
    S mikor síromhoz latrok jőnek,
    Hirdetni fogod szent, nagy jussát
    A volt nőnek.

    Hirdetni fogod: te akartad
    S mindent, mi történt, te akartál
    S hogy nálam is hatalmasabb vagy
    S a Halálnál.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Lédával a tavaszban

    Az ő testét s az enyémet is,
    Óh, tavasznak sokfajta nedve,
    Száguldjátok be vetekedve.

    Kicserélődve, fiatalon,
    Szomorú kedvvel, víg haraggal
    Legyünk mi két kárhozott angyal.

    Legyünk a Tavasz gyermekei,
    Kik arcukat vetik az Égnek,
    Kik nedvesek s mégis elégnek.

    Csönd legyen akkor az Ég alatt,
    Bomolva, szökve, válva rügybe
    Mi leszünk a Tavasznak üdve.

    Mi legyünk akkor az Ég alatt
    A legszebb két tavaszi jószág,
    Túlzás, betegség, de valóság.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: A Léda arany-szobra

    Csaló játékba sohse fognál,
    Aranyba öntve mosolyognál
    Az ágyam előtt.

    Két szemed két zöld gyémánt vóna,
    Két kebled két vad opál-rózsa
    S ajakad topáz.

    Arany-lényeddel sohse halnál,
    Ékes voltoddal sohse csalnál,
    Én rossz asszonyom.

    Hús-tested akármerre menne,
    Arany tested értem lihegne
    Mindig, örökig.

    S mikor az élet nagyon fájna,
    Két hűs csípőd lehűtné áldva
    Forró homlokom.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Bihar vezér földjén

    »Itt Bihar vezér lakott
    S nótáztak méla szüzek.
    Most daltalan ez a táj.
    Nem félsz, Lédám?« »Nem biz én.«

    »Éjfél van. Itt átkozott,
    Ki a sírokat töri.
    Én a sírokat töröm.
    Nem félsz, Lédám?« »Nem biz én.«

    »Ősöm keleti vitéz.
    Dalokat ölt Nyugaton.
    Serkentem a holtakat.
    Nem félsz, Lédám?« »Nem biz én.«

    »Te vagy a halott ara,
    Én a halott mátkafi.
    Ránkolvasnak a papok.
    Nem félsz, Lédám?« »Nem biz én.«

    »Jaj, be szépen süt a Hold.
    Leszünk-e mi pirosak
    S fölkelnek-e a dalok?
    Nem félsz, Lédám?« »Nem biz én.«

    »Itt Bihar vezér lakott.
    Bús, babonás ez a táj
    S tán holnap összeesünk.
    Nem félsz, Lédám?« »Nem biz én.«

    Forrás: MEK