https://verskucko.com

Címke: vágy

  • Hatos Márta: Elégve

    Egy halk sóhaj vágtat az éjen át,
    érinti ajkad telt vonalát…

    Erős karod ölel, nem enged el,
    A magány pirulva tűnik el.
    Ébren álmodjuk az élet álmát
    Lecsókoljuk rabságunk láncát.

    Szived riadtan, vadul ver, dobol,
    Forró testem véd, hozzád simul,
    Megszűnik idő, eltűnik a tér,
    Csalfa útra indul a remény.

    A tenger is csókol ha partot ér,
    Szoríts szorosan szived fölé.

    Karodba ájulva a fény kigyúl,
    Nesztelen omló sziklához simul,
    Ah, végtelen idők gyötrő Ura!
    Égő fényeden siklok tova,

    Belőled születek halok meg én,
    Efemer lángod egekig ér.
    Rejtve csobban szivünk, mig csókolunk
    Szilaj hullámon lovagolunk.

    Jelet hasítunk fekete égre,
    Izzón égve hullunk a mélybe.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Farkas István: Ne dobd el álmaid

    Mikor ágyadon fekve alszol éjszaka,
    eltitkolt vágyaid szép álmokká válva
    életre kelnek agyad, szíved mélyén.
    Így éled át, amit nagyon szeretnél.

    Felébredve indulsz ismét tovább futni,
    keservesen valahogy előrejutni
    a szürke napok mókuskerekében,
    és álmod eltűnik a feledésben.

    S ha korlátaid közé bezárva
    úgy érzed, mindennek vége számodra,
    idézd fel újra legszebb álmaid,
    engedd feltörni titkos vágyaid.

    Ne engedd kiölni az érzést szívedből,
    ne légy csak valaki a szürke tömegből,
    képzeleteddel szabadítsd el vágyaid,
    ne add fel, ne hagyd el, ne dobd el álmaid.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Simone Weil: Idézet

    „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.”

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Szakáli Anna: Ott leszek…

    Ott leszek, ha az orgona nyílik,
    bújok hozzád, esdeklő-szelíden,
    tavaszi fényekkel hajnal játszik,
    szerelem villan szemed tűzében.

    Ott leszek én, fenn a hegy tetején,
    sólyom-röptű selymes suhogásban,
    ott szerettük egymást az elején,
    édes-gyönyör, futó sóhajában…

    Ott leszek én, hozzád visz a vágyam,
    szemedből fakadó ragyogásban,
    élek, hol a fenyves ringat lágyan,
    fák közt futó napfény sugarában.

    Ott leszek, ha te is ott, mint régen,
    egy bársonyos, holdsugaras éjen,
    ott leszünk mi akkor, mind a ketten,
    idő kovácsolta, egy testben lélekben.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Boda Magdolna: Esetleges esetlegességeink

    lehet, hogy ismerlek,
    vagy talán…
    biztosan ismerlek…
    vagy talán csak ismerősnek tűnsz,
    bizonyára,
    hasonlítunk:
    én rád vagy
    te rám.

    Most már ne csukd rám az ajtót,
    most már én sem csukom rád
    az ajtót,
    betoppanhatsz,
    betoppanhatok,
    hogy megoszd velem a vacsorád,
    hogy igyunk egy pohár bort is rá,
    hogy ágyba bújjunk,
    hogy szeressünk, szeressünk,
    hogy legyünk mostantól párban,
    egy elképzelt örök nyárban.

    Most már ugye…
    ugye minden rendben?
    Ki tudja?
    most már ne csukd rám az ajtót…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Komáromi János – Szenvedély

    Nem érdekel
    mit álmodsz rózsaszín szobádban.
    Engem a Vörös érdekel.

    Nem érdekel
    szerelmes, suttogó szavad.
    Engem a Kéj sóhaja érdekel.

    Nem érdekel
    gyengéd, finom simogatásod.
    Engem vad Ölelésed érdekel.

    Nem érdekel
    versekbe írt szerelmed.
    Engem reszkető Vágyad érdekel.

    Nem érdekel
    ajkad lágy érintése.
    Engem vad Csókod érdekel.

    Nem érdekel
    ki vagy!

    Nem érdekel
    ki voltál!

    Engem csak az érdekel
    amivé teszlek,
    amivé értem leszel.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Farkas István– messze tőled

    minden gondolatom
    Te vagy vágyaim
    csak téged keresnek
    ölelni akarlak
    bőrömön érezni leheletedet
    kezed érintését testemen
    boldogság-könnyeid
    ízét a számban
    húsodig csontodig
    lelkedig eggyé válni veled
    szívemen akarom
    érezni szívverésedet
    őrület
    már ez így
    ilyen messze tőled
    nem tehetek mást
    egyedül fekszem
    melléd álmodom magam
    s Énem benned
    kiteljesedik

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Karinthy Gábor – Szerenád

    Azért jöttem, hogy felkeresselek.
    Azért jöttem, hogy fenyegesselek,
    hogy megharapjalak, hogy üsselek.
    Azért jöttem, hogy megszeresselek.

    Azért jöttem, hogy megsirassalak.
    Azért jöttem, hogy szívig hassalak,
    hogy könnyeimmel vérig mossalak.
    Azért jöttem, hogy felforgassalak.

    Azért jöttem, hogy cirógassalak,
    hogy dédelgesselek, nógassalak.
    Kettőnk fölött is lebukik a nap:
    Azért jöttem, hogy egyszer lássalak.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Berzsenyi Dániel: Esdeklő szerelem

    Ím, a nap leereszkedik
    Thétis bíbor keblébe,
    S mosolyogva emelkedik
    Luna szemérmes képe.

    Az esti szellő fuvalma
    Édes álmot lengedez,
    Az ég békés s nyugodalma
    Hegyet-völgyet béfedez.

    De ah, az én siránkozó
    Szememre nem hullatja
    Balzsamát az illatozó
    Esthajnal csillagzatja!

    Lehajtom árva fejemet,
    De gondjaim felköltik,
    S nyughatatlan kebelemet
    Fájdalmakkal eltöltik.

    Bágyadtságom ha bézárja
    Néha fáradt szememet,
    Kinyitja könnyeim árja,
    S mossa halvány képemet.

    Jaj, semmi nem enyhítheti
    Sérült szívem sebeit!
    Mert a szerelem égeti
    Minden titkos ereit.

    Csak nálad van gyógyító szer,
    Te, ki azt megsebzetted,
    Ki a szerelemnek ezer
    Tőrét rám lehelletted!

    Téged várnak kiterjesztve
    Reszkető két kezeim,
    Téged az égre függesztve
    Sírdogáló szemeim.

    Egy tekinteted gyilkosom
    S boldogítóm tud lenni,
    Szánj meg, Kegyes! légy orvosom:
    Ne hagyj holtig epedni.

    Süllyedek! nyújtsd karjaidat,
    Míg el nem fogy életem,
    Míg elhervadt ajakimat
    Ajakidra tehetem.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Somlyó Zoltán: Álmok szőnyegén

    Az álmaimból és reményeimből
    színes, süppedő szőnyeget fonok.
    És éjjel-nappal fonok egyre-egyre,
    a munka édes, sürgető, konok.

    Beléfonom a jelen bús magányát
    ciprus-színével is kegyetlenül.
    Amely fölött az őszi alkonyatban
    lágy tétován fehér galamb repül.

    Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg,
    nagyboldogan terítem majd eléd:
    menj végig rajta s érezd meg a lelkem
    különös, vágyó, rezgő ütemét…

    Forrás: Lélektől lélekig