https://verskucko.com

Címke: vágy

  • Lai Tai Po: Szerelem-részegség

    Langyos szél jár a palota-kerten át,
    A bokrok közt jószagú fuvalom lebben.

    A teraszon, hanyagul hátradőlve
    Jólléte színes selyemvánkosain
    Pihen a császár dús lakoma után. –
    Előtte táncol Si Chy… ragyogva, mint a csillag,
    Tündöklőn, mint a Szépség. Illan, lebeg,
    És mosolyog… mosolyog csudálatosan,
    A szívig-fáj, hogy repked kis rózsalába;
    Gyengéd csipői ringatják a vágyat,
    Szép keble kél-hull, mint jószagú tengerár.
    Így illan, lebben, – míg édes bágyadás
    Önti el forró, halovány tagjait.
    Hulló virágként hull lágy lépte már, –
    És elomlik epedőn a Királyi
    Nyugvóhely jade-párkányára dőlve,
    Odakúszik, felkönyököl és vár…

    A szűzi Si Chy… epedve dől oda…

    Kaffka Margit fordítása

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Boda Magdolna: Egyszer így lenne jó

    Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a nap csúszik fel az égre, óvatosan bontogatva ki a világot.
    Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon.
    Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra és a megszokottság ne törjön ránk.
    Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk… hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk.

    Jó lenne egyszer közel engedni a csodát…
    vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál,
    nem elvárva a mező zöldjét,
    a virágok színét, illatát,
    a szirmok bársonyát.

    Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új értelmet adni a fogalmaknak
    és kötni új barátságot a világgal és magunkkal
    és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint
    és eldobni minden nem a kupacunkba valót.

    Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem vízre ereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását.

    Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni,
    hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla,
    hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan
    bújjunk az éjszaka csendjébe…
    végre kinyújtózva önmagunkban.

    Egyszer így lenne jó.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Leleszi Balázs Károly: Éjszakai szivárvány

    Mert mindig is sejtettem én, hogy ha telihold
    idején ujjamat felnyújtom a vízesés
    felé, ekkor mennydörgés közepette hirtelen
    felragyog az éjszakai szivárvány.

    Fények és vízcseppek
    becézgetések tűzijátékai
    íme, ez az én testem, dajkáld lüktetőn
    ágaskodó kábulat
    csillagszemcsék a szemek mécseseiben
    szilaj-ösztönös emelkedő zuhanás
    a száj, a vér, a levegő határfalai között
    a szív tiszta vágya fekete pecsétet leverő kő
    zene és költemény és kiváltság.

    Illatos-titkos édeni rejtelmeket ragyogtat
    az éjszakai szivárvány.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Ignotus: Akarom

    Azt akarom, hogy rám szorulj,
    Azt akarom, hogy sírj utánam,
    Azt akarom, ne menj tovább,
    Azt akarom, maradj meg nálam,
    Azt akarom, halkan nevess,
    Azt akarom, szavad elálljon,
    Azt akarom, szemmel keress,
    Azt akarom, a szíved fájjon,
    Azt akarom, add meg magad
    Kegyelemre vagy pusztulásra, –
    Azt akarom: engem szeress,
    Azt akarom, ne gondolj másra.

    Forrás: Lélektől lélekig

    I

  • Fésűs Éva: Kívánság

    Uram, ha egyszer nagyon jó leszek,
    egy szívet adj nekem!
    Egyszerűt, tisztát, szépet, kedveset,
    lakozzék benne erős szeretet
    és imádkozni tudjon melegen.

    Nem kell lobogva égő gyötrelem,
    és tépő ösztönök,
    nem kellenek a cifra nyomorultak,
    kik rossz szerelmeket százszor meguntak,
    de olthatatlan vágyuk füstölög.

    Nem kell megejtő, színes hangulat,
    vérkergető borok;
    tedd keserűvé, pecsételd le ajkam,
    hogy indulatnak játékul ne adjam,
    mi bennem szándékodból szent dolog.

    Nem kell a kar, mely kígyóként ölel,
    tapasztalt, sima kéz,
    nem kell, hogy csak a testemet szeressék, –
    a múló mámor mélye dúlt üresség,
    s nem kell a szó, mely rombol, úgy becéz.

    Vigyázz reám, ha forró pillanat
    oson be álnokul
    lelkembe, – mert én hófehérre vágyom,
    és mégis sokszor megcsal önnön álmom,
    ha jobbra, balra csóktüzecske gyúl.

    Ne legyen tűz és füst az életem,
    csak szentjánosbogár;
    de szabadíts meg az öncélú vágytól,
    mely hamis lidércfényként világol
    s a fáradt lélek békét nem talál.

    Uram, azért egyszer, ha jó leszek,
    adj nekem egy szívet,
    ki tisztán szűrte át e földi lázat,
    kiben testvérek büszkeség, alázat,
    ki enyém volna, s énvelem Tied.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Vitéz Ferenc: Varázsszer

    Kell bele magány, kell bele társ is.
    Kell bele élet, s kell a halál is.
    Kell kicsi félsz és félelem is: nagy.
    Kell bele nap, hold, s távoli csillag.
    Szerelem is kell, ölelés és görcs.
    Kell bele gyökér s vastagodó törzs,
    meg a nőtt lomb és füttye madárnak.
    Kell bele mosoly, kell bele bánat.
    Retinák s a szem mögött az álom,
    kell büszkeség és a szánom-bánom.
    Kell utazás is, vad hullám-emlék,
    kell a mennyország, és kell a nemlét.
    Kell bele homlok s hajlabirintus,
    kell gyönge járás, és kell a virtus.
    Gondolat is kell, bele a lélek,
    egy kis könny, kicsi bú, s kell egy vércsepp.
    Messzi út is kell, várakozás, bölcs,
    mint ki az erdő méhe-szülött tölgy.
    Kell pihe szó és harang zúgása,
    s kell, hogy ki megjön, valaki várja.
    Kell egy háztető s padlás sötétje,
    kell a gyerekkor virágos rétje.
    Hancúrozás kell szénaboglyában,
    s elrejtőzni kell kiflinyi holdban.
    Kell fegyelem még: fénye alázat.
    S kellesz, gyönyörűm, vesd le ruhádat.
    Kell a kezed, szád szép íve is kell,
    s vén szárnyú kamasz, aki nem ismer.
    Kell hűvös este s ránca mosolynak,
    hajnali forrás, őzike holnap.
    Szemem becsuknám. Simogatnálak.
    Vakon tanulnám, ma azt, hogy nálad…

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Safárik Gabriella: Hegyi tó

    Köszönöm Neked…

    Soha nem volt nyugalmamban
    Rohanó senki fia holnapokban
    Add meg Benned másik felem
    Gyere múltból jövő végtelenben
    Csend-világa
    Hegyi tó

    Hűtsd le gyilkos tüzes egem
    Adj békét nyugalmat élnem
    Égetnek Hozzád futó szavak
    Elégetem gyorsan magam
    Csend-világa
    Hegyi tó

    Szózuhatag mosoly-vized
    Kagylóm-gyöngye most Tied
    Erős lelkem-medred két kezed
    Megnyugtat ölelő szerelmed
    Csend-világa
    Hegyi tó

    Tüzet vittem csillagokba – csillagokba…
    Vándor voltam évek óta – évek óta…
    Lehűlne véremben csókod ára
    Vized hegyén jég nem járna
    Csend-világa
    Hegyi tó

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Hatos Márta: Ha jönnél most…

    “… Szótlanul Szeretnélek Szeretni…˝

    Ha jönnél most halvány holdsugáron,
    hullámzó éjben, ezüst szálakon,
    vagy langyos széltől sodrott pókfonálon,
    vagy illat könnyű szárnyán szótlanon…

       Most: hogy százéves fák alatt várlak árván.  
       Most: hogy az áradó folyót nézem csendesen.  
       Most: hogy szívem már teljesen kitártam.  
       Most: mikor lelked már eggyé vált velem.  
       Most, ha jönnél, a hullámzó éjben…  
       Most…

    Szótlanul Szeretnélek Szeretni.

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Pierre de Ronsard: Csók

    Mikor fölnyíló ajkaidnak
    virágos ösvényein át
    felém leheli a rózsaillat:
    ajkaim a csók mámorát
    szomjazva mélyen elpirulnak
    és elborítanak a vágy
    gyönyörével, ha rádborulnak.
    Mert a csók nedvei lehullnak
    a szívbe, s elcsendesítik
    a szemed lángjától kigyulladt
    szerelmi máglya tüzeit.

    (Rónay György fordítása)

    Forrás: Lélektől lélekig

  • Kelemen Erzsébet: Jobb lenne talán

    A szerelem-szeretet törvényszerűsége, megnyilvánulása a testi, lelki, szellemi eggyéválás igénye, amely során az ember mindig átéli, hogy mindez csupán merő próbálkozás: a szeretett személybe való beolvadás örökös vágya végigkíséri életünket. Éppen ezért jobb lenne talán
    ha mi ketten
    lángnyelvek lennénk,
    jobban, teljesebben,
    egymásba ölelkezhetnénk.

    Vagy magas hegyoldalról
    csörgedező kis patakocskák,
    akkor együtt
    óriási folyamként
    hullámozhatnánk tovább.

    Vagy legyünk inkább
    egymásba épülő hangok,
    amelyek adják
    a csodaszép dallamot.

    Esetleg egy szó csupán,
    amely csak veled s velem
    lenne igazság,
    s nélküled-nélkülem
    értelmét vesztené ám

    Forrás: Lélektől lélekig