https://verskucko.com

Címke: vágy

  • Ady Endre: Tatjána írt…

    Tünedező alkonyvilágnál
    Olvasgatom a levelet…
    Tatjána sír, sirat egy titkot,
    Egy vágyat, amely elveszett.

    Úgy fáj nekem az, amit ő ír,
    Könnye az én szivemre hull…
    …És mégis, mégis levelének
    Ujjongok mondhatatlanul…

    Kis levelét kibontom százszor…
    Tatjána sír, gúnytól remeg…
    Óh, kinyílott szűz leányálom,
    Mennyivel tartozom neked!…

    Tatjána sír… Van még Tatjána,
    Rajongó lelkű, hófehér,
    Aki szeret félőn, titokban,
    Ki szeret – a szerelemért…

    Tatjána sír. Siratja titkát,
    Egy álmot, amely elveszett,
    Egy titkot, melyet most vallott be
    S melyet már régen érezek!…

    Közel voltam a kárhozathoz,
    Mely felé asszonykéz dobott –
    Az ő aggódó lelke volt tán,
    Amely a szirten átfogott…

    Én nem tudom, rózsás az arca,
    Vagy halvány, sápadt, vértelen,
    Csak azt tudom, hogy lelke tiszta,
    Szivében dal van s szerelem…

    Én Tatjánám, ne félj a gúnytól,
    Ne sirasd azt a levelet:
    Megmentetted az én hitetlen,
    Veszendő, bűnös lelkemet!…

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Sorsunk

    Van az életben egy-egy pillanat,
    Erősnek hisszük szerfelett magunkat.
    Lelkünk repül, száll, magával ragad,
    Bús aggodalmak mindhiába húznak.

    Csalóka álmok léghajóján
    A vihar szépen fellegekbe tüntet,
    Míg lenn a földön kárörvendő,
    Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

    Van az életben egy-egy pillanat,
    Hogy nem várunk már semmit a világtól,
    Leroskadunk bánat terhe alatt,
    Szivünk mindenkit megátkozva vádol.

    Míg porba hullva megsiratjuk,
    Mi porba döntött – sok keserü álmunk,
    Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,
    Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

    Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,
    Szivünk a vágyak tengerén evez,
    Hajónkat szélvész, vihar összetépi,
    De egy zord erő küzdelemre készti.

    Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,
    Nincs egy reményünk, mely valóra válna,
    Míg sírba visz az önvád néma átka.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Karácsony

    (Kötetbe nem sorolt versek)

    I.
    Harang csendül,
    Ének zendül,
    Messze zsong a hálaének,
    Az én kedves kis falumban
    Karácsonykor
    Magába száll minden lélek.

    Minden ember
    Szeretettel
    Borul földre imádkozni,
    Az én kedves kis falumba
    A Messiás
    Boldogságot szokott hozni.

    A templomba
    Hosszu sorba
    Indulnak el ifjak, vének,
    Az én kedves kis falumban
    Hálát adnak
    A magasság Istenének.

    Mintha itt lenn
    A nagy Isten
    Szent kegyelme súgna, szállna,
    Az én kedves, kis falumban
    Minden szívben
    Csak szeretet lakik máma.

    II.
    Bántja lelkem a nagy város
    Durva zaja,
    De jó volna ünnepelni
    Odahaza.

    De jó volna tiszta szívből
    – Úgy mint régen –
    Fohászkodni,
    De jó volna megnyugodni.

    De jó volna mindent, mindent
    Elfeledni,
    De jó volna játszadozó
    Gyermek lenni.

    Igaz hittel, gyermek szívvel
    A világgal
    Kibékülni,
    Szeretetben üdvözülni.

    III.
    Ha ez a szép rege
    Igaz hitté válna,
    Óh, de nagy boldogság
    Szállna a világra.

    És a gyarló ember
    Ember lenne újra,
    Talizmánja lenne
    A szomorú útra.

    Golgota nem volna
    Ez a földi élet,
    Egy erő hatná át
    A nagy mindenséget.

    Nem volna más vallás,
    Nem volna csak ennyi:
    Imádni az Istent
    És egymást szeretni…

    Karácsonyi rege
    Ha valóra válna,
    Igazi boldogság
    Szállna a világra…

    Forrás: MEK

  • Ady Endre – És mégis megvártalak

    Te még nem indultál el útnak
    S engem űzött az unalom,
    Sok-biroknak e dühös láza,
    Száz iramú, vad utamon.
    Szeretők és cimborák hulltak,
    Vesztek mellőlem sorba ki,
    De nem tudtak eloltani
    Száz életet oltó fuvalmak.

    Lendületek és szünetek,
    Tivornyák, villámlások, lármák
    Vakok voltak és süketek.
    Nem volt soha oda-adásom,
    Valaki féltően fogott:
    Nem indultál, nem jöhettél még
    S valójában nem lobogott

    Életem még a poklokban sem
    És eltemettek százszor is
    És száz életből vígan tör ki
    Egy teljes élet, mámor is.
    Ujságos ízével a vágynak
    Pirulón és reszketegen
    Hajtom megérkezett, megérett,
    Drága öledbe a fejem.

    És mégis megvártalak.



    Forrás: MEK

  • Ady Endre – Virágos karácsonyi ének

    Óhajtozom el a Magasságba,
    Nagy a csúfság idelenn,
    De van Karácsony, Karácsony,
    Istenem, én Istenem
    S ember-vágy küldte Krisztusunkat.

    Két gerlicét vagy galambfiókát,
    Két szívet adnék oda,
    Hogyha megint visszajönne
    A Léleknek mosolya
    S szeretettel járnánk jászolhoz.

    Krisztus kivánata, Megtartóé,
    Lázong át a szívemen,
    Mert Karácsony lesz, Karácsony,
    Istenem, én Istenem,
    Valaha be szebbeket tudtál.

    Óhajtozom el a Magasságba
    Gyermekségemben kötött
    Minden szűzséges jussommal,
    Mert az emberek között
    Nem így igértetett, hogy éljek.

    Követelem a bódító álmot,
    Karácsonyt, Krisztus-javat,
    Amivel csak hitegettek,
    Amit csak hinni szabad,
    Csúfság helyett a Magasságot.

    Lábainknak eligazitását
    Kérem én szerelmesen,
    Karácsony jöjjön, Karácsony
    És száz jézusi seben
    Nyiladozzék ékes bokréta.



    Forrás: MEK

  • Ady Endre – Adja az Isten

    Adja meg az Isten,
    Mit adni nem szokott,
    Száz bús vasárnap helyett
    Sok, víg hétköznapot,
    Adja meg az Isten.

    Adja meg az Isten
    Sírásaink végét,
    Lelkünknek teljességes
    S vágyott békességét,
    Adja meg az Isten.

    Adja meg az Isten,
    Bár furcsa a világ,
    Ne játsszak ölő, gyilkos,
    Cudar komédiát,
    Adja meg az Isten.

    Adja meg az Isten,
    Mit adni nem szokott,
    Száz bús vasárnap helyett
    Sok, víg hétköznapot,
    Adja meg az Isten.



    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Most követellek magamnak

    Ereimben boldog tüzek szaladnak,
    Harsány szívvel követellek magamnak,
    Mint régen-régen:
    Az egy-igaz Fiatalság nevében.

    Már nincs joga állott, tegnapi könnynek,
    Sorsunk fölött csak sorsunk, aki dönthet
    S már nem rivallnak
    Halál-sikolyos félszek és tilalmak.

    Kedved ha másult, már hiába másult,
    Tartom szived úgy, ahogyan reám hullt
    Vérbe-vesződve,
    Sorsához nőve és sorsába nőve.

    Vágynak bűn volt, de itt vagy s ez valóság
    S a valóság mindig a legfőbb jóság,
    Se bűn, se szégyen:
    Az egy-igaz Fiatalság nevében.

  • Ady Endre: Élet helyett órák

    Énekek éneke így énekellek:
    Nem jött el hozzám soha az én mátkám,
    Nem jött el hozzám soha, aki kellett,
    Időben-siker, pénz, háború, béke
    S egy teljes asszony szive szívem mellett,
    Legszebb ágyamban szerelmek nem dúltak,
    Legjobb köntösim selymei fakultak
    S legjobb vágyaim a szivembe fúltak.

    Nem jött el az én mátkám, bár de vártam,
    Nyolcvan ágyas-szép, számtalan leányzó,
    Hatvan királynő termeit lezártam:
    Jön az én mátkám, hátha eljön mégis
    És íme, árva Libánus-fa ágyam,
    Ezüst, erős oszlopai remegnek,
    Gyüretlenek a bársony, puha leplek
    S homálya van az arany-mennyezetnek.

    Kinek az ínye olyan édességes,
    Nem jött el az én mátkám s esteleg már.
    A messzi csillag miért olyan fényes?
    Miért fut el a csillag és a mátka?
    A hervadt ajak miért olyan éhes?
    Az én mátkám nem jön, hiába várom,
    Fussatok nők, termeitek kitárom,
    Ha ő nem jött, nem lesz már senki párom.

    Játékokat, hogy várjak, várjak, várjak,
    Pótlásnak és feledésnek ha kaptam
    S eláltatott hőse az akarásnak
    Most itt állok akaratlan, dermedtje
    Ezer, hazug, játékos mátkaságnak,
    Futó csillagok fényüket rám-szórták,
    Elkábitottak olcsó mandragórák
    S az Élet helyett nem jöttek csak órák.

  • Ady Endre: Öreg legény szerelme

    Tizennyolc évednek csodáját,
    Aranyos, szép lyány-ifjuságod,
    Titkaid és a várt titkokat
    Ajkaiddal miért kinálod?

    Fájó fejemet simogatva
    Nézz bele nagy, fáradt szemembe,
    Ma szeretlek és diákosan
    Megfrissült a csókjaim kedve.

    Ma megbódulok friss testedtől,
    Mint tubarózsa illatától,
    Ma szeretlek és fájdalmasan
    Rejtenélek el a világtól.

    De ha holnap ifjabbat látsz majd,
    Erősebbet, szebbet, delibbet,
    Te, forró, kedves, kivánkozó,
    Megmaradsz-e hűnek, szelídnek?

    Én nem hívlak, Te akarsz jönni,
    Ma még könnyű, szokott a bánat,
    Tán nem ölne meg a bucsuzás,
    Ma még irgalommal kívánlak.

    Ma még futhatsz s itt hagyhatsz bátran
    Imát s átkot összerebegve:
    Jaj, a te szép, gyönyörű nyakad
    Ne kerüljön fojtó kezembe.

    Forrás: MEK

  • Ady Endre: Jóság síró vágya

    Meleg karokban melegedni,
    Falni suttogó, drága szókat,
    Jutalmazókat, csókolókat:
    Milyen jó volna jónak lenni.

    Buzgóságban sohsem lohadni,
    Semmit se kérni, el se venni,
    Nagy hűséggel mindent szeretni:
    Milyen jó volna mindig adni.

    Még az álmokat se hazudni,
    Mégis víg hitet adni másnak,
    Kísérő sírást a sírásnak:
    Milyen jó volna áldni tudni.

    Meleg karokban melegedni,
    Falni suttogó, drága szókat,
    Jutalmazókat, csókolókat:
    Milyen jó volna jónak lenni.

    Forrás: MEK