Miért nem marad mindig ugyanúgy minden,
a kék ég se legyen soha másból,
víz, erdő, levegő, a régi legyen ma is,
csak ő nem tért vissza a csatából.
Víz, erdő, levegő, a régi legyen ma is,
csak ő nem tért vissza a csatából.
Ki került ki győztesen, nem emlékszem,
az álmatlan és dühös vitákból,
csak most, hogy nincs itt tudom és végre megértem,
amikor nem tért vissza a csatából.
Csak most, hogy nincs itt tudom és végre megértem,
amikor nem tért vissza a csatából.
Nem tudott hallgatni, ütemre énekelni,
de mégis részeg volt a muzsikától,
napkeltével ébredt, nem hagyott aludni,
és tegnap nem tért vissza a csatából.
Napkeltével ébredt, nem hagyott aludni,
és tegnap nem tért vissza a csatából.
Mint amikor rabságból szökik a tavasz,
úgy szakadt ki a kérés a számból,
neki szóltam megszokásból: Adj egy slukkot!
pedig tegnap nem tért vissza a csatából.
Neki szóltam megszokásból: Adj egy slukkot, testvér!
pedig tegnap nem tért vissza a csatából.
Halottaink nem hagynak minket bajban soha,
elesett őrangyalaink megvédnek,
az ég az erdőn tükröződik vissza,
ezt mutatják a fák: égszínkékek.
Az ég az erdőn tükröződik vissza,
ezt mutatják a fák: égszínkékek.
Kettőnknek tágas volt a lövészárok,
megosztoztunk időn és dohányon,
de ma már csak az én időm folyik,
és úgy tűnik most, én nem tértem vissza a csatából.
De ma már csak az én időm folyik,
és úgy tűnik most, én nem tértem vissza a csatából.
Forrás: Index.hu – Kedvesch versek
