Küldtem feléd az örömöt,
galambként száll: az égen.
Úgy vágyott két kezed közé
és megfagyott a réten.
Küldtem feléd a bánatot,
kis szolgálat, megriadtat.
Nem adtál neki eledelt
és szomjúhozni hagytad.
Küldtem feléd a csókomat,
mint gyöngysort a nyakadba.
Eltépted és mind szétgurult
az útra, a patakba.
Küldtem feléd az éneket,
halk szárnyi rezegnek.
Míg alszol, vánkosodra száll,
dúdolja, hogy szeretlek.
Forrás: mek.oszk.hu
