Charles Baudelaire: Egy pogány imája

Óh ne halkitsad lángod éjre
hevitsd fel zsibbatag szivem.
Gyönyör te lelkek kinja, kéje:
exaudi diva! supplicem.

Légben eloszló istenasszony,
láng amely pincénkben lobog,
kinomon kényed irgalmazzon,
kinek ércdallal áldozok.

Gyönyör! légy úrnőm, mindig ébren,
húsból és bársonyból csinált
álarcot olts, sziréni vértet.
Vagy a formátlan bor ködében
nehézkes álmodat kináld.
Gyönyör! te ruganyos kisértet!