Chevalier de Beufflers: A szív

fordította Babits Mihály

Minden a szív – mondják a hölgyek –
szív nélkül szerelem s boldogság nem terem;
és minden a szívé: veszteség, győzelem –
de mire gondolnak e hölgyek
szívről beszélve szüntelen?

Tünődtem ezen én; – hogy ily döntéshez érjek
végűl: nem értik ők szószerint a »szivet«,
hanem csak jámbor és illemes szóval élnek
a durva szó helyett.

Pláton a »szív-viszonyt« bár bölcselegve zengi:
Pláton maga marad és nem hisz néki senki.
Szerelemről aki bölcselkedik, bolond,
csak egy törvénye van e drága tudománynak:
az, mit a természet tár eléd és kimond;
más oktatóját ne kívánjad.

     És ő kétféle szívet alkotott:  
     külön-külön fiúnak és leánynak.  
     Az emberiség régen elfogyott  
     volna, ha mind egyforma szíve volna:  
           azért adott különbözőt.  

Apáca, márkinő, király, inas, komorna,
bonc, rabbi, szerzetes, víg cimbora s mogorva
pap – és a tagadó, ki Istent káromolja:
mind-mind kapott szívet, vágyót és élvezőt.

     De egynek sem elég a maga szíve,  
     mindegyik még egy másikat kíván.  
           Bolond egy szerszám a szív ám!  
     Sokat játszottam vele tíz-húsz éve  
           (akkor voltam boldog legény)  
           és minden napom, éjem, évem  
           úgy eljátszottam, hogy a szívem  
     a sok játékban elkopott szegény.