Napsugáros délelőtt van,
Házad előtt ballagok,
Rám mosolyg az emeletről
Gyöngyvirágos ablakod.
Gyöngyvirág közt gyöngyvirágnál
Illatosabb hó-selyem,
Fehér vánkos, puha vánkos
Kacérkodik énvelem.
Budapesten sok az ablak,
Gyöngyvirágos közte sok,
Itt is, ott is ki-kirakva
Délelőtt a vánkosok.
De olyan, mint ez a vánkos,
Nincs sehol több, annyi szent –
Hisz a legszebb szőke kislány
Tegnap éjjel rajt pihent.
Szívemen oly titkos, édes
Gyönyörűség suhan át.
Érzem is a szőke hajnak
Mámorító illatát.
Ha azóta untalan a
Sáros utcát taposom,
Te vagy oka, selymes, habos,
Puha, fehér vánkosom.
Látja más is azt a vánkost,
De nem tudja, hogy mi az,
Ez a vánkos a költészet,
Ez a vánkos a tavasz.
Ez a vánkos sok bolondos,
Furcsa dolgot súg nekünk,
Ha azé a szőke lányé,
Akit éppen szeretünk.
