(Heltai Jenő fordítása)
Feleségem büszkeségem.
Rózsinak szép a szeme.
Hogy ma van egy jó barátom,
Az is az ő érdeme.
Egy szenátor nem nékünk
Mindennapos vendégünk.
Mily mesés kitüntetés!
Mily szerencse, mily öröm!
Mélyen tisztelt szenátor úr,
Köszönöm alássan, köszönöm!
Úgy elhalmoz minden jóval,
Finom ember, jó barát.
Múltkor is egy miniszteri
Bálba vitte Rózsikát.
Ahol meglát, melegen
Szorongatja a kezem.
Mily mesés kitüntetés!
Mily szerencse, mily öröm!
Mélyen tisztelt szenátor úr,
Köszönöm alássan, köszönöm!
Rózsikámnak udvarolgat,
De sohasem szemtelen.
Hogyha Rózsi gyöngélkedik,
Ő kártyázgat énvelem.
Újév napján ünnepel,
Nevemnapján megölel.
Mily mesés kitüntetés!
Mily szerencse, mily öröm!
Mélyen tisztelt szenátor úr,
Köszönöm alássan, köszönöm!
Múltkor, ahogy otthon ültem,
Mert bezárt a zivatar,
Jóságosan biztatgatott:
„Kocsizzon ki, ha akar.
Mi a szösznek váratom
Üresen a fogatom?”
Mily mesés kitüntetés!
Mily szerencse, mily öröm!
Mélyen tisztelt szenátor úr,
Köszönöm alássan, köszönöm!
Kastélyában jó pezsgővel
Leitatott a minap,
Külön ágyban kellett akkor
Aludnia Rózsinak.
Én a közös ágy helyett
Másutt kaptam jobb helyet.
Mily mesés kitüntetés!
Mily szerencse, mily öröm!
Mélyen tisztelt szenátor úr,
Köszönöm alássan, köszönöm!
Kisfiamnak keresztapja
Ez a nyájas pártfogóm,
Úgy öleli, csókolgatja,
Mintha édes fia vón.
Örökségül jókora
Summát hagy a fiura.
Mily mesés kitüntetés!
Mily szerencse, mily öröm!
Mélyen tisztelt szenátor úr,
Köszönöm alássan, köszönöm!
Vacsoránál ingerkedünk,
Tréfálózok véle én.
A fülébe súgom olykor:
„Általános vélemény,
Rózsikámmal ön rakat
Homlokomra szarvakat!”
Mily mesés kitüntetés!
Mily szerencse, mily öröm!
Mélyen tisztelt szenátor úr,
Köszönöm alássan, köszönöm!
1955
