Tudom, hogy elhagy egy napon,
s attól fogva utána indít
minden, mi ellök tőle mindig
most még, mikor kezét fogom
s úgy űzöm őt, hogy vonszolom.
Tudom, hogy elhagy egy napon,
s utána minden tévedését
igazolom s ahogy ma mézét:
holnap mérgét is szomjazom,
mert azt is már méznek tudom.
Tudom, hogy elhagy egy napon,
s tudom, hogy hűlt helyén az emlék
különb lesz nála s rabja lennék
rögtön, mihelyt feloldozom,
de emlékét is vállalom,
hisz teljessége hiedelmét
majd csak hiányától kapom.
