Ezüstpatkót lovamra
aranyszöggel veretek,
fejeteken átfutok
mint a porverő szelek.
Hajam aranysarlója
tündököl fültövemen,
dárdával, kötelekkel
én az Urat leverem.
Tusakodok Istennel
dühösen s nem okosan,
orcáimon tűzrózsa,
lehervad hamarosan.
Sugár sujt le lovamról,
nyúzva cifra-szép ruhám,
az Úrnak szánt kötelek
csavarodnak énreám.
Az égszínű bőrnyereg
tűzön feketedve ráng,
sustorogva penderül,
mint lángban a mákvirág.
Uramisten, mi lesz itt!
Kapok ballagó sarút,
holló-lovam rámszagol,
rámröhög egy iszonyút.
,
