Székely János: Maradj velem

(1962)

Ne hagyj el engem. Valahogy, akárhogy
    Maradj velem.
Otromba voltam, durva és kegyetlen,
    Beismerem.

Féltés gyötört, vad vágyak uszítottak,
    Meg annyi más!
Betegség volt az életem, kietlen
    Viaskodás.

Nem így akartam, tudhatod. Nem erre
    Vártál le sem.
Nem így képzeltük ezt a csúf világot,
    Szerelmesem!

Elváltak tőlünk, elhagytak a legjobb
    Barátok is.
Mi lesz velünk, ha el kell végre válnunk
    Egymástól is?

Kibámulok a függönyön az éjbe:
    Vak és süket.
Nem értem, édes, hogy lehet megélnem
    Tenélküled.

Eszembe jut mosolygó, kedves arcod,
    Öled, karod.
Maradj velem, s én jobbá válok érted,
    Ha akarod.

Forrás: Index Fórum – Kedvesch versek