Be szép volt és milyen fenséges,
hogy ennyire félt a haláltól,
ki látta szörnyű rettegését,
láthatta, milyen nagy és bátor!
Láthatta vívni három éven
keresztül iszonyú sebekben:
három esztendeig nem bírta
legyőzni a Legyőzhetetlen!
Be szép volt és milyen fenséges,
hogy így vigyázta birodalmát:
a lányok könnyét s a kötélen
lógó gyilkos szederjes arcát,
lepkék tántorgó repülését
s a tollas fényeket az ágon…
– Ki őrzi őket, hogyha elmegy,
ki félti és ki tartja számon?
Be szép volt és milyen fenséges! –
Halljátok? Ordító szelekben
és felhők lenge, lágy neszében
hirdeti a Legyőzhetetlen:
„Csonttestem s gyilkos ólomujjam
sajog a körmétől, fogától,
nem vívott így még senki vélem –
mondjátok hát: Hős volt és bátor!”
Forrás: DIA – PIM
