Jövevény, egy pillanatra állj meg! Anyád
sírjánál imádkozni voltál, vagy virágos
ággal zarándokoltál kedvesed emlékinél?
Ifjú vagy talán, világ zajától menekvő,
dúlt szívvel bolyongsz sírhalmom s csöndes
társaim halmai között? Állj meg, jövevény,
egy pillanatra, állj meg s olvasd e sorokat:
Egy férfi van eltemetve itt, szív táplálja e földet,
rothadó szájban sistereg a szó, s ölelő
karok keresnek társat, hasztalan. Ha fuvalat
éri arcodat: ő kiált felétek, ő csapkod rémült
kezekkel, ő hánytorog
soha nem nyugvó szerelme, kísértő emlékei
s zöld borostyán-bilincsei között.
Forrás: DIA – PIM
