Babits Mihály fordítása
Az éji Themze kék aranyfa
szürkés összhangba olvad át;
a bárka okkeroldalát
lombok serege megrohanja.
Már csúszva száll a sárga köd
s házakra, hídra árnyfedélt rak;
Szent-Pál egyháza buborék csak
a nagy várostenger fölött.
Aztán egyszerre kél az élet;
az utca hangja robogó;
egy kis madár a csillogó
tetők honán dalolni ébred.
Egy sápadt asszony egymaga,
halvány haján már napvilág jár,
haboz a végső gázvilágnál;
a szíve kő és láng az ajaka.
Forrás: Magyar Bábel – Babits Mihály fordítása