Fordító: Hárs Ernő
Az ég ezer piros redő,
a köd s az árnyék menekül,
s a hajnal a habok közül
úgy kél, mint ágyból büszke nő.
Az éjszaka tollain át
érces nyilak száguldanak,
s egy sárga tajték hallgatag
füröszti ház s torony falát.
Amint a tájon szétcsurog,
néhány madarat űz tova,
s a gesztenyefák sudara
aranyban égve felsusog.
Forrás: Magyar Bábel
