Hull az eső nagycsendesen,
nem jár az úti senkinek;
én járok csak, én is gyalog, –
de én senkifia vagyok!
Nem vagyok világ.
S mi vagyok én a világban?
Gyarló állat, elmúlandó,
föld porából elporlandó.
Minden vagyok, amit látok,
mégsem bírom a világot.
Haj, ha vele egy lehetnék!
Ha mégegyszer megszületnék…
Jobb is lenne kőnek inkább,
hogy belőlem kifaragnák
bús fiát az igazságnak,
bitóján a hazugságnak!…
Hull az eső nagycsendesen,
nem jár az úti senkinek;
én járok csak, én is gyalog –
de én senki sem vagyok!…
Forrás: Magyarul Bábelben
